Remélhetőleg még lesz realitása az nb II-nek – Az FC Ajka őszi értékelése

Az idei NB III-as bajnokság őszi idényének indulása előtt nem vállaltam nagy kockázatot, amikor azt jósoltam, hogy a tavalyihoz hasonlóan a 2017/2018-as bajnoki idényben az FC Ajka szereplése nem lesz „kéjutazás”. A jóslat sajnos bevált. Bár ezt csak a leglelkesebb ajkai szurkolók gondolták, hogy a bajnoki találkozókon meccsenként összejön három-három pont, és a csapat második nekirugaszkodásra simán visszajut az NB II-be, ahol nyolc szép, sikerekben gazdag évet sikerült eltölteni, a kilencediket, a dicstelen kiesés évét pedig jobb elfeledni.

Tizenhét potyapont úszott el

Számtalan furcsasággal szolgált az őszi idény. Ez még nem is lenne baj, csakhogy ezek a furcsaságok egy betegség alattomos tünetei. Bár ez a betegség azért felismerhető, s ebből következik, hogy kezelhető is. Úgy tűnik, a kishitűséget időnként még mindig nem tudták levetkőzni a játékosok, pedig többször bizonyították, hogy minden csapatnak méltó ellenfelei tudnak lenni, de sok esetben egy-egy apró figyelmetlenség az ellenfelek javára döntötte el a pontok sorsát. Pedig nagyon egyszerű dolgokat kellett volna a mérkőzéseken csinálni, minden esetben a legkézenfekvőbb, legcélravezetőbb megoldást választani. Például a kapu előtt a támadók legyenek határozottak, figyelmesek, s ha adódik gólszerzési lehetőségük (márpedig rengeteg akadt…), könyörtelenül használják ki. A védekezésben is több esetben szervezettebb produkciót kellett volna a mérkőzéseken nyújtani, hiszen az őszi idényben megszerezhető negyvennyolc pontból tizenhét potyapont úszott el apró védekezési hibák miatt. A harmincegy pont pedig csak az őszi harmadik helyhez volt elég. Azt hiszem, ezek tényleg apró dolgok, s egy NB II-be visszaigyekvő csapatnak ezt már aligha kell tanítani. Vagy mégis…?

Ragyogó rajt – hullámzó folytatás

Ragyogó rajtot vett a zöld-fehér együttes. Az első fordulóban a Csorna ellen 4 – 0-s győzelemmel és kitűnő játékkal örvendeztette meg lelkes, hűséges szurkolótáborát az FC Ajka, a következő fordulóban Pápán a Perutz ellen is sikerült a 2 – 1-es győzelmet kiharcolni. Utána jött egy sajnálatos hullámvölgy: először hazai pályán az Érdi VSE-től szenvedett 2 – 1-es vereséget az Ajka, de úgy, hogy az első félidőben több góllal vezethetett volna, végül a kihagyott helyzetek miatt a sors bosszút állt, az érdiek két védelmi megingást kihasználtak és három ponttal távoztak. Jobb helyzetkihasználással az első két fordulóhoz hasonlóan továbbra is az FC Ajkával kezdődhetett volna a bajnokság sorrendje…! A Puskás Akadémia II elleni idegenbeli 1 – 1-es döntetlen után egy újabb fájó vereség következett hazai pályán a Videoton II ellen. Szinte hihetetlen: az Ajka ismét rengeteg helyzetet dolgozott ki, a ziccerek sokaságát hagyta ki, kiütéssel küldhette volna haza a fehérváriakat, de a támadók góliszonyban szenvedtek. És jött az átkozott kilencven utáni két perc hosszabbítás 1 – 1-es állásnál. Mindkettőben védelmi hibákból a Videoton lőtt egy-egy gólt, s 3 – 1-es győzelemmel távozott. Akkor ütötték ki a hazaiakat, amikor már nem tudtak felállni! Újabb hazai összecsapáson a Pénzügyőr ellen megtört az átok, 2 – 1-es ajkai győzelemmel itthon maradt a három pont. Ezt a meccset megint egy hazai mérkőzés követte méghozzá nem is akármilyen találkozó, hatalmas küzdelmet hozó megyei rangadó a Veszprém ellen. Az első játékrészt végigtámadta az FC Ajka, de a két elképesztő védelmi hibát a veszprémiek könyörtelenül kihasználták. Végül a 3 – 3-as döntetlenben a hazai támadók is ludasak, hiszen a 93. percben is adódott százszázalékos helyzet, de még öt méterről sem sikerült eltalálni az üres kaput, a csapat pedig a kilencedik helyen kötött ki.

