Hősök emléke az emberek szívében tovább élt

Május utolsó vasárnapján ünnepeljük a Hősök Napját Ajkán is. Azért, hogy azt a hősi példát, amelyet elődeink mutattak számunkra, ismerje meg mindenki, és tekintse példának a mai fiatalság is. A hősökről és a hősiességről emlékezzünk, mert az emlékezés nemcsak kevesek kiváltsága, hanem mindenkinek kötelessége!  

Jézus evangéliumában elhangzott szavai: „Bizony, mondom nektek, nincs annál nagyobb szeretet, mint amikor valaki életét adja barátaiért!” Tehát hősök azok, akik a haza és népük iránti szeretetből életüket adták barátaikért, nemzetükért, hazájukért. Amikor hőseinkről megemlékezünk, akkor bizony érdemes szembenézni azzal, hogy ez a megemlékezés csak egyfelől megemlékezés és tiszteletadás, másfelől pedig egy lehetőség és kötelesség, hogy a tanulságot levonjuk a történelemből, hiszen az elesett katona a történelem tükörképe a politikai döntéshozókkal szemben. Ezek a katonák áldozatok és ezért példaképek számunkra, mert teljesítették kötelességüket, s mindenképpen méltóak arra, hogy tiszteljük emléküket, és hősként tekintsünk rájuk.

Jézus azt mondta: „Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek.” Megértjük-e üzenetét? Sokszor hiszem, hogy nem. Gyűlölet-fegyverrel fordulunk egymás ellen azért, mert a másik nem úgy gondolkodik, mint mi. Minden szentmisén elhangzik ez a mondat, mégsem jut el hozzánk. Pedig a legnagyobb hős, Jézus Krisztus meghalt értünk. Minden emberért. És itt hagyta nekünk a legszebb emberi érzést, a szeretetet! Ha megértenénk őt, nem lenne szükségünk emberáldozatokra. Csak élő hőseink lennének: a tudomány, a művészet, a munka és a sport legjobbjai!

Az ajkai emlékmű is figyelmeztetés legyen. A két világháborúnak ajkai és környékbeli hősei voltak, akiket hiába vártak haza, soha nem érkeztek meg. Élnek még közöttünk azok közül, akik viselik a soha be nem gyógyuló sebeket, a hőssé vált kedves, édesapa vagy testvér emlékét. Ne feledkezzünk meg azokról az anyákról, feleségekről, gyermekekről sem, akik hiába várták haza szeretett fiaikat, férjüket, szerelmüket, testvérüket, vagy édesapjukat. Voltak, akik visszatértek a kegyetlen harcokból, de életükre örökre rányomta bélyegét az átélt rengeteg szenvedés. Hálával gondolunk azokra is, akik romjaiból újra és újra felépítették az országot. Ők hittek abban, hogy egy élhetőbb világot hagyhatnak az utódaikra. Bíztak abban, hogy az utánuk következő nemzedékeknek nem kell átélniük a borzalmakat!

A Hősök Napja ma, 2017-ben a kegyeletadás mellett a béke jelentőségére is felhívja a figyelmet. Azt sugallja a mai kor emberének, becsülje meg, hogy közvetlenül háborútól mentes korban és helyen élhet. A Hősök Napján azokra emlékezünk, azok előtt hajtunk fejet, akik életüket adták ezért az országért és ennek az országnak a lakóiért. A Templomdombon lévő világháború hőseinek emlékművére sok ajkai áldozat neve került, nemcsak azt üzeni, hogy megcselekedték, amit követelt tőlük a haza, hanem üzenik azt is, hogy mi, kései utódaik legyünk méltóak hozzájuk!

Tisztelegjünk a hazánkért elesett hősök, áldozatok előtt. A hősök ünnepét idegen elvek alapján évtizedekig tudatosan háttérbe szorították, nem sikerült azonban a feledés homályába borítani. A hősök emléke az emberek szívében, lelkében tovább élt, és amikor huszonhét éve a szabadság ismét ránk virradt, az ünnep újból élni kezdett. Emlékezzünk hőseinkre, emlékezzünk áldozatukra és igyekezzünk elkerülni mindazt, ami az ő életüket embertelenül nehézzé tette!

Tollár Sándor