Mindenszentek ünnepe és halottak napja jó alkalom a hálaadásra, az emlékezésre, mindazokra, akikkel annyi közös emlék összeköt és akik közül bizony sokan, nagyon sokan már nincsenek közöttünk. Mi, akik még maradtunk egy kicsit, szemérmesen és zavartan, adósnak érezve magunkat megállunk egy percre az időben, hogy lélekben megidézzük emléküket. Emlékezünk azokra a felejthetetlen mérkőzésekre, edzői, sportvezetői munkákra, amelyeket produkáltak nekünk. Akkoriban azt hittük, hogy ezek a kitűnő sportolók, edzők, sportvezetők soha nem hagyják el posztjaikat. Most már megszámlálni is lehetetlen vállalkozás, hányan hagyták el „őrhelyüket”, s az égi sportpályákon tevékenykednek. A kincsek pedig közösek, maradandóak, amiken az évek múlása sem hagy foltot, sőt minél távolabbi, annál aranyosabb, értékesebb. Adjunk hálát ezekben a napokban a múlt szépségeiért, a közös sportemlékekért, a nagyszerű hősökért, az ajkai sportolók közösségéért. Reménykedjünk, hogy történetünk a földi pálya végén nem ér véget és az ajkai klubok iránti szeretetünk az örökkévalóságban is gyümölcsöket terem mindannyiunk számára. Mint bolyhos fehér labda, olyan a krizantém. Óriási fej, ezernyi simuló szirom. Az egykori ajkai sportolók és sportvezetők emlékére küldünk nekik most a halottak napján egy szál virágot. Egy krizantémot, mert az valóban olyan, mint a fehér labda! Tollár Sándor
