Iszapömlés – Február 4-én hoznak ítéletet a megismételt elsőfokú eljárásban

Február 4-én hoz ítéletet a vörösiszapper megismételt elsőfokú eljárásában a Győri Törvényszék. A hétfői tárgyaláson az utolsó szó jogán felszólaló vádlottak mindegyike ártatlannak vallotta magát.

A megismételt elsőfokú eljárás 2017. december 11-én kezdődött, az ügyészség különösen nagy kárt okozva elkövetett közveszélyokozás, halált előidéző gondatlan közveszélyokozás, gondatlanságból elkövetett környezet- és természetkárosítás, valamint a hulladékgazdálkodás rendjének megsértése miatt indítványozta a vádlottak bűnösségének kimondását. Bizonyítottság hiányában két vádlott felmentését kezdeményezték, őket korábban a katasztrófa utáni értesítési (segítségnyújtási) kötelezettség elmulasztásával vádolták.
A Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi (Mal) Zrt. Ajka melletti tározójából 2010. október 4-én kiömlő vörösiszap három települést öntött el: Kolontárt, Devecsert és Somlóvásárhelyt. A katasztrófa következtében tíz ember meghalt, több mint kétszázan megsérültek, több száz ház pedig lakhatatlanná vált.
Az ügyben tizenöt ember – köztük a cég egykori vezetői és több alkalmazottja – ellen emeltek vádat. A Veszprémi Törvényszék első fokon 2016. január 28-án bűncselekmény hiányában valamennyi vádlottat felmentette a vádak alól. Álláspontja szerint a katasztrófa oka „altalaj eredetű stabilitásvesztés” volt, ami miatt a töltés tönkrement. A másodfokon eljáró Győri Ítélőtábla azonban 2017. február 6-án hatályon kívül helyezte a határozatot és új eljárást rendelt el, amelynek lefolytatására a Győri Törvényszéket jelölte ki.
Az elsőrendű vádlott, Bakonyi Zoltán, a cég egykori vezérigazgatója a hétfői tárgyaláson az utolsó szó jogán felszólalva azt hangsúlyozta, hogy a 2010. október 4-én bekövetkezett tragédia ellen nem tudtak tenni semmit, mert az nem volt előrelátható. Ezt számos szakértői vélemény is kimondta – tette hozzá.
„Ami tőlünk tellett, emberileg és szakmailag is megtettük” a gátszakadást követően – mondta az egykori cégvezető, aki úgy fogalmazott: „nyolc és fél év után sem gondolom, hogy tudtam volna többet tenni”.
Kitért arra is, hogy a vád az eljárás során folyamatosan változott, s a közvetlen bizonyítékok köréből átcsúszott a közvetett bizonyítékok alkalmazásához.
„Valós emberi és csapategységbe kovácsolt minket a vádhatóság, ami a katasztrófa előtt csak munkakapcsolat volt” – fűzte hozzá.
Az utolsó szó jogán felszólaló vádlottak mindegyike együttérzését fejezte ki az áldozatok hozzátartozóinak és azoknak, akiket a vörösiszap-katasztrófa valamilyen formában érintett. Kiemelték, hogy a történtek életük végéig elkísérik őket, s kérték bűncselekmény hiányában történő felmentésüket.