Az 1956-os forradalom után hét év alatt közel négyszáz embert végeztetett ki a szovjet fegyverek támogatásával hatalomra került elit. (Ez a szám igazán akkor mond valamit, ha tudjuk, az 1848-as forradalmat összesen százhúsz kivégzés követte.) Majd a puha diktatúra évei jöttek, melynek máig közismert kádári jelszava: ‘Aki nincs ellenünk, az velünk van.’ Az ország ugyan továbbra is jogfosztott állapotban maradt, de a némileg javuló életkörülmények és kis kompromisszumok elérték azt, amit korábban nem sikerült: megtört a társadalom gerince, megszűnt a nyílt ellenállás. Ebbe a korszakba robbant be a Hamusics-ügy. Futótűzként terjedtek a hírek és álhírek a városban, pedig mindenki csak suttogni mert róluk.

Ki volt Hamusics János? Elismert padragi bányász, aki a robbantómesteri vizsgát is letette, szakszervezeti bizalmi, otthonában négy gyermeket nevelt. Főleg bányászokból álló társaival együtt úgy gondolta, Magyarországon háború vagy forradalom révén, de megbukik a szocialista rendszer. Azon kevesek közé tartozott, akik nem fogadták el a konszolidációt, tevőlegesen is küzdeni akart az idegen elnyomás ellen. Először a budapesti és a szombathelyi Lenin-szobor felrobbantását tervezte társaival, de felmerült a hatásosabbnak tartott vasútrobbantás is. 1966 elején helyszíni szemlét tartottak, de megállapították, hogy egyik Lenin-szobornál sem maradhatnának észrevétlenek. Hamusics március közepén értesült Vaczkó László és társai devecseri letartóztatásáról, – akik röplapokat terjesztettek -, és ez végső elhatározásra bírta. Egy társával paxitból, gyutacsokkal, rúdelemekkel és ébresztőórával robbanószerkezetet készítettek, március 27-én az ajkai vasútállomásra mentek, majd másfél kilométer gyaloglás után elhelyezték a vasúti pályán. Az időzítőt hajnali négyre állították. A robbanás 80 cm-es szakaszon kiszakította az egyik sínszálat. Félóra múlva az arra haladó tehervonat mozdonya kisiklott. Személyi sérülés nem történt, a kár 42 423 forint volt.

A sikeres akció után a társaságban felvetődött távvezetékek, transzformátorok, olajvezeték felrobbantásának terve, de a csoport tagjait közben letartóztatták. Hamusics János még a bíróságon is hangoztatta: hisz abban, hogy helyesen cselekedett. Őt a veszprémi börtönben 1967. február 17-én 6 óra 10 perckor felakasztották, társait szabadságvesztésre ítélték. A halálbüntetés megtette hatását, ‘a fertőzött gócpontban, az ajkai szénmedencében’ az ellenséges megnyilvánulások megszűntek. A propagandagépezet azért beindult, és különféle rágalmakkal próbálták a csoport tagjait erkölcsileg is lejáratni. Aztán a bevált gyakorlatnak megfelelően, következtek a mély hallgatás évtizedei.

Ki volt Hamusics János? Merénylő, vagy hazája szabadságáért harcoló hős? Hol a kettő között a határ? A cél nem szentesíti az eszközt. Ártatlan emberek életének, testi épségének veszélyeztetése semmilyen körülmények között, és senki részéről nem lehet indokolt. Szerencsések azok a népek, akik szabadon élhetnek, nincs szükségük hősökre, de nem teremnek köztük merénylők sem.

A történet megírásához felhasználtam Kahler Frigyes: 1956 szellemének megtorlása tíz év után című munkáját.

Hartinger Ottó

Töltsön be több kapcsolódó cikket
Még több betöltés Történetek Ajkáról

Ezt már olvasta?

Ajka- VALLÁSI SZIGET AZ IPARVÁROS KÖZPONTJÁBAN

A Torna és Csinger patak találkozásánál fekszik Ajka, a környékbeli falvak egyesítésével l…