Elnökségi ultimátum

A döntetlent komoly elnökségi „fellépés” követte, s a vezetőség úgy határozott, hogy a csapatnak minimum hét pontot kell gyűjtenie a következő három fordulóban. Ez sikerült is, hiszen Gyirmóton 3 – 2-re győzött az Ajka, bár itt is rezgett a léc, hiszen rengeteg helyzetet és még büntetőt is hibázott a csapat. Utána a III. ker. TVE otthonában bejött egy 1 – 1-es döntetlen, majd az ultimátum miatti sorsdöntő Kaposvári Rákóczi elleni mérkőzés. A játékosok hatalmas lelkesedéssel, rendkívül fegyelmezetten küzdöttek, s teljesen megérdemelten 2 – 1-es győzelemmel szerezték meg a három pontot, amellyel az ultimátum hét pontja összejött, és elindult egy kitűnő sorozat szép győzelmekkel, amelyek következtében a tizenharmadik-tizennegyedik fordulóban az FC Ajka ismét a tabella élére került. Ezt a helyet már nem lett volna szabad visszaadni a másik feljutásra pályázó riválisnak. Ekkor minden úgy látszott, hogy visszajött az esély a célkitűzés elérésére, amely az utolsó két fordulóban kellemetlenre fordult. Dunaharasztiban az előző hetek parádés játékával ellentétben nagyon vérszegény teljesítménnyel 1 – 1-es döntetlent ért el Rozmán László legénysége, majd Csornán egy hatalmas pofonba szaladt bele az FC Ajka a sereghajtó otthonában. Az őszi idény leggyengébb játékát produkálta a csapat, rengeteg hibával, elképzelés nélküli támadásokkal, nagyon kevés veszéllyel a csornai kapura.

A tabellát utcahosszal vezethetné az FC Ajka

Öröm volt korábban a zsinórban öt szép, reménykeltő győzelem, amelyek után két forduló erejéig sikerült átvenni a nyugati csoport vezetését, sőt megvolt a lehetőség arra, hogy őszi bajnokként menjen pihenőre a csapat, mert ez lendületet adhatott volna az NB II-es tervek megvalósításához. De a két utolsó mérkőzésen öt potyapont elvesztése mindent felülírt, s ezzel a vetélytársak megkapták azt a lehetőséget, hogy négy pont előnnyel ők húzzanak el az ajkaiak előtt, letaszítva az elsőről a harmadik helyre az ajkai együttest. Természetesen minden meccsen nem lehet győzni, de a küzdőszellemet és a hajtást igenis elvárják attól, aki magára ölti az FC Ajka mezét! Most látszik, ha nincsenek ezek a potyán elherdált pontok, a tabellát utcahosszal vezethetné az FC Ajka, s egy pillanatig sem lenne kétséges a következő évi NB II-es szereplés. Az őszi idény végén Rozmán László vezetőedzővel szerződést bontott az elnökség.

Ajkán mindenki bízik a tavaszi idényben

Remélhetőleg a tavaszi idényben még lesz realitása az NB II-es szereplés kiharcolásának, de már Kis Károly új vezetőedzővel, aki korábban az NB I-es Paks, majd az NB II-es Szolnokot is irányította. Ajkán mindenki bízik abban, hogy egy jó szellemű, remek játékot produkáló FC Ajka kergeti majd kétségbeesésbe az ellenfeleket a tavaszi idényben, s az új vezetőedző bizonyára minden mérkőzésre megtalálja a győzelemhez, a feljutáshoz szükséges „orvosságot”! De ennek érdekében mindenkinek, aki csak a csapatért dolgozik, a saját területén az eddigieknél jóval többet kell tennie. A játékosok a magánéletüket jobban rendeljék alá a labdarúgásnak, s fegyelmezettebbek legyenek a mérkőzéseken. A tavaszi mérkőzéseken hozni kell a kötelező három pontokat, s a nehezebbnek ígérkező összecsapásokon is el kell „csipegetni” a hármasokat…! Ehhez persze az is szükséges, hogy a csapat a téli átigazolás során most már Fortunát is „leigazolja”… Az is igaz, hogy a szerencse csak azt a csapatot segíti, amelyik mindent megtesz a győzelem érdekében, akarása töretlen, s a lelkesedése egy pillanatra sem lankad. Ha komoly munka folyik a tavasszal, a négy pont hátrányt be lehet hozni, és visszavenni a vezetést a tabellán. Tehát nemcsak sokat – eleget is kell dolgozni! Ez pillanatnyilag a legtöbb, amit az NB III-as labdarúgócsapat megtehet. És ha azt jól is teszi, a várt sikerek és az NB II-es tagság aligha maradnak el! Az nem lehet vitás, hogy az FC Ajka együttesében lényegesen több van, mint amire a jelenlegi harmadik helyezésből következtetni lehet, hiszen a játékosok számtalan összecsapáson bizonyították tudásukat. Ha ezt az oldalukat veszik elő, jóval kiegyensúlyozottabb, eredményesebb játékra lesznek képesek!

Mindent összegezve: ha mindenki teljes tudását latba vetve akarja majd a gyakoribb sikert, a magyar labdarúgó-bajnokság második vonalát, akkor megszűnhetnek egy ragályos betegség alattomos tünetei. Ennek érdekében pedig sokat kell tenni, dolgozni és áldozatokat vállalni! És nemcsak a játékosoknak! Mindenkinek!!! 

Tollár Sándor