Történetek Ajkáról Hatvan év után! – Történetek Ajkáról Közzétett 2017-07-25 0 1953 tavasza… A hóvirágok még alig látszottak ki az olvadozó hótakaró alól, de István bácsi, ahogy a gyermekek hívták, már elindult egy héttel ezelőtt. Kitartóan járta a környék falvait, községeit, hogy minden tehetséges fiatalnak lehetőséget adjon a tanulásra. Nem zavarta a hideg, a sár, hisz hét testvére volt. Tudta, hogy milyen szerencsés. Most volt cipője, kabátja, a táskájában élelme. Volt hite, képessége, végzettsége mindarra, aminek ügyében most eljárt. És volt egészsége, ereje és tudása arra is, hogy ezt a fontos munkát elvégezze! Tanár volt! Imádott tanítani. Ez volt az élete. Ő volt Horváth István, a tanár! Kopogtatott a kopott ajtón. Várt egy kicsit, aztán mikor lépéseket hallott megszólalt: – István bácsi vagyok!… Ez a jelenet már megszokott volt számára. A diákokat toborozta az induló gimnáziumba, Ajkára. A szokásos ellenállásba ütközött mindenhol. “Nincs pénzünk az iskoláztatásra.” Miután megtudták, hogy ingyenes volt az oktatás, a többi már simán ment. A fiatalok boldogan jöttek tanulni, hisz akiket meghívott, mindannyian okos, tehetséges tanulók voltak. Megtisztelve érezték magukat, hogy egy ilyen nagy ember hívja őket a gimnáziumba, ahova amúgy is vágytak… Ősszel elkezdődhetett az iskola. Mivel még nem volt a Gimnáziumnak épülete, eleinte a katolikus templom melletti épületben kaptak lehetőséget az tanításra. Kezdetben három tanárral, majd egy év múlva már egy egész tanári karral folyt az oktatást. Az elő évben egy lány és egy fiú osztály volt, kb. 100 diákkal, de az év végére sokat kiestek a nagy követelmények miatt. A második évtől már koedukált osztályok alakultak a képességek figyelembe vételével, humán, reál és esti tagozattal… Minden szépen alakult, aztán jött 1956… December 6.-án az ajkai diákok szimpátiatüntetést szerveztek… 1957, a megtorlás országszerte sok áldozattal… Ajkán többek között a gimnázium igazgatóját kérték számon a december 6.-i tüntetésssel kapcsolatban, neveket akartak… Nem kaptak… Temetése 1957, április 24-én volt, nagyon sokan búcsúztak Tőle. Tanítványai Bódéról, Tósokról, Padragról és Ajkáról, munkatársai, tisztelői, színjátszói, a leventék… Nem érhette meg, hogy a diákjai leérettségiznek, de a diákjai legalább megérhették az igazságot… Mindenkinek azt mondták, betegségben… Hatvan évvel később, egy osztálytalálkozón derült ki az igazság! Ennyi év után tudták meg az Ajkai Gimnázium első tanulói, hogy a mélyen tisztelt igazgatójuk, Horváth István tanár úr, az Ő életükért halt hősi halált! Hatvan év után… Nem is értem, miért nem így nevezték el az iskolát… Talán majd egyszer méltó helyére kerülhet ez a név is Ajka “címerében”… Rücker János Péter
