Vilmos és Harry: „bárcsak ne tettük volna le olyan gyorsan az utolsó telefont”

„Valószínűleg egész életemben bánni fogom, hogy az az utolsó telefonbeszélgetés milyen rövid volt” – így vall érzéseiről Harry herceg abban a műsorban, amelyben édesanyja, a néhai Diana hercegnő halálának közelgő huszadik évfordulója alkalmából beszél emlékeiről bátyjával, Vilmossal együtt.

Az ITV brit kereskedelmi tévétársaság a 35 éves Vilmossal és a 33 éves Harryvel készített interjúműsort. A hétfő este képernyőre kerülő, egyes részleteiben már vasárnap ismertetett programban Vilmos – Diana és Károly trónörökös elsőszülött fia, az Egyesült Királyság majdani uralkodója – kijelenti: ez az utolsó alkalom, hogy édesanyjukról a nyilvánosság előtt ennyire részletesen beszélnek.
Diana hercegnő 1997. augusztus 31-én vesztette életét egy párizsi autószerencsétlenségben.
Vilmos és Harry elmondja: Diana halálának napján nagymamájuk, II. Erzsébet királynő nyári rezidenciáján, a skóciai Balmoral kastélyában vendégeskedtek számos unokatestvérrel együtt. Édesanyjuk aznap felhívta őket, de Harry szerint mindketten alig várták, hogy letehessék a telefont. „Gyerekként soha nem szerettem telefonon beszélni a szüleinkkel (…) Valahogy olyan volt a helyzet, hogy túl sokszor csak telefonon beszéltünk velük”.
„Nem is nagyon emlékszem, hogy miről beszélgettünk (…) De ha tudtam volna, hogy akkor beszéltem utoljára a mamámmal… Így utólag visszatekintve nagyon nehéz, és valószínűleg életem hátralévő részében bánni fogom, hogy milyen rövid volt az az utolsó telefon” – mondja az ITV műsorában Harry.
Vilmos ehhez hozzáteszi: nagyon nagy teher az ő lelkén is az az utolsó telefonhívás. „Harryvel alig vártuk, hogy végre elköszönhessünk. Ha tudtam volna, hogy mi fog történni, nem lettem volna annyira közömbös” – vallja meg gondolatait Harry bátyja.
Vilmos herceg elmondja azt is, hogy gyermekeivel, a négyéves György herceggel és a kétéves Charlotte hercegnővel – akinek egyik keresztneve Diana – minden lehetséges alkalommal beszélget „Diana nagyiról”, mivel szeretné, ha édesanyja emlékét az unokák is őriznék.
Harry nemrégiben egyedül is beszélt fájdalmáról. Egy néhány héttel ezelőtti lapinterjúban felfedte: édesanyja halála után csaknem két évtizedig küszködött a magába fojtott gyásszal, az ezzel járó agresszióval, egészen addig, amíg végül lelki segélyre szorult.
A The Daily Telegraph című konzervatív brit napilapnak elmondta: Diana húsz évvel ezelőtti halála után egészen a legutóbbi időkig minden érzelmét magába temette, de ennek igen súlyos hatása volt munkájára, magánéletére, sőt mentális állapotára is. „Sokszor a teljes összeomlás közvetlen közelébe kerültem” – mondta Harry, hozzátéve: ebből eredő belső agressziója néha odáig fajult, hogy legszívesebben orrba vert volna valakit.
Harry és Vilmos a tragédia közelgő huszadik évfordulójára szobrot állíttat édesanyjuk emlékére. A szobor Diana egykori, Vilmos és Harry jelenlegi londoni rezidenciája, a Kensington-palota parkjának nyilvánosan látogatható részén áll majd.
Diana emlékére eddig egy nagyobb emlékmű készült, egy rendhagyó kivitelezésű szökőkút, amelyet a londoni Hyde Parkban építettek, és II. Erzsébet királynő avatta fel 2004 nyarán. Ez az alkotás azonban nem nyerte el a brit sajtó és a közönség tetszését, ráadásul tervezési problémák miatt többször is át kellett alakítani.