Ötödik éve búcsúztunk Tasaktól – Emlékezés Kovács Attilára

0

Az Ajkai Bányász és az Ajka Hungalu egykori kitűnő labdarúgója, játékos pályafutása után több Veszprém megyei csapat edzője, KOVÁCS ATTILA, becenevén „Tasak” – akit mindenki így ismert Ajkán – 2018 januárjában, néhány héttel ötvenkilencedik születésnapja előtt ment el örökre. Számtalan mérkőzésen győzött, ám a súlyos agyvérzéssel nem tudta felvenni a küzdelmet, s először hagyta el vesztesen a pályát. Labdája viszont gurul nemzedékről nemzedékre, és ha az évek tovaszállnak is, mindig, minden ajkai focirajongó tisztelettel ejti ki nevét, hiszen tettei Ajka város futballtörténetének lapjain örökké aranybetűkkel tündökölnek. Ötödik éve nincs közöttünk, szülőfaluja, Kapolcs temetőjében nyugszik.

Csendesen távozott el közülünk, szerényen, ahogy végigélte rövidre szabott életét. Ajka város valamennyi focirajongójának közös ismerőse volt. A futball, ez a csodálatos játék kötötte össze életünket. Öt éve hiányzik egy kéz a korábbi ajkai futballt átfogó élőláncból.

Az egykori barátok öt év után is nehezen tudták kifejezni azt a fájdalmat, amelyet éreztek iránta. Ezen a szomorú évfordulón róla megemlékezni annyit jelentett, mint megbecsülni több évtizedes sporttevékenységét, emberségét, tisztelegni egy olyan nagytekintélyű sportember előtt, aki egy életre elkötelezte magát a labdarúgással. A barátokon látszott, hogy emlékét örökké kitörölhetetlenül megőrzik!

Emlékszünk, hogy a betegsége utolsó heteiben, napjaiban és óráiban is végig példát mutatott. Mindenét beletette élete utolsó filmjébe. Úgy vívta ezt a harcot, ezt az egyenlőtlen, megnyerhetetlen küzdelmet, hogy sohasem engedte el a reményt. Talán csak a végén, amikor már nem maradt esély. Most elcsendesült a képzeletbeli moziterem, megszólalni is nehéz, mert az élet tényleg olyan, akár egy film. A vetítés végén elsötétül a nézőtér, legördül a függöny, és hiába néznénk még tovább, már nem lehet. De akár egy film, Attila élete sem zárult le teljesen. Mindig emlékezni fogunk rá. Bennünk, barátaiban, családjában él tovább!

Mindnyájunknak nagyon hiányzik. Ezt a hiányt az elmúlt öt évben próbáltuk betölteni, de nem sikerült. Az igazság: nem is volt kedvünk hozzáfogni. Hiszen annyira hihetetlen és valószerűtlen, hogy itt hagyott bennünket. Ez a fél évtized is kevés volt, hogy igazán búcsút vegyünk tőle. Maradjon is velünk!

Elgondolkodtató: a fénykorától hogyan lett a hangos sikertörténetekből ekkora csend? Hogyan és miért köszönt el ilyen fiatalon az életnek nevezett társasjátéktól? Már nincs válasz a kérdésekre. Már csak a csend maradt, amely immár örökre magához ölelte. A kapolcsi temető csendje…

Hálával emlékezünk KOVÁCS ATTILÁRA, s az ötéves évfordulóra emlékül küldünk neki egy gyönyörű szál virágot. Egy hatalmas krizantémot, mert az olyan, mint a fehér focilabda!

Így őrizzük továbbra is örökké emlékét!

Tollár Sándor

Töltsön be több kapcsolódó cikket
Még több betöltés Belföld

Vélemény, hozzászólás?

Ezt már olvasta?

Leghatásosabb „gyógyszer” az Ajkai Kórház sebészetén

Az utóbbi hetekben műtét és azt követő kontrollok, varratszedés, injekciók miatt több időt…