Tizenhárom éve bánya nélküli Bányásznap Ajkán – Háromnapos rendezvények

Szeptember első vasárnapja immár hatvanhetedik éve a magyar bányászok napja. Ezen a napon ismét együtt emlékeztek, s visszatekintettek a megtett útra. A bányászok rangos eseményén Ajka városa is a tisztelet és megbecsülés jeleként köszöntötte a föld mélyének egykori munkatársait, a szén kitermelőit, felszínre hozóit, akik egész életüket a bányászat szolgálatában tevékenykedve ma már megérdemelt pihenésüket töltik.

 Bányászcsaládok, rokonok, ismerősök, barátok – több százan – vettek részt a háromnapos ünnepségsorozaton, ahol Ajka város önkormányzata támogatásával az Ajkai Bányász Nyugdíjas Szakszervezet, a Padragi Bányász Nyugdíjas Szakszervezet, a Bányászokért Alapítvány Kuratóriuma, a Padragi Bányász Hagyományőrző Kör, a Csingervölgyért Egyesület, a Bódéért Hagyományőrző Egyesület, az Ajkai Bányász Hagyományőrző Klub, a Bányász Kulturális Egyesület és a Nagy László Városi Könyvtár és Szabadidő Központ szervezésében tartották a 67. bányásznapi ünnepséget.

Aknamélyítők tiszteletére avattak kopjafát

Az idei bányásznapi rendezvények első napján, pénteken koradélután csendbe burkolózott a Molnár Gábor Parkerdő. A Bányászati Múzeum kertjében a szénbányászat és erőműves áldozatok emlékére felállított kopjafánál lehajtott fejjel tisztelegtek a vendégek az előtt a 175 ember márványba vésett emléktáblája előtt, akik társaikhoz hasonlóan bizakodva szálltak le a föld mélyébe, de feljönni már nem tudtak többé, befejezetlenül hagyták életük sok megkezdett feladatát.

Az ünnepségen egy újabb kopjafát avattak fel a 110 éves Bányászati Aknamélyítő Vállalat tiszteletére. Ünnepi beszédében Tóth Árpád nyugalmazott vezérigazgató ismertette a vállalat történetét, szakembereinek műszaki tevékenységét. A Bányászati Aknamélyítő Vállalat (BAV) 1848-ban alakult meg a Bányászati Mélyépítő Nemzeti Vállalat néven a Heinrich-Frölich és Klüpfel cég államosításával. A német cég 1907-ben telepedett meg Magyarországon és a bányaépítésben mind kapacitás, mind szakértelem tekintetében versenytárs nélkül állt. A második világháború után a szakembergárda már az állami vállalat keretében vett részt a különösen nagy szénbányászati fejlesztésekben. Ekkor épültek többek között a balinkai, a várpalotai, a sárisápi és a komlói új bányák, Ajka, Padrag, pusztavámi fejlesztések, majd az ötvenes évek végén elkezdődtek a bauxit és urán feltárások is, amelyekben a BAV oroszlánrészt képviselt. Az újabb fellendülés a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején, sőt közepén következett be, amikor az állami nagyberuházások – uránfejlesztés, Recsk, Eocén- és Liász-programok – kivitelezésében kapott kiemelt szerepet. A cég a felszámolási eljárás során 2006-ban fejezte be tevékenységét. A most felavatott kopjafával azoknak a munkatársaiknak állítottak emléket, akik a munka során vesztették életüket. A kopjafa alján márványtáblán örökítették meg az elhunytak nevét, amelyet Blaskó Sándor, a Padragi Bányász Hagyományőrző Kör elnöke olvasott fel. A Borostyán Férfikar énekelte el a Bányászhimnuszt, a csodálatos dallamok felhangzásakor sok-sok évre visszatekintő pillanat idéződött fel a bányagépek között. Ajka város önkormányzatának, a Bakonyi Erőmű Zrt., a bányász hagyományápolók, a bányász szakszervezetek, civil szervezetek képviselői helyezték el az emlékezés és tisztelet koszorúit a két kopjafa talapzatára, valamint az 1909-es bányaszerencsétlenség áldozatainak emlékművéhez a Borostyán Férfikar közreműködésével.

