Az Aradi vértanúk emlékére

0

A vértanú hősök az életnek üzennek

Október hatodika nemzeti tudatunkban kiemelkedő helyet foglal el. Minden magyar ember lelke gyászba borul ezen a napon. Akik 173 évvel ezelőtt meghaltak Aradon, igaz emberek és hősök voltak. Életük, tetteik példakép, hiszen hittek a magyar nemzetben és harcoltak a magyar hazáért. Gyászoljuk őket, mert méltatlanul bánt el velük az ostoba hatalom. Ám nevük és dicsőségük túlélte a gyilkosokat, azokét, akik visszafelé szerették volna forgatni a történelem kerekét.

A tizenhárom aradi vértanú emléke hazánk viharos történelmének sorából ma is példaként él bennünk. Hősies helytállásuk és a nemzeti önállóság mellett tett hitvallásuk a hazaszeretet és szabadságvágy megtestesülésének szimbóluma. A kivégzésekkel, kegyetlen megtorlásokkal megfélemlített magyar nép nem feledte hőseit. A haza függetlenségéért harcoló aradi vértanúk tetteikkel példát mutattak, önfeláldozásukkal hitet tettek a haza függetlensége mellett, magukban hordozták a nemzetet. Mind a tizenhárman a szabadság eszméjét vállalva, ezért kiállva képesek voltak lemondani legnagyobb kincsükről: az ÉLETÜKRŐL!

Október hatodika arra is tanít, hogy a nemzet nagyjai közé származástól függetlenül az emelkedhet, aki tesz, s végső soron életét is kész feláldozni a hazáért. Ezen a napon tiszteletünk és főhajtásunk nekik szól, akik esküjükhöz híven egy célért hajlandók voltak életüket áldozni. Emlékezzünk hát rájuk, ne gyászba borult szívvel, csak méltóságteljesen. A szabadságharc hősei olyan örökséget hagytak ránk, amelyet oltalmazni és ápolni minden új nemzedéknek becsületbeli kötelessége. Úgy kell élnünk, hogy ne szavakkal, hanem tettekkel legyünk méltóak az aradi vértanúk emlékéhez. Ők tizenhárman olyan nyomot hagytak számunkra, amelyet 173 év múltán is tisztán látunk, követünk és követni kell minden nemzedéknek, át kell adni a hitet, az eszméket, a történelmi igazságot.

A vértanú hősök az életnek üzennek, mártírságuk az utókor ereje, halálukból új remény született, új élet fakadt. Nemcsak történelmi emlékeket hagytak ránk, hanem felelősséget, kötelességet, lehetőséget is. A történelmi emlékezet mindannyiunk közös öröksége. Az új nemzedékek mindig megpróbálják felidézni az apáikkal megtörténteket, átélni és újra élni a múltat, enélkül nincs társadalmi tisztánlátás, nincsenek igazi értékek sem. Nemzeti múltunkat soha senki nem veheti el tőlünk, mert az a miénk volt, s míg magyar ember él a földön, a miénk is marad!

Gyermekeinkkel, unokáinkkal együtt őrizzük az emlékezés lángját, s gyújtsunk gyertyát a mártírokért, akik életüket áldozták a magyar hazáért!

Tollár Sándor

Töltsön be több kapcsolódó cikket
Még több betöltés Belföld

Vélemény, hozzászólás?

Ezt már olvasta?

Lelki készülődés karácsony szent ünnepére

Világosságra vagyunk hivatva Az Advent legszebb ünnepünkre, a karácsonyra készülődés idősz…