Ajka – Zászlóval, kokárdával, virággal – Március tizenötödike méltó ünneplése

Március idusára zászlódíszbe öltözött városunk. Nemzetiszínű lobogók kerültek a zászlóárbócokra, a házakra, közintézményekre, a Kossuth-szobor melletti virágágyásokba és a villanyoszlopokra is, ezzel jelezve: íme a nemzet szimbóluma köszönti lobogásával az 1848/1849-es szabadságharc azon nemzedékét, akik a lehető legmagasabb szinten álltak helyt a történelemben. Jól esett tapasztalni, hogy a zászlók harsogó piros, fehér, zöld színeikkel a hétköznapitól eltérő atmoszférát teremtettek. Apró kis nemzetiszínű zászlóval a kezükben, kokárdával a mellükön és kezükben virággal ünnepelték az ajkaiak a forradalom és szabadságharc 170. évfordulóját, s valamennyien fel tudtak nőni az ünnep méltóságához, hiszen az önkormányzat tagjai, a pártok és civilszervezetek képviselői békésen, nyugalomban együtt ünnepeltek és koszorúztak a városi ünnepségen.

 A március tizenötödikei központi rendezvényen a megemlékezés négy ajkai negyvennyolcas honvéd – N. Antal István, Parragh Lajos, Trsztyenszky István, Lázár Lázár – sírjának megkoszorúzásával kezdődött az ajkai régi temetőben.

A Kossuth-parkban gyermekeknek rendezett kézműves foglalkozással indult az ünnepség. Több mint kétszázan gyülekeztek, hogy meghallgassák az ünnepi beszédet és megnézzék a műsort. A népszerű Ajka Városi Bányász Fúvószenekar térzenéje és a Himnusz után az ünnepség szónoka, Geri Gyula, az Ajkai Sportváros Kft. ügyvezető igazgatója lépett színpadra. Felidézte 1848. március 15-ét, amely a nemzet érdekében olyan történelmi sorsfordulók egyike, amely által többnek és igazabbnak tudjuk magunkat, érezzük egy közösség törvényszerű összetartozását. Kihangsúlyozta és méltatta a forradalom eredményeit. 1848. március 15-én a magyar nemzet egyöntetűen fogalmazta meg a célt: a nemzet megmaradását, a nemzet szabadságát, a nemzet jövőjét, a nemzet felemelkedését. Emlékeztetett: a nagy elődök, 1848 hősei hittek abban, hogy a szabadság és a demokrácia egyként fontos, létérdek mindenkinek. Ők akkor csak azt tudták, hogy amit tesznek, abban hisznek, és az országért, a nemzetért teszik. Sokszor ütköztették véleményüket, és mégis megteremtették az összefogás képességét, amellyel fel tudták emelni a nemzetet. Az előadó felidézte, milyen volt gyerekkorában ünnepelni március 15-ét. A kokárda feltűzése, a Nemzeti Dal, a Márciusi Ifjak mind-mind kedves emlékek számára. Az ünnepi köszöntőre való felkészülése során Geri Gyula megkérdezett több fiatalt, hogy nekik mit jelent és mit tudnak 1848. március 15-ről? – Öröm volt hallani, hogy sokan ismerik ennek a napnak a történetét és néhányan még az összefüggéseket is értik, tudják, hiszik, hogy ezen a napon teljesedett ki és tört felszínre az az akarat, egy nemzet akarata, amiért előtte sok éven keresztül – a reformkor nagyjai, Kossuth, Széchenyi – sokat tettek – emlékezett az ünnepség szónoka, majd hangsúlyozta: – Az akkori ifjúság többre vágyott! Petőfi, Vasvári, Jókai és a többi márciusi ifjú többet akartak, mert hittek az ország múltjában, a jelenében és az általuk elképzelt szabadabb jövőben, hiszen a szabadság eszméje mozgatta belül ezeket a csodálatos embereket, a reformkor nagyjait, a márciusi ifjakat, majd később a kiegyezés híveit. „Apáink” harcba szálltak a SZABADSÁGÉRT. Harcba szálltak és meg is haltak érte. Egy nemzedék fiataljai és öregjei sok ezren és tízezren, hogy számunkra megteremtsék egy szabad élet lehetőségét. Ha akkor, 1848/’49-ben nem is, de később elérte a nemzet az általuk kívántakat. Elérte! De jól élünk-e vele? Tudjuk-e, hisszük-e, hogy milyen nagy kincset kaptunk? – tette fel a kérdéseket és válaszolt is rá: – A szabadság kötelesség. Kötelesség a család, a haza, és az egész emberiség felé, hogy munkálkodhasson ki-ki képességeihez mérten, annak még nagyobb boldogságáért. Ez kötelez bennünket, mert a szabadságot örökül kaptuk „apáinktól” és kölcsönkaptuk unokáinktól, hogy a jelenben óvjuk, vigyázzunk rá – fogalmazta meg ünnepi gondolatait Geri Gyula, majd Vörösmarty Mihályt idézve zárta megemlékezését: „Mi dolgunk a világon? Küzdeni / Erőnk szerint a legnemesbekért. / Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.”

Ezt követően Ramasz Vanda – Ramasz László testvérpár szerkesztésében és rendezésében az ünnep rangjához méltó műsort tekinthették meg a résztvevők. A nagyszerű hangulatot csak fokozta, ahogyan az Ajka-Padragkút Táncegyüttes és a Platina Táncstúdió közös ünnepi táncos műsorában versekkel, prózával kiegészítve élethűen jelenítették meg a forradalmat. Előadásukban érződött az emberség – Petőfi Sándor embersége és az, hogy a szabadságharc elbukott, de a szabadság gondolatát nem törölhették ki a szívekből. Felejthetetlen élményben részesítették a hallgatóságot igazi profi produkciójukkal. Valamennyi szereplő szerényen igyekezett hozzájárulni ahhoz, hogy kellemessé tegyék ezt a napot, és a megértés, a tisztesség, egymás megbecsülése szabályozza életünket.

A rendezvény végén a koszorúzás következett: a Kossuth-szobor talapzatán először a város vezetői, majd a pártok, civilszervezetek képviselői helyezték el a tisztelet és a megemlékezés koszorúit, virágait.

Az ünnepség a Szózat dallamaival ért véget.

Jóleső érzés volt tapasztalni, mint ahogy a kokárda is mindig összeáll az ünnep előtti napokban, nemzeti ünnepünkre azért összeforrt Ajka város lelke! Függetlenül attól, hogy bal-, vagy jobboldalinak is vallották magukat az emberek. Jelképezték azt az ajkaiak, hogy a márciusi ifjak nyomdokain haladva képesek és hajlandók politikai hovatartozástól függetlenül egy igaz ügyért megvívni saját „forradalmukat” elődeink vívmányainak érdekében! 

Tollár Sándor