PADLÓHOKI-VÁLOGATOTTUNK ÖTÖDIK ALKALOMMAL ÉRT CSÚCSRA – Ajkaiakra épült a nemzeti együttes

A Speciális Olimpia Téli Világjátékok tíznapos versenyeit az ausztriai Grazban rendezték a minap.

Mintegy száz országból háromezer versenyző szerepelt a négyévenként megrendezésre kerülő világeseményen. Magyarországot negyvenhétfős delegáció képviselte az értelmi fogyatékossággal élő sportolók speciális olimpiáján, ebből a tizennégy fős padlóhoki-válogatottnak hat ajkai játékosa volt, a hetedik ajkai Gulyás Lajos, a válogatott szövetségi kapitánya.

A speciális mozgalom célja – azon túl, hogy rendszeres testmozgást és versenyzési lehetőséget biztosítson az értelmileg sérült embereknek – az, hogy bemutassa a társadalomnak: ezek az emberek saját munkájuk, szorgalmuk és kitartásuk révén nagyszerű teljesítményekre képesek.

A XI. Speciális Olimpia Téli Világjátékain a magyar padlóhoki-válogatott ötödik alkalommal ért a csúcsra: 1997, 2005, 2009, 2013 után 2017-ben is aranyérmesek lettek.

A nemzeti csapatnak az idén hat ajkai tagja volt: Kalász Attila, Varga Csaba, Szigeti Balázs, Pelikán Barnabás, Török Bálint, Berkes László. Kalász Attila 2009-ben már az aranyérmes csapat tagja volt, akkor az Amerikai Egyesült Államok adott otthont a világjátékoknak. A többiek Koreában 2013-ban voltak tagjai az aranyérmes válogatottnak.

Az idei olimpián a magyar válogatott a legerősebb, a legjobb képességűeket felsorakoztató csoportban küzdött. A mérkőzések során a gólok kilencven százalékát ajkaiak szerezték. A legtöbbször Berkes László (aki Koreában már volt gólkirály) és Kalász Attila talált a kapuba. A Stadhalle centerpályáján dőlt el a legerősebb divízió aranyérmének a sorsa. A magyar együttes Kanadával vívott izgalmas és sok gólt hozó döntőt. A többségében ajkaiakból álló magyar együttes irányította a játékot, parázs hangulatban, 5 – 3-ra megnyerte a találkozót. Berkes László három, Kalász Attila két gólt lőtt. Hatalmas csata, fordulatos mérkőzés és óriási magyar ünneplés jellemezte az aranyérem átvételét. Amikor a nyakukba akasztották a gyönyörűen csillogó medált, kórusban kiáltották: Ria, ria, Hungária. Felemelő, boldog érzés volt számukra a Magyar Himnuszt hallgatni!

Az összefogás, a jó fizikai és szellemi felkészültség, valamint az egymásért való kiállás ötödször is a csúcsra repítette a padlóhoki-válogatottat. Az öt olimpiai győzelemből a hat ajkai játékos közül Kalász Attila harmadszor, a többiek másodszor állhattak a dobogó legfelső fokára.

Ezen a világversenyen is kiderült, hogy a fogyatékkal élőknek a sport az életük, teljesítményükkel ismét ráébresztették a társadalmat, hogy mindannyiunk segítségével teljes életet élhetnek. Teljesítményük tiszteletre és elismerésre méltó!

Tollár Sándor