Ezt követően a padragkúti bánya bejáratánál 2006-ban felállított emlékműnél tisztelegtek a bányászok bátor helytállása előtt. Az ünneplők elénekelték a Bányászhimnuszt, majd emlékeztek volt munkahelyükre, amely tisztes munkát, megélhetést biztosított számukra. Emlékeztek arra a huszonhárom bányásztársukra, akiket munkahelyi balesetben vesztettek el. Emlékeztek azokra a bányásztársaikra is, akik az egyre idősödő bányásztársadalomból már nem lehetnek közöttük. Már húsz éve bezárt a padragi bánya, de szívükben még tovább él munkahelyük szeretete, hiszen aki egyszer eljegyezte magát ezzel az emberpróbáló, naponta újabb és újabb kihívásokat jelentő szakmával, annak élete örök élményt adó részévé vált a bányászat. Életükké vált az egymásrautaltság, a szolidaritás, a mélybe szövődő és eltéphetetlen barátság. Koszorúzás zárta a megemlékezést az ajkai önkormányzat, bányász szakszervezetek, nyugdíjas klubok, civil szervezetek részvételével.

„A szenet fejtő bányász” szobrát adták át Csingerben

A második napon, szombaton reggel az Ajka Városi Bányász Fúvószenekar rendezett zenés ébresztőt a város különböző pontjain. Pattogós indulóikkal, az alkalomhoz illő dallamaikkal körbejárták Padragkút, Ajka belváros, a Bányásztelep, valamint Csingervölgy utcáit.

Koradélután a város központjában, a Hild-parkban, az 1984-ben felállított, Marton László szobrászművész által alkotott bányászemlékműnél hajtottak fejet és emlékeztek az egykor virágzó iparágra, azokra a bányászokra, hősies munkájukra, akik nap mind nap leszálltak a föld alá. Az emlékműnél a Padragi Bányász Férfikórus adott műsort, majd Osváth Imre költő, aki a Bányásznap előtt ünnepelte 89. születésnapját, szavalta el bányászversekből összeállított műsorcsokrát. A Tiszteljétek a bányászt! című versében így emlékezett: „Éltem veletek és köztetek / Negyvenhárom éven át, / Ott tanultam megbecsülni / Széntől fekete bányászok hadát. / Sokszor néztem magába mélyedt / Porszéntől lepett arcotok, / Homlokotokon mint bányabélyeg / Az idő ráncot hogy hagyott.” Amikor az utolsó versszakhoz érkezett: „Ha Földanyánk a méhébe zár, / Pihenünk majd a hant alatt, / Pajtás! Mondj egy Jó szerencsét! / S nem lesz nekünk nehéz a hant.” – potyogtak a könnyei. Hatalmas taps kísérte a költő-előadót!

A bányászköltő eddigi hét megjelent kötetében harminckettő bányászvers és ballada szerepel, ezek kéziratát a résztvevők előtt önzetlen, őszinte barátjának, Győr Sándornak ajándékozta, aki több mint két évtizedig tevékenykedett szakszervezeti vezetőként a bányászok érdekében. Megható pillanat volt, hiszen erre Győr Sándor sem számított.

A műsoros részt követően Herendi József, az Ajkai Bányász Nyugdíjas Szakszervezet elnöke lépett a mikrofonhoz és mondott ünnepi köszöntőt. Hangsúlyozta, hogy a bányászat Ajka történelméből elválaszthatatlan. – Ma ünnepeljük a 67. Bányásznapot, amely egybeesik az ajkai bányászat kezdetének 152. évfordulójával. Ajkán 139. évi eredményes működés után tizenhárom éve végleg megszűnt a szénbányászat. A bányászatnak meghatározó szerepe volt Ajka fejlődésében. A település mindig számíthatott lelkes munkájukra. Ajkának és környékének a fejlődést, az életet jelentette a szén – fogalmazott a szakszervezeti elnök. Beszéde további részében szólt azokról az emberekről, akik naponta életüket kockáztatva mentek a föld alá. Megemlékezett a kemény munka áldozatairól is, akik soha nem jöttek fel a bányából. Örök tisztelet és megbecsülés a hősöknek. Bár a bányászat befejeződött az ajkai bányákban, a bányászok, a szakma híven őrzi az emlékeket, a dicső múltat. Ezt a szép szakmakultúrát a jövőben is mindenképpen meg kell őrizni, nem szabad hagyni, hogy a feledés homálya elfedje, hogy elvesszenek ezek az értékeink, mert amíg emlékezünk, addig él a bányászat, s beszélnek róla a megőrzött tárgyi emlékek. Ajka városának nem kell szégyenkeznie, sőt büszke lehet, mert erős alapokon áll a bányászhagyományok ápolása!

