Helyi Hírek Mindenki hozott egy szál virágot – Elbúcsúztatták Kovács Attila „Tasakot” Közzétett 2018-01-28 0 Fotó: Harta Tamás Január 27-én, szombaton délutánra még egyszer „összehívta” egykori futballistatársait, szurkolóit, barátait. Feketélt az ajkai Régitemető, óriási volt a tömeg. Tudtuk, hogy sokan szerették, ismerték, tisztelték Kovács Attila „Tasakot”. És most itt volt mindenki. Az emberek némák, csak az arcok beszédesek. Családtagok, egykori játékostársak, barátok állták körül a ravatalozót, lehajtott fejjel tisztelegtek. Szürkébe öltözött az ég erre a napra. Talán csak azért, hogy még jobban fájdítsa az emberek szívét. Napsütésben, melegben tompul a gyász. Most bezzeg a díszlet is tökéletesre sikeredett. Fekete kabátok, a kezekben egy-egy szál virág. Nemcsak azért szerették, tisztelték „Tasakot”, mert remekül, lelkesen, eredményesen futballozott, de emberségből is jelesre vizsgázott! Több mint ezren gyűltek össze a Régitemető ravatalozójánál, hogy leróják kegyeletüket Kovács Attila futball-labdás urnában lévő hamvai előtt. A fotót Mrena György készítette Furcsa érzés futballistától búcsúzni, újra kevesebbek lettünk eggyel. Bár ez aligha helytálló megállapítás, hiszen „Tasak” nem csupán egy volt a sok közül. Nem csoda, hogy komoly tömeg búcsúztatta az egykori labdarúgót. Azok, akik igazán szerették, valamennyien megtisztelték jelenlétükkel. Sőt, olyanok is sötét ruhába bújtak, akik életében, játékos pályafutása során vajmi kevés figyelmet szenteltek a labdarúgásnak. Mindenki hozott egy szál virágot. Az egykori és jelenlegi labdarúgóktól kezdve a hajlott hátú, öreg szurkolókig, mindenki búcsúzott. Kovács Attila talán soha sem gondolta volna, hogy ennyien szeretik, mert ezen a hűvös januárvégi napon szinte az egész ajkai labdarúgóvilág képviseltette magát. A ravatalnál Czákler Anikó hivatásos búcsúztató szónokolt. Felelevenítette azt az életutat, sportpályafutást, amely többnyire sikerekkel volt kikövezve, majd méltatta emberi nagyságát. Ha valamire, az elhangzott szavakra és a megjelent nekrológra nagyon büszke lenne. A baj csak az, hogy már nem lehet. Meg az is baj, hogy az ilyen szerény, népszerű labdarúgó és edző igazi értékét csak akkor fedezzük fel, amikor már a hiányát érezzük…! Fotó: Harta Tamás A szertartás végén elhangzott Demjén Ferenc Honfoglalás című dala: „Kell még egy szó, mielőtt mennénk, / Kell még egy ölelés, ami végig elkísér, / Az úton majd néha, gondolj reám, / Ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár.” Megható volt, ahogy Dávid Sándor kapus zokogva ment oda az urnához, és megcsókolta azt, így búcsúzott barátjától. A többi játékostárs is komótosan ballagott kifelé a temetőből, s a szemüket törölgetve csak azt mondogatták: borzalmas, szörnyű! A temetés egy későbbi időpontban szűk családi körben történik. Kovács Attila „Tasak” abban a földben nyugszik majd, amelyet az elmúlt közel öt évtizedben sosem hagyott el, és amelynek dicsőségéért mindent megtett, ami tőle tellett! Tollár Sándor
