Az ajkai Magyar Imre Kórházban felemelő érzés volt tapasztalni a minap, hogy méltóképpen ünnepelték a Magyar Ápolók Napját. A Magyar Országgyűlés, a Magyar Ápolási Egyesület kezdeményezését követően 2014-ben február 19-ét, Kossuth Zsuzsanna születésének évfordulóját a Magyar Ápolók Napjának nyilvánította. Kossuth Lajos legkisebb húga, Zsuzsanna volt az első, aki letette annak a hivatásnak az alapjait, amit ma ápolásnak hívunk. Ezen a napon megemlékeztek az ápolói hivatásról, az ápolókról, az egészségügyi szakdolgozókról, akik áldozatos munkájukkal a betegek gyógyulásáért fáradoznak. A Magyar Ápolók Napja ünnep azoknak, akik mindennapjaikon ott állnak a hazai betegágyak mellett, a rendelő ajtajában, szociális intézményben vagy a beteg otthonában mosolyogva, mélyen elrejtve saját problémáikat. Dr. Nagy Zoltán főigazgató Az ápolók azok, akik ott vannak életünk kezdetén és végén, s akik végtelen türelemmel és empátiával szolgálnak napjaikon, és akik képesek embertársaikért minden egyebet kizárni életükből, hogy a maximumot adhassák azoknak, akikért ők a világra jöttek, akik a világ legnemesebb és legemberibb hivatását tudhatják magukénak. Az ápolás tiszta és szent hivatás, hiszen a szenvedőnek enyhülést, a haldoklónak könnyebbséget, a gyógyulónak életet ad, de tiszta és szent hivatássá csak az emberszeretet teheti! Az ápolás, mint hivatás, mint foglalkozás hosszú utat tett meg napjainkig, célja minden időben ugyanaz volt: a beteg ember egészségének a visszaadása. Az ápolás mindennapos gyakorlata és speciális területei igen magas színvonalú és sokoldalú ismerteket kívánnak. Az ápolói munka fizikai és szellemi erőpróba. A szakmában dolgozók ezt vállalják nap mind nap, vállalják a szülés örömét, a meghalás fájdalmát. Az ápolók azok, akik a bölcsőtől a sírig elkísérik a rászoruló embert, hogy bajában vigasztalást, testi-lelki panaszaiban gyógyírt találjon, teszik mindezt hivatásból, emberszeretetből! Dr. Nagy Zoltán főigazgató köszöntőjében a legnagyobb elismerés hangján szólt az ápolókról, hiszen teljesítményük az elmúlt évtizedekben emberfeletti volt, jól képzettek és kiválóan végzik munkájukat. – Ezen a napon azokat ünnepeljük, akik a beteg ember megsegítésére felesküdve végzik munkájukat, akik nélkül nincs gyógyítás és nincs egészségügy. Az egészségügyi szakdolgozók munkája iránti tiszteletünket fejezzük ki azáltal, hogy Kossuth Zsuzsanna munkásságára emlékezve az ápolói hivatást gyakorlók megbecsülésének jeleként a magyar ápolók napját ünnepeljük – hangsúlyozta a főigazgató. Beszédéből kiderült, hogy számára a szakma legszebb ünnepe az ápolók napja, ekkor van ugyanis lehetőség arra, hogy megismerjék az egyes osztályok munkáját, eredményeit. A hétköznapokon mindenki teszi a dolgát, beszélgetésre nem jut idő. A másik tapasztalatainak, eredményeinek, módszereinek ismerete ötletet adhat, motivációt jelenthet. Ezt követően Sümegi Józsefné ápolási igazgató felidézte Kossuth Zsuzsanna munkásságát. Munkásságának fénypontját az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc idején érte el. Ekkor nevezte ki bátyja, Kossuth Lajos, a szabadságharc szellemi vezére, Magyarország kormányzó-elnöke az összes tábori kórházak főápolónőjének. Tehát az újonnan létrehozott Országos Főápolói Hivatal vezetője, és teszi le annak a hivatásnak az alapjait, amit ma ápolásnak hívnak. Olyan színvonalas betegellátási rendszert vezetett be, ami nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában egyedülálló volt. A hadisérültek ellátása során tanúsított helytállása megszívlelendő példaként szolgálhat a jelenkor ápolóinak is. Amit az egészségügyben tett, minden egészségügyi dolgozó számára példaértékű. Öt évvel később ugyanezt a munkát végezte az angol Florence Nightingale is a krími háború idején, aki világszerte ismert, jelképes alakja az ápolás ügyének. A tizenhárom éve kialakult hagyomány szerint az ápolók napján egy-egy osztály mutatkozik be, amelyet érdekes szakmai, tudományos előadások követnek. Idén a kórház intenzív osztályának munkáját, eredményeit ismerhették meg a kórház dolgozói. Előadásokon keresztül mutatták be, mit jelent állandó életveszély közvetlen közelében dolgozni. Az előadásokat követően dr. Nagy Zoltán főigazgató és Sümegi Józsefné ápolási igazgató Kossuth Zsuzsa-díjat, ezüst emlékérmet és elismerő oklevelet adott át Mikó Lászlóné intenzív szakápolónak, Gazsó Palkovics Erika diplomás ápolónak, valamint Bende Valéria aneszteziológiai szakasszisztensnek. Kiváló szakmai munkájuk elismeréseként a transzfuziológiai osztály kollektívájának a megyei önkormányzat által adományozott kitüntetést Fenyvesi Zoltán, a Veszprém megyei közgyűlés alelnöke adta át. A kitüntetetteknek elismerését fejezte ki Kurucz Katalin, a MEKSZ Veszprém megyei területi szervezetének elnöke is. Az ünnepségen szebb műsort el sem lehetett volna képzelni, mint Mátyus Barbara diatetikus meghatóan szép, szívet, lelket melengető dalcsokrát. Mindenki számára emlékezetes összeállítást produkált. Gombosi Marianna és Mód Ildikó kórházi munkájuk mellett festőművészek alkotásait is nagy szeretettel fogadta a közönség. Mindketten megmutatták belső féltett titkaikat, megosztva hitüket, akik rácsodálkoztak a művekre, érezték az üzenetüket, fejet hajtottak a művészet és a két művésznő előtt. A kiállított művek valóban az alkotók lelkéből, szívéből beszéltek. Az ápolók az emberért mennek küzdelembe, fegyverük a tudás és a szeretet! A szeretetről Siklósi Erzsébet amatőr költő és ápolónő gondolatait érdemes felidézni Akkor legyél ápoló című verséből: „Akkor legyél ápoló, ha ismered a türelmet, ha másoknál benned sokkal több a szeretet, jut belőle annak is, ki útközben elesett, s hogy felálljon ahhoz az kell, hogy Te felemeld, nyújtsd felé a kezedet… (…) Ne csak testét borogasd, mosolyoddal simogasd, s gyógyulása neked újra hitet ad, és minden nap érezd: ápolónak lenni egy nagyon szép feladat, de csak akkor vállald, ha másoknál benned sokkal több a szeretet, ami a mosolyoddal együtt hidakat emelhet! Azt hiszem, ennél szebb zárszó el sem képzelhető! Tollár Sándor
