Az 1956-os forradalom után hét év alatt közel négyszáz embert végeztetett ki a szovjet fegyverek támogatásával hatalomra került elit. (Ez a szám igazán akkor mond valamit, ha tudjuk, az 1848-as forradalmat összesen százhúsz kivégzés követte.) Majd a puha diktatúra évei jöttek, melynek máig közismert kádári jelszava: ‘Aki nincs ellenünk, az velünk van.’ Az ország ugyan továbbra is jogfosztott állapotban maradt, de a némileg javuló életkörülmények és kis kompromisszumok elérték azt, amit korábban nem sikerült: megtört a társadalom gerince, megszűnt a nyílt ellenállás. Ebbe a korszakba robbant be a Hamusics-ügy. Futótűzként terjedtek a hírek és álhírek a városban, pedig mindenki csak suttogni mert róluk.

Ki volt Hamusics János? Elismert padragi bányász, aki a robbantómesteri vizsgát is letette, szakszervezeti bizalmi, otthonában négy gyermeket nevelt. Főleg bányászokból álló társaival együtt úgy gondolta, Magyarországon háború vagy forradalom révén, de megbukik a szocialista rendszer. Azon kevesek közé tartozott, akik nem fogadták el a konszolidációt, tevőlegesen is küzdeni akart az idegen elnyomás ellen. Először a budapesti és a szombathelyi Lenin-szobor felrobbantását tervezte társaival, de felmerült a hatásosabbnak tartott vasútrobbantás is. 1966 elején helyszíni szemlét tartottak, de megállapították, hogy egyik Lenin-szobornál sem maradhatnának észrevétlenek. Hamusics március közepén értesült Vaczkó László és társai devecseri letartóztatásáról, – akik röplapokat terjesztettek -, és ez végső elhatározásra bírta. Egy társával paxitból, gyutacsokkal, rúdelemekkel és ébresztőórával robbanószerkezetet készítettek, március 27-én az ajkai vasútállomásra mentek, majd másfél kilométer gyaloglás után elhelyezték a vasúti pályán. Az időzítőt hajnali négyre állították. A robbanás 80 cm-es szakaszon kiszakította az egyik sínszálat. Félóra múlva az arra haladó tehervonat mozdonya kisiklott. Személyi sérülés nem történt, a kár 42 423 forint volt.

A sikeres akció után a társaságban felvetődött távvezetékek, transzformátorok, olajvezeték felrobbantásának terve, de a csoport tagjait közben letartóztatták. Hamusics János még a bíróságon is hangoztatta: hisz abban, hogy helyesen cselekedett. Őt a veszprémi börtönben 1967. február 17-én 6 óra 10 perckor felakasztották, társait szabadságvesztésre ítélték. A halálbüntetés megtette hatását, ‘a fertőzött gócpontban, az ajkai szénmedencében’ az ellenséges megnyilvánulások megszűntek. A propagandagépezet azért beindult, és különféle rágalmakkal próbálták a csoport tagjait erkölcsileg is lejáratni. Aztán a bevált gyakorlatnak megfelelően, következtek a mély hallgatás évtizedei.

Ki volt Hamusics János? Merénylő, vagy hazája szabadságáért harcoló hős? Hol a kettő között a határ? A cél nem szentesíti az eszközt. Ártatlan emberek életének, testi épségének veszélyeztetése semmilyen körülmények között, és senki részéről nem lehet indokolt. Szerencsések azok a népek, akik szabadon élhetnek, nincs szükségük hősökre, de nem teremnek köztük merénylők sem.

A történet megírásához felhasználtam Kahler Frigyes: 1956 szellemének megtorlása tíz év után című munkáját.

Hartinger Ottó

Töltsön be több kapcsolódó cikket
Még több betöltés Történetek Ajkáról

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Ezt már olvasta?

Ármin Bánya 2004-ben, a leállítás előtt