Nagy-Britannia 2017: „a Brexit Brexitet jelent” – de mit jelent a Brexit?

„Brexit means Brexit”, vagyis a Brexit Brexitet jelent – ezzel a jelszóval indult neki az első teljes „Brexit-évnek” januárban Theresa May brit miniszterelnök, az azóta politikai mottójává vált kifejezéssel nyomatékosítva, hogy az Egyesült Királyság mindenképpen kilép az Európai Unióból, eleget téve az EU-tagságról szóló tavaly júniusi népszavazás szűk, 51,9 százalékos többséggel meghozott döntésének. Az Európai Unió azonban az idei év elteltével is változatlanul azt tudakolja Londontól, hogy a brit kormány értelmezése szerint pontosan mit is jelent majd a Brexit.

Az idén hivatalosan is elkezdődött a Brexit-folyamat, miután Theresa May március 29-én értesítést küldött Brüsszelnek arról, hogy aktiválta a Lisszaboni Szerződés 50. cikkelyét. Ez a gyakorlatban még soha ki nem próbált cikkely szabályozza – és aktiválásának bejelentése el is indítja – a kilépési folyamatot.
Theresa May, aki addig a belügyi tárcát vezette, tavaly nyáron vette át a miniszterelnöki tisztséget addigi főnökétől, David Camerontól, aki az EU-népszavazás sokkja után lemondott.
May a kilépési tárgyalások stratégiáját körvonalazó januári beszédében a kemény Brexit politikáját hirdette meg, amelynek lényege a teljes körű intézményes szakítás az EU-val, beleértve a kivonulást az Európai Unió egységes belső piacáról és a vámunióból is. London érvelése az, hogy a további brit tagság e két sarkalatos integrációs szerveződésben olyan feltételrendszerek teljesítését jelentené, mintha meg sem szűnne a brit EU-tagság.
May ehhez a Brexit-stratégiához kért megerősített választói felhatalmazást, amikor idén áprilisban, nem sokkal az 5. cikkely aktiválásának bejelentése után, a sajtó, a westminsteri „politikai falu” és a közvélemény számára teljesen váratlanul előrehozott választásokat írt ki.
A választások másnapján, június 9-ének reggelén Mayt legalább akkora sokk érte, mint csaknem pontosan egy évvel korábban, az EU-népszavazás másnapján Cameront: a Konzervatív Párt a korábban jósolt fölényes győzelem helyett elvesztette addigi meglehetősen szűk alsóházi többségét is, és azóta a legnagyobb észak-írországi protestáns britpárti erő, a Demokratikus Unionista Párt (DUP) külső eseti támogatásával alátámasztott kisebbségi kormányzásra kényszerül.
A jelek arra mutatnak, hogy a fiatal felnőtt korosztály, amely erőteljesen EU-párti, az idei választásokon jóval nagyobb létszámban vett részt, mint a tavalyi EU-népszavazáson, és bosszút állt a tory kormányon a kemény Brexit tervei miatt. A YouGov közvélemény-kutató cég vizsgálata szerint tavaly a 18-24 év közötti brit választók 71 százaléka voksolt arra, hogy Nagy-Britannia az Európai Unió tagja maradjon, az idei előrehozott választásokon viszont ennek a korosztálynak csak a 19 százaléka szavazott a konzervatívokra.
A súlyos választási fiaskó után számos elemző annak a véleményének adott hangot, hogy Theresa May pozíciójának végletes meggyengülése egyben a kemény Brexit politikájának végét is jelenti.
A felszínen ennek nem sok jele mutatkozik – Nagy-Britannia hivatalosan továbbra is ki akar lépni az EU egységes belső piacáról és vámuniójából -, ám az apró betűs szövegrészekben sok az árulkodó jel arra, hogy például a kemény Brexit gazdasági hatásaitól rettegő üzleti szektor hangja is jobban érvényesül a korábbiaknál, és a Brexit kezd „puhulni”.
Erre vall, hogy a kormány Brexit-stratégiájában megjelent az átmeneti időszak közbeiktatásának szándéka. A brit kormányfő először október végén, a Brexit utáni időszakra szóló brit kormányzati tervekről tartott firenzei beszédében szólt részletesen erről a tervről. Theresa May indoklása szerint az átmeneti időszakra azért van szükség, mert London úgy gondolja, hogy 2019 márciusában még sem az Egyesült Királyság, sem az Európai Unió, sem az EU-tagállamok nem lesznek abban a helyzetben, hogy zökkenőmentesen meghonosíthassák az új kapcsolatokat megalapozó feltételrendszer számos elemét.
May elfogadta, hogy e bevezetési időszak alatt Nagy-Britannia és az Európai Unióban maradó országok még a jelenlegi szabályok alapján férhetnek hozzá egymás piacához, jóllehet a brit kormány már 2019 márciusában, az EU-tagság megszűnésével egy időben ki akar lépni az EU egységes belső piacáról és vámuniójából is.
Ez az a pont, amelyet az Európai Unió nehezen tud értelmezni, és emiatt kérdezgeti folyamatosan Londont, hogy tulajdonképpen mit is jelent a brit kormány értelmezésében a Brexit.
Michel Barnier, az Európai Bizottság Brexit-főtárgyalója a jövőbeni kereskedelmi kapcsolatrendszert megalapozó, januárban kezdődő második Brexit-tárgyalási szakasz előzetes uniós stratégiáját megfogalmazva a minap leszögezte: az EU csak úgy tudja elképzelni az átmeneti időszakot, ha annak lejártáig az Egyesült Királyság a vámunió és az egységes belső piac tagja marad, és tartja magát a közösségi szabályozáshoz, beleértve az újonnan elfogadott szabályokat.
Nincs szemezgetés az előnyökből a kötelezettségek teljesítése nélkül – figyelmeztette Londont a bizottsági főtárgyaló.
Ez komoly konfliktusforrásnak bizonyulhat a következő Brexit-tárgyalási szakaszban, ugyanis ha Nagy-Britannia csak akkor kapja meg az átmeneti időszakot, ha közben az egységes piac és a vámunió tagja marad, akkor tartania kell magát az időszak lejártáig a megkötések nélküli munkaerőáramlás elvéhez is, márpedig London már 2019 márciusától regisztrációs kötelezettséget róna ki az újonnan érkező külföldi EU-bevándorlókra is.
A Brexit Brexitet jelent – hirdeti a brit kormányfő januárban meghirdetett, máig érvényes mottója. De mit is jelent pontosan a Brexit? – kérdezi folyamatosan az Európai Unió. A 2017-es év a jelek szerint úgy zárul, hogy erre a kérdésére Brüsszel nem kap pontos választ Londontól.