Helyi Hírek Jól sikerült gyűjtés a Vahurnak – Három kocsi adományt adtak át Közzétett 2017-05-22 0 A Magyar Önvédelmi Mozgalom ajkai szervezete az elmúlt évek hagyományait folytatva ismét adománygyűjtést szervezett. Ezúttal a Vahur Ajka és Térsége Állatvédő Egyesületet lepték meg adományaikkal. Akciójuk követésre méltó! Az ajkai önkéntesek a Tesco áruház bejáratánál fogadták május 20-án, szombaton négy órában a jó érzésű, segítőkész emberek adományait, amelyet a lelketlen családok által nehéz sorsban élő állatok részére gyűjtöttek. Major József, a Magyar Önvédelmi Mozgalom Észak-dunántúli régiójának vezetője elmondta, hogy nagyon jól sikerült akciót hajtottak végre az ajkai önkéntesek, hiszen három tele bevásárlókocsival gyűjtöttek össze. Ebben volt kutyakonzerv, száraztáp, rizs, jutalomfalat. A régióvezető köszönetet mondott a segítőkész embereknek! Az adományokat Antal Laura, a Vahur vezetője vette át Major Józseftől, aki szintén köszönetet mondott a segítségért! Bebizonyosodott, hogy a „kutyasorsra” jutott állatok részére az emberek segítőkészsége és nagylelkűsége megható. Az emberi segítőkészség újabb, szép példája! Azoknak a kegyetlen embereknek, akik miatt a kutyák a Vahur Állatvédő Egyesülethez kerülnek, nem ártana megjegyezniük, hogy az ember és a kutya kapcsolata egy életre, sajnos, csak egy kutyaéletre szól. Bármit megtehetünk vele, egy perc múlva mintha mi sem történt volna. Ne higgyük, hogy mindezt érdekből teszi. Ő a szeretetre, a hűségre, és az emberekhez kötődő igazi kapcsolatra vágyódik, erre van kódolva. Ez élteti. Vágyódik a közelségünkre, külön simogatás nélkül is láb közelben fekszik, hogy érezhesse a testünk melegét. És mindez csak a szeretet! Elgondolkoztató, hogy a több ezer éves kutya-ember kapcsolatban ki volt a főszereplő? Vajon az ember szelídítette-e magához az ebet, vagy az eb változtatta szelídebbé az embert. Vajon az ember érezte-e meg először, hogy egy társ, egy jó barát hiányzik az életéből, vagy a kutya húzódott mellé, ráérezve arra, hogy nélküle még emberi kapcsolatok ellenére is magányos az ember. Ki volt közülük, aki megérttette a másikkal, hogy szükség van egymásra? Tehát összetartozunk, és talán ma már nem is fontos, hogy mi szelídítettük meg a kutyákat, vagy ők minket. A fontos az, hogy ők simogatásra vágynak, mi pedig arra, hogy simogathassuk őket. A kutya tanulékony, mindent tőlünk, az embertől tanul. Egyszer talán majd mi is tanulunk valamit a kutyáktól…! Soha nem fogjuk megtudni, mennyivel járult hozzá a kutya szeretetével és ragaszkodásával az ember megszelídítéséhez… Tollár Sándor
