FOCITORNÁVAL DEKOVICS ANDRÁSRA IS EMLÉKEZTEK – Nyolc éve hagyta itt barátait

Huszonharmadik alkalommal, az augusztus 20-ai ünnep előtt rendezték meg Ábrahámhegyen a hagyományos kispályás focitornát, amelyen elhunyt barátaikról is megemlékeznek.

A tornán a korábbi évekhez hasonlóan hat csapat szerepelt Horváth Ernő saját nyaralója területén kialakított sportpályán. Az eseményt Vella Zsolt, Ábrahámhegy polgármestere és a házigazda Horváth Ernő ajkai lakos, egy megyei cég elnök-vezérigazgatója nyitotta meg. A rendezvényen három egykori barátról – Takács Béláról, Seres Ferencről és Dekovics Andrásról emlékeztek meg.

Izgalmas, sportszerű összecsapásokon hatalmas küzdelem alakult ki, valamennyi csapat lelkesen, fegyelmezetten játszott. A pályára lépő játékosokat elhunyt barátaik és a foci szeretete hajtotta. A hat csapat méltóan emlékezett egykori játékostársaikra, barátaikra. A játék mellett az együttlét, az emlékezés volt a lényeg, és ezért sikerült kitűnőre a rendezvény.

A győzelmet a Tamaga Ferenc, Sághy István, Szentpétery Elemér, Horváth Dávid összeállítású csapat érdemelte ki. A gólkirályi cím tulajdonosa Szentpétery Elemér lett, a legjobb játékosnak Sághy Istvánt, a legjobb kapusnak Bódis Csabát választották meg. A Megyei Labdarúgó Szövetség Veszprém Megyei Igazgatósága által felajánlott díjakat Dekovics András lányai és Takács Béla özvegye adták át.

Az eredményhirdetés után az emlékezés zárásaként a közel hetvenfős társaság közös beszélgetésen emlékezett meg elhunyt barátaikról, majd a szabadban főzött finomságok elfogyasztásával és jó hideg italokkal vezették le a mérkőzések fáradalmait.

***

Dekovics András, a Le Belier Formaöntöde Zrt. gazdasági igazgatója, és az ajkai kispályás labdarúgás egyik legjobb játékosa nyolc éve tragikus hirtelenséggel, foci meccs után hagyta itt barátait, tisztelőit. Nyolc év után is hosszú ideig keresték még barátai szemükkel Bandit, amikor pályára léptek a csapatok. Az egykori játékostársak, barátok nehezen tudták kifejezni azt a fájdalmat, amelyet éreztek iránta. Ezen a szomorú évfordulón róla megemlékezni annyit jelentett, mint megbecsülni több évtizedes sporttevékenységét, emberségét, tisztelegni egy olyan nagytekintélyű sportember előtt, aki egy életre elkötelezte magát a labdarúgással, hiszen jó harminc évig a Piramis kispályás csapatának volt meghatározó játékosa. Sok száz mérkőzésen szerepelt, s nem akadt olyan viadal, amelyiken ne lett volna ott a legjobbak között, különösen gólerős játékával emelkedett ki. Volt egy nagy titka, amit ma kevesen tudnak: ha pályára lépett, nem ismert mást, csak az odaadást. Látszott a játékostársakon, barátokon, hogy emlékét örökké kitörölhetetlenül megőrzik.

Valamit nagyon jól csinált Dekovics Bandi, hogy nyolcadik éve ennyien összejöttek és emlékeznek rá. Ez azt jelenti, hogy példát mutatott! És ha valamire, akkor most erre nagyon büszke lenne. A baj csak az, hogy már nem lehet! 

Tollár Sándor