Október huszonharmadika minden magyar szívében emlékeket őrző összekötő kapocs. Egy generációnak emlék. Győztes, szép, felszabadító, mert a magyarság szívéből jöttek céljai, jövőt ígértek, emberi méltóságot, független hazát. Október huszonharmadika nemzeti ünnep. Egy ország ünnepe. Az események részesei közül sokan még közöttünk vannak. Apák, anyák, nagyapák és nagyanyák. Mégis 1956 megünneplését egyfajta zavar lengi körül. Mintha nem tudnánk, hogyan ünnepeljünk. Mintha nem mernénk bízni a másikban, mintha képtelenek lennénk a felszabadult, egységes ünneplésre a szabadság és egység ünnepén. Hosszú időn keresztül nem volt szabad emlékezni a magyar nép hőseire, csak félve, titokban mertek gyertyákat gyújtani emlékükre. Huszonhét éve, hogy szabadon megünnepelhetjük, szabadon emlékezhetünk a forradalom és szabadságharc eseményeire, eszméire. Huszonharmadikán emlékezzünk a nemzet egységére, hősiességére, bátorságára, hűségére és áldozatkészségére. Emlékezzünk azokra az emberekre, akik elismerést, megbecsülést és dicsőséget szereztek a magyar névnek. „Lényeges dolgokat az emberek között soha nem a szavak, mindig csak a magatartás és cselekedetek intézték el” – írta Márai Sándor író, költő, aki túlélte a forradalmat. Soha nem a szavak számítanak az emberek közötti kapcsolatban, hanem a tettek és a cselekedetek. Kiállás a másik emberért, a segítségnyújtás embertársainknak mind-mind olyan cselekvés, amely hatást gyakorol közvetlen környezetünkre, mert ha ez az egymásra való odafigyelés szélesebb körben is elterjed, akkor talán jobbá tehetjük vele a mai Magyarországot, és természetesen városunkat is. Nekünk, a hősökre emlékezőknek feladatunk, hogy napjainkban is kiálljunk azon követelések és értékek mellett, melyeket a forradalom hősei zászlójukra tűztek. Nem engedhetjük, hogy 1956 eszméje feledésbe merüljön és magyarságunk hátrányt szenvedjen hazánkban. Tegyünk hitet a demokrácia helyreállítása és az erőszakmentesség mellett. Erkölcsi elveinkben pedig hinni kell. Teljes szívvel hinni. Nem beletörődni, nem feladni soha. Remélhetőleg az élet még nagyszerű dolgokat tartogat számunkra. Csak ezt a hitet nem szabad feladnunk, hangosan és közösen ki kell mondanunk, nem azért jöttünk a világra, hogy elszenvedjük az életet, hanem hogy értelmet adjunk neki! Október huszonharmadika a legfiatalabb nemzeti ünnepünk. Emberi kötelességünk, hogy azokra, akik tisztességesen harcoltak a nemzeti ügyért, méltóképpen emlékezzünk. Akarjunk tisztességesek, emberek és magyarok lenni a hétköznapokon is. 1956 azonban nemcsak nemzeti ünnep, hanem nemzeti felelősség is mindenkinek, aki képes nemzetben gondolkodni. Ehhez az ünnephez fel kell nőni. Tisztelettel és méltósággal kell emlékezni a harcolókra, a velük együttérzőkre, az áldozatokra. Ez a nap, ez az ünnep erről szóljon itt Ajka városában is! Őrizzük tisztelettel és méltósággal nemzeti múltunk e napjának emlékét! Tollár Sándor
