Történetek Ajkáról A csingeri szén legendája… – Történetek Ajkáról Közzétett 2017-08-05 1 Nem volt sok választása. Még a vihar előtt menedéket kellett keresnie. A felhőkből látta, amit a birkák is jeleztek, hamarosan leszakad az ég. Tüzet kell rakni… 1836 októberében jeges szél borzolta a tájat. Várható volt, hogy hamarosan leesik a hó. Fejébe csapta a süvegét majd Kormossal, a hű négylábúval a fák közé hajtotta az állatokat. Mivel a birtokra már semmiképpen sem érhettek volna vissza, azt tervezte, hogy a fák között várják ki, míg véget ér a vihar… Ahogy behatoltak az erdőbe, észrevett egy meredek, föléjük magasodó párkányt. Gyorsan beterelte a bárányokat a fedezékbe, majd az egyik sarokba száraz gallyakat gyűjtött. Tudta, bármilyen nehéz is lesz, tüzet kell raknia, méghozzá gyorsan. Abban bízott, hogy nem tart napokig az ítéletidő. Élelme volt elég, talán a birkák is találnak valamit a földön, de a hideg ellen nincs menekvés és ha ő elalszik, a tűznek, a nyájnak is és neki is vége lesz… Gyorsan járt a keze. Kis gödröt ásott a fagyott földbe a fokosával, egy kevés dohányt szórt az aljára, majd apró, vékony ágakkal befedte. Nála volt az öreg kovakő, mely most is, mint mindig, jó szolgálatott tett. Csak úgy ugráltak a szikrák, mint a kovács keze alatt a tüzes vas. A dohány belobbant és pár perc múlva már a vastagabb ágak ropogva ontották az életet adó meleget. Ettől még a bárányok is megnyugodtak, pedig addigra már vastag hófal takarta el az eget és az környéket a szemeik elöl. Beköszöntött a tél az csingervölgyi erdőségbe… Két napig bírta alvás nélkül. Addigra teljesen kimerült a hidegtől és a fahordástól. Hatalmas szerencséje volt, hogy a szél nem fújta el a tüzet. Próbálta folyamatosan ágakkal táplálni, de egyre messzebbről és egyre mélyebbről kellett kiásnia a tüzelőt, ráadásul a hó eláztatta az ágakat és a ruháját is. De a tűz, amitől az élete függött, az égett rendületlenül… Három nappal később, amikor a hajnali pára elkezdett feloszlani a felkelő nap sugaraiban, kinyitotta a szemét. Először rögtön be is csukta. Az öt napig tartó vihar után nehezen alkalmazkodott a vakító hófehérségéhez. Ahogy végre sikerült körülnéznie, több furcsa dolgot is észrevett. Minden bárány életben volt és Kormos is épp nyújtózkodott a tűz mellett. Úgy látszik, szerencsésen túlélték a vihart. De a legnagyobb meglepetés az volt, hogy valamilyen érthetetlen oknál fogva nem aludt ki a tűz! Nagy volt az öröm a gazdaságban, amikor megjelent a nyáj a határ szélén. Már mindenki lemondott a hazaérkezésükről. A földbirtokos, Armpruszter Gyula is csodálkozva tekintett ki az ablakon. Hívő emberként biztos volt benne, hogy ez csak egy égi jel lehetett, valami fontosat akarnak vele közölni az angyalok. Magához hívatta a pásztort, aki részletesen beszámolt megmenekülésükről és a tűz csodájáról… Másnap közösen megkeresték a még mindig izzó tűzrakó helyet. Földbirtokosként hamar felismerte, hogy a szén megváltoztathatja az egész környék gazdaságát. Kutatásokba kezdett, hogy felmérje a földben rejlő fekete arany minőségét és nagyságát. Amikor 1843 húsvétján meghívta birtokára Petőfi Sándort, büszkén mesélte el barátjának és költőtársának a csingervölgyi szén történetét. A termelés azonban még váratott magára. Jött a szabadságharc, melyben ő is részt vett. Még a nevét is megváltoztatta… Puzdor Gyula földbirtokos, költő Puzdor Gyula 1865-ben kezdett hozzá a komolyabb kutatásokhoz, majd 1869-ben megkezdődik a kitermelés, ami Ajka fejlődésének kezdetét is jelentette. A szénnek köszönhetően kiépült a vasúthálózat, vállalatok költöztek ide és emberek ezrei érezték úgy, hogy érdemes részt venni a fejlődésben, amit Ajka képviselt… Rücker János Péter
