Rózsák metszése

…Sokan azért nem mernek rózsabokrot telepíteni a kertbe, mert ez az egyik legidőigényesebb növényfaj. A tavaszi rózsabokor-metszés fontos művelet, amit annak érdekében végzünk, hogy rózsáink elérjék a tökéletes díszítőállapotot. A metszéssel elősegítjük a megújulást, és szabályozzuk a vágott szálakkal, akkor rövidebbre. Így hosszabb hajtásokat kapunk, és a rózsafejek is nagyobbak lesznek, míg az előbbi módnál dúsabb lesz a bokor.

Mindig tájékozódjunk, hogy az adott fajtánál melyik az optimális metszési mód!

A metszés célja a tápanyagháztartás irányítása. Mivel a tápanyagok a vesszőkben a csúcs felé törekszenek, a végen lévő rügyek hajtanak ki leggyorsabban. A metszés célja, hogy a megfelelő rügyek hajtsanak ki, azok, amelyekből a legszebb virágot várjuk. Ezek általában az egyéves vesszők közepe táján találhatók. Ne riasszon el, hogy a művelet szaktudást igényel. Ha nem metszünk túl mélyen, (vagyis ha nem vágunk le sokat a növényből) nem tudunk ártani a neki, legfeljebb az első években nem lesz tökéletes a virágzás. Az évek alatt megszerzett tapasztalat pedig mindenképpen meghozza gyümölcsét. Senki sem születik szakembernek, de a lehetőség mindenkiben benne van!

Hogyan? 
Metszéskor ügyelni kell arra, hogy a növény föld feletti része és a gyökérzet között egyensúlyi helyzet van. Ha nagyon sokat vágunk le a föld feletti részből, az egyensúly úgy áll helyre, hogy a gyökérzet egy része elhal, ami nem tesz jót a növénynek. Kevesebb gyökér kevesebb tápanyagot tud felvenni, ami miatt gyengül a növény, akár el is pusztulhat. Mivel a rózsa fás szárú növény, a fás részekben sok tartalék tápanyag halmozódik fel, amiből ha túl sokat vágunk le, akkor a tartalék tápanyagokat is levágjuk, szintén gyengítve a növény kihajtási erejét.

Sajnos az sem biztos módszer, ha a rövid metszést alkalmazzuk. Annak egyetlen hátránya, hogy nagy az esély, hogy a növény úgynevezett vízhajtást hoz, amely rendszerint meddő vagy torz virágot eredményez. Ez viszont rosszabb, mint ahogy hangzik, mert a vízhajtások laza szövetűek, betegségekre és kártevőkre fogékonyak. A rózsákat előnybe részesítő lisztharmat és a levéltetvek legelőször ezeken a hajtásokon telepszenek meg.

Mikor? 
A metszést február végétől április közepéig célszerű elvégezni. Enyhe tél után már március elején metszhetünk, és rózsáink nagyon hamar virágba borulnak. Ha viszont a tavasz kezdete zord, hagyjuk a műveletet későbbre, mert az első hajtások elfagyhatnak. Ezek a károsodott hajtások pedig meddők maradnak, és később át kell őket metszeni. A március végi – április eleji metszés későbbi virágzással jár, de nincs kockázata. Sokan esküsznek a tél eleji metszésre, ami tavasszal kiegyenlítettebb, gazdagabb virágzást eredményez. Ám enyhébb tél esetén könnyen érhet minket meglepetés egy januári – februári kihajtás formájában. És biztos nem fogunk örülni, ha a friss hajtások egy nem várt, nagyobb fagy után nem fejlődnek tovább. 

Metszéshez mindig vegyünk fel vastag kertész kesztyűt, és a művelethez használjunk metszőollót. 

A metszés általános érvényű szabályai 
1. Minden rózsánál alkalmazkodni kell a típusának megfelelő jelleghez és fejlődéshez.
2. A metszés mértékének az szab határt, hogy a növény hogyan reagált az előző évi beavatkozásra.
3. A metszés mértéke függ a trágyázási lehetőségektől, az előző évi tápanyag-utánpótlástól, a termesztési céltól, a helyi talaj- és klímaviszonyoktól.
4. A beteg és sérült ágakat, vesszőket mindig távolítsuk el.
5. A bokor közepén levő vagy befelé növő vesszőket vágjuk ki, a bokrokat ezáltal tegyük szellőssé.
6. Az elöregedett részeket, amelyek csak csökött hajtásokat képesek hozni, tőből távolítsuk el. A vadhajtásokat szintén tőből távolítsuk el.
7. A metszést mindig ferdén, hegyesszög alatt, szorosan a rügy felett végezzük úgy, hogy a rügy mindig a metszés magasabb oldalán legyen. A legfelső rügy mindig arra nézzen, amerre az új hajtást akarjuk nevelni.
8. A rügy felett ne hagyjunk csonkot.
9. Az idősebb ágak lefűrészelése után a metszőfelületet éles késsel faragjuk simára, utána fehér len kencés olajfestékkel, oltóviasszal vagy valamely sebkezelő anyaggal kenjük be.

Mire figyeljünk metszéskor
1. A metszés helye ne essék túlságosan távol a szemtől, mert a fölösleges rész el fog száradni, és fennáll a veszélye annak, hogy a rügy is beszárad.
2. Mindig éles ollóval metsszünk, mert ha kicsorbult, szétlazult vagy rosszul tartott metszőollóval dolgozunk, és a levágandó vesszőt visszahajlítjuk, akkor az rendszerint bereped és a héj bizonyos hosszúságban leválik. Ezenkívül a metszőfelület rendszerint nem sima, a behegedés vontatott lesz, és sebparaziták is fertőzhetik a növényt.
3. Hiba, ha a metszés felülete túlságosan rézsútos, mert a behegedés után a növényi nedv áramlása részben elakad.
4. Hiba, ha a metszés helye túl
közel van a szemhez, mert kihajtás után a fiatal hajtás könnyen kitörhet. 5. Hiba, ha a metszés helyes távolságban van ugyan, de a szem felé lejt, így a kifolyó növényi nedv és az esővíz rászivárog a rügyre, és az könnyen berothad.
6. Hiba, ha a metszés helyes távolságban történik, de a metszés lapja merőleges a vesszőre, így a kiáramló növényi nedv vagy az esővíz megállhat rajta, ez pedig akadályozza a kalluszképződés, és kárt tehet a kihajtásban is.
7. Helyes, ha a metszés folyamán időről időre fertőtlenítjük a metszőollót, hogy elejét vegyük az esetleges betegségek tovaterjedésének.