Kilencedik éve tiszteleg Ajka városa a Bódéért Hagyományőrző Egyesület által létrehozott emlékhelyen az ajkai bányászat meghatározó személyisége, Bóday Gábor – eredeti nevén Czekelius Günther – vasokleveles bányamérnök előtt, aki huszonnyolc éve, 1989. június 28-án hunyt el Budapesten.
Születésének 120. évfordulóján, a tiszteletére felállított emléktáblánál, a róla elnevezett utca elején gyűltek össze tisztelői és családtagok: dr. Csontos Lászlóné Bóday Alexa és Bódyné Blaha Judit.
Az évforduló alkalmából Horváth Károly, a Bódéért Hagyományőrző Egyesület elnöke idézte fel a néhai bányaigazgató szakmai életútjának legfontosabb állomásait, különös tekintettel az ajkai vonatkozásokra: – Bóday Gábor 1897. június 15-én született az erdélyi Nagyszebenben. Iskoláit szülővárosában végezte, 1915-ben érettségizett. A tizennyolcadik születésnapján, sorstársaival együtt az iskolapadból a frontra indult. „Lelkesedéssel vártuk a ’nagy kalandot’, hogy részt vegyünk mi is a háborúban, amit még nem ismertünk valójában. Amikor a fiatalos romantika elmúlik, jönnek a gondolatok, később a felismerés, milyen értelmetlen melléfogás és határtalan szenvedés minden háború” – vallotta később önéletrajzi naplójában ezekről a pillanatokról. Leszerelése után 1918-ban kezdte bányamérnöki tanulmányait az ausztriai Pribramban, majd Leobenben folytatta, és a Berlin-Charlottenburgi Műszaki Egyetemen fejezte be, itt szerezte meg a bányamérnöki diplomát 1922-ben. Két évig Németországban, Bitterfeldben barnaszén külfejtési és brikettgyári üzemben dolgozott. 1924-ben érkezett az ajkai Kőszénbánya RT-hez, ahol először bányaüzemvezető-helyettes, majd 1928 és 1947 között bányaigazgató, az ajkai bányaüzemek felelős műszaki vezetője volt. 1935-től az Egyesült Izzóhoz került bánya vezetőjeként nevéhez fűződik a frontfejtéses technológia első magyarországi alkalmazása, bányák bővítése, a Jolán-akna és a padragi új bányaüzem megnyitása, szilárdröpítéses tömedékelésének bevezetése. A rekonstrukciók révén létrejött egy olyan szén-, illetve energiakapacitás, amelyre 1940-től felépülhetett az erőmű, a timföldgyár és alumíniumkohó ipari komplexum. Ezzel megteremtette a későbbi Ajka város alapjait. A II. világháború végén, a német csapatok visszavonulásakor megakadályozta az üzemek felrobbantását, biztosította a folyamatos termelőmunkát. Számtalan dokumentum őrzi a háború okozta vészhelyzetekben a környezete érdekében tett intézkedéseit. Később a Magyar Állami Szénbányák Központjában, a Nehézipari Minisztérium Bányászati Főosztályán dolgozott, Komlón is volt vezető főmérnök, majd nyugdíjasként haláláig a Szabadalmi Hivatal külső munkatársaként tevékenykedett. Még Ajkán feleségül vette Bóday Dezső földbirtokos Éva nevű lányát. 1945 után a Bóday vezetéknevet használta. 1989. június 28-án hunyt el Budapesten. Feleségével, Bóday Évával együtt a Rákoskeresztúri Temetőben nyugszanak. Tevékenysége meghatározó volt abban, hogy 1959-ben Ajka várossá válhatott, azonban hosszú ideig hivatalosan nem beszéltek róla. A bányászok akkor is nagyra becsülték személyét, akit csak „Czeki”-ként emlegettek. Bóday Gábort, az embert tisztelik Bódén, Csingerben, Padragon és Ajkán – hangsúlyozta Horváth Károly bányamérnök, a Bódéért Hagyományőrző Egyesület elnöke, majd hozzátette: – Szakmai sikerei mellett sokoldalú humán műveltséggel rendelkezett, szerette a természetet. Nevéhez fűződik az első Somló-hegyi kilátó és menedékház megépítése.
Bóday Gábor kitűnő rajzoló is volt, öt éve egy „Bóday Gábor Emléknap” keretében az Ajka Városi Múzeumban rajzkiállítás nyílt a volt bányaigazgató munkáiból. E tárlaton kiállított rajzai valósághűen tükrözik a kort, melyben katonáskodott. Hiteles korrajzok ezek a Gyimesi-szorosról, Csíkszentmiklósról, az Olt folyó partjáról, a magyar hadsereg felszereléséről, felszereltségéről. Az aprólékosan kidolgozott részletek láttán elcsodálkozhatunk, hogy a fegyverek ropogásának szünetében, azok tűzerejétől fenyegetetten, hogyan volt képes a tüzérségi felderítő a látottakat ilyen aprólékosan papírra vetni. A kiállítás anyagát a család az Ajka Városi Múzeumnak adományozta.
A Bódéért Hagyományőrző Egyesület elnöke megemlékezett Bóday Gábor fiáról is, a nemrég elhunyt Ajka-csingervölgyi születésű Bóday Ottóról, az egyesület tiszteletbeli tagjáról.
A megemlékezésen a vendéglátó Bódéi Hagyományőrző Egyesület mellett részt vett a Bódéi Nosztalgia Nyugdíjas Klub, a Csingervölgyért Egyesület, a Bányász Hagyományápoló Kluba Bányász Kulturális Egyesület, a Padragi Bányász Hagyományőrző Kör és az Ajkai Bányász Nyugdíjas Szakszervezet. A bódéi emlékműnél valamennyi bányászati résztvevő, Bóday Gábor családtagjai, az ajkai önkormányzat képviselői tiszteletük jeléül elhelyezték a kegyeletes megemlékezés koszorúit.
A koszorúzást követően a bányász himnusz közös eléneklése után az egykori iskola épületében kialakított Közösségi Házba baráti beszélgetésre hívtak minden résztvevőt. A ház egyik szegletében kis asztal állt, rajta fotó, a vázában virág, az emlékezés gyertyája égett, a remény fénye világított. Közben a volt bányászok és leszármazottaik a Bóday család élő tagjaival együtt a fehér asztaloknál anekdotázva ipartörténetet és történelmet idéztek. Horváth Károly a családtól kapott dokumentumokat kiegészítette a saját gyűjteményéből. A vetítéssel egybekötött megemlékezésen Bóday Gábor 1915 és 1918 közötti első világháborús szolgálatát ismerhették meg az egyesület elnökének előadásában.
Tollár Sándor
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.