Az ünnepi beszéd után a Padragi Bányász Férfikar közreműködése közben az ajkai önkormányzat, a Bakonyi Erőmű Zrt., a bányász hagyományápolók, bányász szakszervezetek, a Bakonyi Bányász Alapítvány, civil szervezetek képviselői a szobornál elhelyezték az emlékezés és tisztelet koszorúit, virágait, majd a résztvevők közösen énekelték el a Bányászhimnuszt.

A városközpont után az alsócsingeri Bányász Emlékparkban, az Ármin-bánya dolgozóinak emlékére állított szobor mellett hangzott fel ismét a Bányászhimnusz az Ajka Városi Bányász Fúvószenekar szereplésével. Felidézték Csingervölgy múltját, hogy a mai fiatalok is tudják, mit jelentett bányásznak lenni, és a szénportól fekete bányászok életét állították példaként a hallgatóság elé. A rendezvényen felavatták Bálint József, a Fejér megyei Jenő községben élő fafaragó szobrászművész A szenet fejtő bányász közel két méteres alkotását, amely a Csingervölgyért Egyesület megrendelésére készült. Az alkotó, aki maga is jól ismeri a bányászok életét, támogatásként ajánlotta fel a szobrot, amelyet Csinger központjában, a Közösségi Ház előtti téren állítottak fel. Az alkotót a Csingervölgyért Egyesület vezetői meghívták az avatási ünnepségre, és a nagy nyilvánosság előtt mondtak köszönetet a szépen kidolgozott szobor elkészítéséért és a támogatásért. A szoboravatáson az alkotás mellett a résztvevők megcsodálhatták a Borostyán Férfikar műsorát is.

Az ünnepi megemlékezés és szoboravatás után a csingeri rendezvényt igazán ünnepélyessé tette a veszprémi Pannon Várszínház műsora. Felléptek: Kovács Ágnes Magdolna, Szente Árpád Csaba, Molnár Ervin. Mellettük szerepelt az Ajka-Padragkút Táncegyüttes is. Jól szórakoztak a nézők a kitűnően összeállított műsorokon. A fellépők hangulatos, kitűnő produkciójukon látszott, hogy örömmel, szeretettel szórakoztatták a közönséget.

Ismét lesz bányanyitás?

Az évforduló harmadik napjára, vasárnapra is jutott bányásznapi ünnepély. Délelőtt a csingeri kápolnában tartottak ünnepi szentmisét a már eltávozott és még élő bányászokért. A bányászok a régi időkben tudták, hogy csak a Jó Istenben vethetik bizalmukat, mert nincs az a technika, az a jól felszerelt bánya, ami százszázalékosan megvédhette az életüket. Mennyi és mennyi dogot tettek, templomokat, kápolnákat építettek falvaikban és a bányák környékén, hogy kapcsolatba kerüljenek Istennel, legyen velük, védje meg őket és családjukat.

Délután a padragkúti Bányász és Kegyeleti Parkban lévő Borbála szobornál a Civil Fórum Padragkútért Egyesület rendezésében szépszámmal tisztelegtek az egykori bányászok, családtagok, vendégek a padragi bányában munkahelyi balesetben, a természet vad erőivel vívott harcban életüket vesztett huszonhárom bányász előtt. Az emlékműsor a Padragi Bányász Férfikórus műsorával kezdődött, szépen hangzó bányászdalokat énekeltek a kórus tagjai. A műsor további részét egy bányászvers színesítette.

