Pedagógusként csak hivatásból dolgozik az ember – Pedagógusnapi köszöntő

0

Június első vasárnapja a pedagógusoké. Ezen a napon a virágcsokrok áldozatos, felelősségteljes nehéz munkát végző embereket üdvözölnek. Ilyenkor nincs dolgozatírás, nincs felelés, vagy ha van is, szigorúan önkéntes alapon, és ilyenkor még a leggyengébb tanuló is felbátorodik, és javítani kíván az összes tantárgyból… Ezen a napon a legszigorúbb szív is meglágyul, a jegyek valahogy gömbölyűbbekre sikerülnek, hiszen az ünnepelt is szeretne örömet szerezni a tanulóknak.

 A pedagógusok nem nézhetik közömbösen a gyermekszemeket árnyékoló, otthoni feszültséget tükröző szomorúságot, riadtságot. Nincs az a szociológus, aki pontosabb látleletével szembesülne a társadalom gondjaival, mint a pedagógus. S tudván tudva, hogy az okokat kellene megszüntetni, szertettel, bizalommal, türelemmel igyekszik újra és újra megnyugtatni a gyermekeket.

A jó pedagógus izgul a tanítványokért, a jó pedagógus szurkol nekik; a jó pedagógus emészti magát azokért a gondokért, amelyek egyik vagy másik diákjának a szüleit is nyomasztják. A jó pedagógus, ha olyan gyerekre bukkan, akin segíteni kellene, azért gyötri magát, hogy miként tudna segíteni a diákon. Legtöbbször ehhez először a szülőkön kellene segíteni, ahhoz a pedagógus ereje általában kevés. A jó pedagógus, ha olyan gyerekre bukkan, akin nem kell segíteni, akkor azon izgul, hogy el ne kallódjon ez a tehetség. A jó pedagógusra az a jellemző, hogy nincs nyugodt perce, mert a dolgozatjavítás, az órákra való készülés és a tengernyi fölösleges adminisztráció minden szabadidejét lefoglalja – és azért sincs nyugodt perce, mert minden szabad gondolatát lefoglalja a diákjaival való törődés.

Ezt meg lehet ugyan köszönni, de igazán megfizetni aligha lehet. A jó pedagógus tudja, hogy sokkal magasabb fizetést érdemelne, a jó pedagógus mégsem csak a fizetésért dolgozik! Mert pedagógusként, jó pedagógusként csak hivatásból dolgozik az ember! S ezt a hivatástudatot köszönik meg a mostani virágcsokrok.

Pedagógusainknak – természetesen szülői segítséggel, a család alapvető hatására támaszkodva – tisztességes embereket, sőt: a tisztességes világért áldozatot vállaló embereket kell az iskolának nevezett, jellemformáló műhelyekben nevelniük. Nem ünneprontás ezen a napon megemlíteni, hogy ezért a nagyon nehéz és felelősségteljes munkáért jóval több hivatalos és nem hivatalos megbecsülést érdemelnének! Ilyenkor virággal köszöntik őket a gyerekek, a szülők, a mai és régebbi diákok. De köszöntő szavaink nemcsak erre az egy napra korlátozódnak. Nagyon nehéz és a jövő szempontjából döntő munkájukért érzett tiszteletünk jeléül kiterjed az év valamennyi napjára!

Köszöntjük az óvónőket, a tanítókat, a tanárokat, őszinte szeretettel megköszönjük munkájukat, s mindazt, amit a szülők helyett is vállaltak egész évben. Valamennyien a legtöbbet teszik a jövőért, hiszen kezük között nemzedékek formálódnak. Egy nap az évből, amikor a diákok, szülők feledik az intőket a rossz jegyeket, a pedagógusokban végre meglátják, ami munkájuknak is alapja: az EMBERT!

A pedagógusok emlékét egy életen át magunkban hordozzuk. A tananyag agyunkban megkopik, de szívünk nem felejt. A legigazibb pedagógusok az utolsó percig velünk maradnak. Talán ezért találták ki ezt a napot: ki virággal, ki egy öleléssel, ki melegszóval köszönje meg e csodálatos hivatás gyógyíthatatlanul optimista képviselőjének, a jövő nemzedék nevelőjének – óvónőnek, tanárnőnek és tanár úrnak őszinte tisztelettel és szeretettel!

Tollár Sándor

Töltsön be több kapcsolódó cikket
Még több betöltés Helyi Hírek

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Ezt már olvasta?

Fekete Istvánra emlékeztek az olvasópályázattal

A harmadik osztályosok voltak a legaktívabb résztvevői a Bogáncs gyermekkönyvtár által az …