Hova tovább, vén diák? Jó utat, ballagók!

0

A május a legszebb hónapok egyike, a természet újjászületésének emberszívet dobogtató időszaka.

A megújuló tavaszban mégis előjön a búcsúzás fájdalmának pillanata, méghozzá a mosolygós diákszemeket homályosítja el. Az esti szélben szerenádok szomorú dallama száll, majd elérkezik az a tavaszi délelőtt, amikor az iskola falaitól is búcsúzni kell. A ballagás szép szimbóluma azonban többet sugall: az elszakadás csak időleges, a tudást építő tanár, a csínynek, a szerelemnek is teret nyújtó iskola visszavár minden elköszönőt. S hátravan még a legnehezebb munka, a kemény és boldog éveket koronázó vizsgák sorozata. Különös hangulatú a város ilyenkor május elején, a ballagók igazi évadján.    

Ballag már a vén diák, tovább, tovább…” – szűrődik ki Ajka öt középiskolája és egy speciális szakiskolája tantermeinek nyitott ablakán a szép régi diákdal. A szülők ott szoronganak a feldíszített folyosókon és iskolaudvaron, s alig akarják elhinni, hogy érettségizik a gyerek, pedig nem is olyan régen kézen fogva kellett bevezetni az első osztályba. József Attila szavait idézve: „A szárny megnőtt / üresen a fészek. / Csak álom volt a szép diákvilág, / s mint fecske az alkonyati szélben, / ma szárnyat bont egy sereg diák.”

Felhangzanak a köszöntő szavak, az utolsó intelmek. Ez a búcsúzás és készülődés ünnepe. A 8400.Infó.hu is csatlakozik a köszöntők közé. Ajka búcsúzó diákjainak nyugodtan állíthatom, hogy magukon viselik az ifjúság hármas nagy ajándékát: az értelmet, a szépséget és a mosolyt! Mégis az éveken át gyarapodó, s az elkövetkező időszakban számot adni képes tudás a legszebb, a legméltóbb gyümölcse a mögöttük maradó éveknek. Az ÉLET nagy igazsága, miszerint a tudást nem lehetett és nem lehet megvenni. Azért minden ballagó diáknak a maga szintjén meg kellett és meg kell küzdenie!

A világ, amelynek kapujába álltok, elvárja tőletek, hogy aktív életetek végéig tanuljatok, soha ne elégedjetek meg a megszerzett, de gyorsan elavuló ismeretekkel. Az igazi tanulás nem most fejeződött be, hanem most kezdődik el. Soha ne maradjatok közömbösek a megoldatlannak látszó problémákkal szemben. Bródy János dalszövegét is érdemes megjegyeznetek: „Ne kérdezd, merre visz az út, / a válasz biztonságot úgy sem nyújt. / Ne tudja senki, hogy hová érkezel, / magadtól indulj egyszer el.” Egy régi afrikai törzstől is találtam megszívlelendő gondolatot: „Mikor Isten a szürke ősidőkben a dolgokat teremtette, összegyúrta a Napot, és jön megy a Nap – és visszatér. Összegyúrta a Holdat, és jön megy a Hold – és visszatér. Összegyúrta az embert, és jön és megy az ember – és nem tér vissza.” Hanem folytatja útját: „tovább, tovább…”

Higgyétek el kedves diákok, hogy a nemes szép élethez nem kellenek nagy cselekedetek, csupán tiszta szív és sok-sok szeretet. Életetek során állítsatok magatok elé célokat, akarjatok tenni magatokért és egymásért. Soha ne feledjétek:”Élni való minden élet, csak magadnak maradj hű, akkor veszteség nem érhet.” A siker és kudarc együtt jár, része az életnek. Bízzatok magatokban, legyetek sikeresek a munkátokban, de ami a legfontosabb, legyetek jó emberek. Legyen segítőkészség bennetek, tudjatok szeretettel fordulni mások felé. Ügyeljetek gondolataitokra, mert azok szabják meg tetteiteket. Ügyeljetek szavaitokra, mert azok szabják meg jellemeteket. Ügyeljetek jellemetekre, mert azok szabják meg szokásaitokat. És ügyeljetek szokásaitokra, mert azok szabják meg sorsotokat. Ady Endre szavai is megszívlelendők: „Nem kívánom senkitől, hogy csodás dolgot tegyen, / de joggal elvárom mindenkitől, hogy mindig ember legyen.”

Ezen a napon szimbolikus pogácsák kerülnek a ballagók tarisznyájába. Az első pogácsa az emlékekből készült, amelyből táplálkozik a jelen és a jövő. A második pogácsát a tudásba, becsületbe vetett hit jelenti a végzősök számára. A harmadik pogácsa, melyet magukkal visznek a ballagók – a szeretet és a hála pogácsája.

Valójában sajnálom egy kicsit a ballagókat, amikor éneklik: tovább, tovább… Mert jó néhány évvel ezelőtt Ajkán még volt tovább… Hogy hányan nem ballaghatnak tovább, arról senki sem beszél. Őket nagy valószínűséggel a Munkaügyi Központ ajkai irodája várja, ahol fülükbe duruzsolják majd: „… bár zord a harc, megéri a világ…” De nagyon idétlenül hangzik ma ez a gyönyörű Ady vers…!

„Most búcsúzunk és elmegyünk…” Találkozás, búcsúzás, újrakezdés… erről szól az életünk. Ezekben a pillanatokban sokan adnak majd „használati utasítást” az élethez. Nem kell mindent elfogadnotok. A „használati utasítást azok szokták írni, akik bukásra állnak belőle. Ne hallgassatok rám se. Találjatok rá a nektek szánt sorsra, és legyetek boldogok! JÓ UTAT, BALLAGÓK!

 Tollár Sándor

Töltsön be több kapcsolódó cikket
Még több betöltés Helyi Hírek

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Ezt már olvasta?

Fekete Istvánra emlékeztek az olvasópályázattal

A harmadik osztályosok voltak a legaktívabb résztvevői a Bogáncs gyermekkönyvtár által az …