Ajka – Zászlóval, kokárdával, virággal – Március tizenötödike méltó ünneplése

0

Március idusára zászlódíszbe öltözött városunk. Nemzetiszínű lobogók kerültek a zászlóárbócokra, a házakra, közintézményekre, a Kossuth-szobor melletti virágágyásokba és a villanyoszlopokra is, ezzel jelezve: íme a nemzet szimbóluma köszönti lobogásával az 1848/1849-es szabadságharc azon nemzedékét, akik a lehető legmagasabb szinten álltak helyt a történelemben. Jól esett tapasztalni, hogy a zászlók harsogó piros, fehér, zöld színeikkel a hétköznapitól eltérő atmoszférát teremtettek. Apró kis nemzetiszínű zászlóval a kezükben, kokárdával a mellükön és kezükben virággal ünnepelték az ajkaiak a forradalom és szabadságharc 170. évfordulóját, s valamennyien fel tudtak nőni az ünnep méltóságához, hiszen az önkormányzat tagjai, a pártok és civilszervezetek képviselői békésen, nyugalomban együtt ünnepeltek és koszorúztak a városi ünnepségen.

 A március tizenötödikei központi rendezvényen a megemlékezés négy ajkai negyvennyolcas honvéd – N. Antal István, Parragh Lajos, Trsztyenszky István, Lázár Lázár – sírjának megkoszorúzásával kezdődött az ajkai régi temetőben.

A Kossuth-parkban gyermekeknek rendezett kézműves foglalkozással indult az ünnepség. Több mint kétszázan gyülekeztek, hogy meghallgassák az ünnepi beszédet és megnézzék a műsort. A népszerű Ajka Városi Bányász Fúvószenekar térzenéje és a Himnusz után az ünnepség szónoka, Geri Gyula, az Ajkai Sportváros Kft. ügyvezető igazgatója lépett színpadra. Felidézte 1848. március 15-ét, amely a nemzet érdekében olyan történelmi sorsfordulók egyike, amely által többnek és igazabbnak tudjuk magunkat, érezzük egy közösség törvényszerű összetartozását. Kihangsúlyozta és méltatta a forradalom eredményeit. 1848. március 15-én a magyar nemzet egyöntetűen fogalmazta meg a célt: a nemzet megmaradását, a nemzet szabadságát, a nemzet jövőjét, a nemzet felemelkedését. Emlékeztetett: a nagy elődök, 1848 hősei hittek abban, hogy a szabadság és a demokrácia egyként fontos, létérdek mindenkinek. Ők akkor csak azt tudták, hogy amit tesznek, abban hisznek, és az országért, a nemzetért teszik. Sokszor ütköztették véleményüket, és mégis megteremtették az összefogás képességét, amellyel fel tudták emelni a nemzetet. Az előadó felidézte, milyen volt gyerekkorában ünnepelni március 15-ét. A kokárda feltűzése, a Nemzeti Dal, a Márciusi Ifjak mind-mind kedves emlékek számára. Az ünnepi köszöntőre való felkészülése során Geri Gyula megkérdezett több fiatalt, hogy nekik mit jelent és mit tudnak 1848. március 15-ről? – Öröm volt hallani, hogy sokan ismerik ennek a napnak a történetét és néhányan még az összefüggéseket is értik, tudják, hiszik, hogy ezen a napon teljesedett ki és tört felszínre az az akarat, egy nemzet akarata, amiért előtte sok éven keresztül – a reformkor nagyjai, Kossuth, Széchenyi – sokat tettek – emlékezett az ünnepség szónoka, majd hangsúlyozta: – Az akkori ifjúság többre vágyott! Petőfi, Vasvári, Jókai és a többi márciusi ifjú többet akartak, mert hittek az ország múltjában, a jelenében és az általuk elképzelt szabadabb jövőben, hiszen a szabadság eszméje mozgatta belül ezeket a csodálatos embereket, a reformkor nagyjait, a márciusi ifjakat, majd később a kiegyezés híveit. „Apáink” harcba szálltak a SZABADSÁGÉRT. Harcba szálltak és meg is haltak érte. Egy nemzedék fiataljai és öregjei sok ezren és tízezren, hogy számunkra megteremtsék egy szabad élet lehetőségét. Ha akkor, 1848/’49-ben nem is, de később elérte a nemzet az általuk kívántakat. Elérte! De jól élünk-e vele? Tudjuk-e, hisszük-e, hogy milyen nagy kincset kaptunk? – tette fel a kérdéseket és válaszolt is rá: – A szabadság kötelesség. Kötelesség a család, a haza, és az egész emberiség felé, hogy munkálkodhasson ki-ki képességeihez mérten, annak még nagyobb boldogságáért. Ez kötelez bennünket, mert a szabadságot örökül kaptuk „apáinktól” és kölcsönkaptuk unokáinktól, hogy a jelenben óvjuk, vigyázzunk rá – fogalmazta meg ünnepi gondolatait Geri Gyula, majd Vörösmarty Mihályt idézve zárta megemlékezését: „Mi dolgunk a világon? Küzdeni / Erőnk szerint a legnemesbekért. / Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.”

Ezt követően Ramasz Vanda – Ramasz László testvérpár szerkesztésében és rendezésében az ünnep rangjához méltó műsort tekinthették meg a résztvevők. A nagyszerű hangulatot csak fokozta, ahogyan az Ajka-Padragkút Táncegyüttes és a Platina Táncstúdió közös ünnepi táncos műsorában versekkel, prózával kiegészítve élethűen jelenítették meg a forradalmat. Előadásukban érződött az emberség – Petőfi Sándor embersége és az, hogy a szabadságharc elbukott, de a szabadság gondolatát nem törölhették ki a szívekből. Felejthetetlen élményben részesítették a hallgatóságot igazi profi produkciójukkal. Valamennyi szereplő szerényen igyekezett hozzájárulni ahhoz, hogy kellemessé tegyék ezt a napot, és a megértés, a tisztesség, egymás megbecsülése szabályozza életünket.

A rendezvény végén a koszorúzás következett: a Kossuth-szobor talapzatán először a város vezetői, majd a pártok, civilszervezetek képviselői helyezték el a tisztelet és a megemlékezés koszorúit, virágait.

Az ünnepség a Szózat dallamaival ért véget.

Jóleső érzés volt tapasztalni, mint ahogy a kokárda is mindig összeáll az ünnep előtti napokban, nemzeti ünnepünkre azért összeforrt Ajka város lelke! Függetlenül attól, hogy bal-, vagy jobboldalinak is vallották magukat az emberek. Jelképezték azt az ajkaiak, hogy a márciusi ifjak nyomdokain haladva képesek és hajlandók politikai hovatartozástól függetlenül egy igaz ügyért megvívni saját „forradalmukat” elődeink vívmányainak érdekében! 

Tollár Sándor

Töltsön be több kapcsolódó cikket
Még több betöltés Helyi Hírek

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Ezt már olvasta?

Nyolc zsák használt zoknit gyűjtöttek

A környezettudatosság jegyében szervezett használt zokni gyűjtést a Zero waste-tudatos hul…