Történetek Ajkáról Az Órás! – Történetek Ajkáról Közzétett 2017-07-19 0 Sokak szemében egy csoda volt, amikor megjelent a Vasútállomással szemben egy órásműhely. Egészen addig, ha valakinek elromlott az faliórája, vagy a zsebórája, kénytelen volt Veszprémbe elvitetni javításra. Ez a lehetőség, abban az időben kevés embernek adatott meg. Ráadásul nem igazán érte meg, hisz a szállítás és a javítás majdnem olyan sokba került, mint ha egy új órát vettek volna. Éppen ezért, nagy öröm és kíváncsiság övezte az ÓRÁS jelenlétét Ajkán. Csak egy egyszerű kis lyuk volt, semmi több. Három lépcsőfok, kis ajtó csengővel és a látogató már benn is találta magát a vitrinek között. Sokan nem fértek be egyszerre, ezért az elején még gyakran alakult ki sor a kis üzlet előtt. Mindenki kíváncsi volt Tóth Józsefre, a Budapestről érkezett ezermesterre. Mert abban mindenki egészen bizonyos volt, hogy aki így bánik az órákkal, az ezermester. Soha senki nem ment ki úgy azon az ajtón, hogy ne kapta volna meg azt, amiért bement. József számára nem volt lehetetlen. Hite és kreativitása minden akadályt képes volt leküzdeni, minden alkatrészt képes volt pótolni, beszerezni vagy éppen saját kezűleg elkészíteni. Egyszer felkérték, hogy egy templom óráját javítsa meg. Azt is vállalta, bár azután a hallása kicsit gyengébb lett… A magánéletéről keveset beszélt, de idővel mindeni tudta, hogy van egy felesége és három lánya. Sokan gyanították, hogy az asszony, Iza néni, erdélyi származású. Ez valóban így volt. József, miután Pesten összeismerkedett Izabellával, egy alkalommal biciklin kerékpározott a lány után, aki hazalátogatott egy esküvőre, Kolozsvárra! József, az esküvő előtt fél órával ért a városba. Épp csak annyi ideje volt a teljesen meghatódott Izabellának, hogy bekösse szerelme vérző lábát és egy szép ruhát adjon rá. Aztán irány a templom, hisz Iza volt a tanu… Ajkán nagyon sokat kellett dolgoznia, de soha sem panaszkodott. Volt olyan is, ott aludt a kis műhelyében, az erre az alkalomra odakészített kis fotelon… Aztán az évek lassan elmúltak, a gyerekek felnőttek, és a műhely már rég megszűnt, mégis… Józsi bácsi, viccelődve, kettő nagyítóval az orrán, csak szerelte a hozzá vitt órákat a konyhában. Az utolsó óra, amin dolgozott, már soha nem lett kész. Miután az Órása elment, azt az órát, a gyűjtő hiába vitte a jobbnál jobb műhelyekbe, már senki sem értette a ritka óra a mechanizmusát… Hacsak… A legkisebb lánya tovább vitte édesapja tudományát és még a mai napig is dolgozik Ajkán, mint órás. Egy apró kis boltban, ahol az ajtó mögött a látogató már benn is találta magát a vitrinek között. Rücker János Péter