Puskás Károly, Padragkút városrész önkormányzati képviselője mondott színvonalas, a bányászat történetét átölelő emlékbeszédet. Szavai csak a bányászatról, a bányászokról szóltak. Elmondta, mit adott számukra a bánya, mit hagyott hátra, és mekkora hiányt okozott megszűnése anyagilag és érzelmileg egyaránt. A bányász, ha leszállt a mélybe, félig-meddig hazament, hiszen második otthonának, családjának tartotta munkahelyét. – A márványtáblába vésett nevek nemcsak a múltra emlékeztetnek, hanem utat mutatnak a jövőbe. Abba a jövőbe, melyben a gyermekeink, unokáink fognak boldogulást találni. A hazai bányászat, legyen az a bányászat bármely ágazata, nagymértékben hozzájárult a hazai iparágak fejlődéséhez. Kiváló szakmai tudással és hatalmas emberi méltósággal bíró EMBEREKET nevelt ki a társadalom tagjaiból – hangsúlyozta Puskás Károly, majd szólt a bányák újranyitásának lehetőségeiről: – A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium energetikáért felelős államtitkára nem is olyan régen a központi bányászati ünnepségen azt ígérte, hogy lesz bányanyitás. A tárca elkezdte a bányászati koncessziók kiírását, ezek között szénbánya megnyitását célzó is szerepelhet. 2016. áprilisban meg is jelent egy pályázat barnakőszén feltárásra és kitermelésére Dubicsány I. – szén védnevű bányatelek területén. A hazai szénbányák újranyitásával nemcsak az energiafüggőség csökkenthető, hanem új munkahelyek is létesülhetnek. A Magyar Bányászati Szövetség (MBSZ) elnöke egy rádiónak adott interjúban elmondta, hogy a bányákra az energiabiztonság miatt is szükség van, ráadásul a legújabb bányászathoz kapcsolódó technológiák alkalmazása miatt már nem is környezetszennyező ez a tevékenység. Tehát fejleszteni kell a bányászatot – amely lehet szénhidrogén-, olaj-, vagy gázkitermelés is – méghozzá úgy, hogy a korábban bezárt bányákat kellene újra nyitni és gazdaságossá tenni a működésüket. Természetesen realitása az újranyitásnak szinte kizárólag csak a külszíni fejtéses bányák esetében van. Az MBSZ elnöke szerint a bányászat már most komolyan hozzájárul a nemzetgazdaság bevételeihez. Ha ezzel továbbra is számolni szeretne a kormány, akkor kénytelen fejleszteni a bányászatot – idézte a friss információkat Puskás Károly, végül megemlékezett azokról a bányászokról, akik munkahelyi baleset során vesztették életüket. Valamennyien elmentek dolgozni és nem tértek többé haza a családjukhoz. – Tisztelegjünk emlékük előtt egy pillanatnyi főhajtással. Ők, az áldozatok tartják ébren az emlékeket. Ők közvetítik a jövő társadalmának – emlékhelyeik segítségével – az áldozatvállalás fontosságát. A mi feladatunk pedig az, hogy megőrizzük ezeket az értékeket, ne hagyjuk feledésbe merülni érdemeiket – zárta ünnepi gondolatait a városrész képviselője. Az ünnepi beszéd után az előbbi helyszínekhez hasonló szereplőkkel, szervezetek képviselőivel helyezték el a megemlékezés koszorúit. A településen élő magánszemélyek is virágcsokrokkal, mécsesekkel tisztelegtek bányászmúltunk és az elhunytak előtt. A Bányászhimnusz csodálatos dallamainak közös eléneklésével zárult a rendezvény, s egyben a háromnapos ünnepségsorozat.

Tizenhárom éve bányanélküli bányásznapot ünnepeltek Ajkán. Ám az egykori bányászok arcára most is rá volt „vésve” a hit, az elkötelezettség, a szakma iránti hűség. Az idei bányásznap is bizonyította, hogy Ajka városa nem feledkezik meg a bányászokról, azokról az emberekről, akik áldozatot vállalva, erejüket, szabadidejüket zokszó nélkül nem kímélve, hűséggel és reménnyel telve termelték az „ipar kenyerét”, hogy a lakosság ne szűkölködjön energiában. És nehéz munkájuk mellett még – a közösség érdekében, annak javára – rengeteg társadalmi munkát is végeztek. És emlékezett azokra a bányászokra, akik a munkában, kötelességteljesítés közben áldozták életüket! A háromnapos ünnepségsorozaton felemelő érzés volt, s látszott az embereken, hogy az ajkaiak szívében a bányászat soha nem fog meghalni!!!

Tollár Sándor