MEGMOZDULT AZ AJKAI FOCIKISPAD – Távozik az FC Ajka vezetőedzője

A futballszerető ajkaiak számára ismert, hogy az FC Ajka kilencévi sikeres NB II-es szereplés után a 2015/2016-os idény végén utolsó helyezettként esett ki a magyar labdarúgás második osztályából. Ebben a bajnoki évben három edző is tevékenykedett a csapatnál. Az őszi szezont Jákli Péter vezényelte le, majd következett Székely Tibor, a tavaszi idény néhány sikertelen fordulója utáni lemondását követően Artner Tamás. A korábbi ajkai sikeredző sem tudta már megmenteni a csapatot a kieséstől. Természetesen mindegyik edző távozott a csapat éléről. Az NB III nyugati csoportjában a 2016/2017-es idényben Bücs Zsolt vette át az FC Ajka irányítását. A vezetőség az új edző számára egyértelművé tette a szezon elején, hogy a cél a magasabb osztályba való visszajutás. A nyári és téli átigazolási időszakban ennek megfelelően erősítették a keretet.

Három fordulóval az idény vége előtt kiderült, hogy az NB II-es álmok elúsztak, a Sárvártól elszenvedett 4 – 1-es vereség után Bücs Zsolt lemondott, és a felnőtt csapat szakmai munkájának irányításával Rozmán László utánpótlás szakmai vezetőt bízta meg a klub elnöksége.

Az új edzőnek is az NB II-be való visszajutást tűzte ki célul a vezetőség. Két szép győzelemmel indult az őszi szezon, az FC Ajka nevével kezdődött a tabella. Ezt követte egy hárommérkőzéses rossz sorozat, két hazai vereséggel és egy idegenbeli döntetlennel nyolc pont elúszott, a csapat egészen a nyolcadik helyig sodródott. Újabb felemelkedés következett ragyogó sorozattal, amely a tizenharmadik, tizennegyedik fordulóra ismét az első helyre repítette a zöld-fehér gárdát. Minden adott volt az őszi első hely megtartásához, és ez hatalmas lendületet adhatott volna az NB II-es tervek tavaszi idényben történő megvalósításához. De közbejött a két utolsó forduló: Dunaharasztiban 1 – 1-es döntetlen, Csornán pedig az őszi idény leggyengébb játékával igen fájó 1 – 0-s vereség. Ezzel visszacsúszott a harmadik helyre az FC Ajka, a két rivális – Kaposvár és Érd – pedig vidáman négy pont előnyre tett szert. És nem úgy néz ki, hogy kettőjük közül valamelyik elveszítené a második vonalba való feljutás lehetőségét.

Nos, ezek után csak idő kérdése volt, hogy mikor mozdul meg az ajkai focikispad. Meg is mozdult, hiszen hamarosan megjelent a közlemény: „Az FC Ajka vezetősége, valamint a csapat vezetőedzője a hét folyamán értékelte a felnőtt labdarúgócsapat őszi szereplését. A két fél a megbeszélésen arra az elhatározásra jutott, hogy közös megegyezéssel szerződést bontanak a felnőtt csapat vezetőedzői tevékenységére, és Rozmán László a továbbiakban az utánpótlásban folytatja korábban megkezdett munkáját. Az FC Ajka Kft. többségi tulajdonosi köre és az FC Ajka elnöksége Geri Gyula ügyvezetőt bízta meg, hogy megtalálja az új vezetőedzőt felnőtt csapatunk élére. A tárgyalások eredményéről folyamatos tájékoztatást adunk honlapunkon.”

Tehát a focikispad szónak varázsa, sajátos jelentése van. Ahogy minden pálya tartozéka a kapu, ugyanúgy elválaszthatatlan minden labdarúgó-eseménytől a kispad. Hogy az utóbbi időben néhol kényelmesebb lett, hogy nem is olyan kicsi, az mind nem érdekes. A kispad valamiféle átmenet a két „tér”, a küzdőtér és a nézőtér között… S hogy milyen egy ajkai kispadon ülni? Most Rozmán László is tapasztalhatta…

Egy szó, mint száz: ez itt egy ilyen szakma. Jó-jó, vannak szép pillanatok is, amikor sorozatban jönnek a győzelmek. Olyankor tapsolnak az edzőnek. Lám, milyen ügyesen, kitűnő taktikával játszatja a csapatot, milyen szép lendülettel megy egyre feljebb a tabellán. Ilyenkor nevétől hangos a város. A végén azonban jön egy-két nagyobb pofon, és senki sem sajnálja. Természetesen minden meccsen nem lehet győzni, de a küzdőszellemet és a hajtást igenis elvárják azoktól a játékosoktól, akik magukra öltik az FC Ajka mezét! Hiába nem tehet róla az edző, a korábbi hősből egyből bűnbak lesz, s eltakarítja őt a vezetőségi harag. Olyan edző az elmúlt harminc évben még nem volt Ajkán, aki egyértelmű sikerpályával a háta mögött állt volna fel a kispadról. Még a legnevesebbeket is jó néhányszor megtiporták… Egyébként az elmúlt évtizedek edzőcseréit egyszerűen már képtelenség felsorolni…

Mondjon bárki, amit akar, azért elátkozott szakma az övék, mert a balsiker és a bukás az esetek többségében nem az ő számlájukra írható, mégis az ő számlájukra írják. Elfogadhatatlan, hogy mindig az edző legyen a hibás. Egy klubban folyó tevékenység ugyanis annyira szerteágazó és összetett, hogy azzal – érelemszerűen – az egész klubvezetésnek kell megbirkóznia. Hogy az ördögbe lehet, hogy mégis mindig az az ember a bajok okozója, aki leül a kispadra…

Annyi visszásság, baki, kapkodás előfordul némely klub irányításában, hogy azt korunk legkiválóbb edzői, legjobb képességű labdarúgói sem tudnák ellensúlyozni. Nem is lehet. És a labdarúgóvilág eme szeletkéjében, ahol nap nap után méretik meg egy-egy közösség, a sorozatos hibák időnként balsikerhez is vezetnek!

Tollár Sándor