Faültetés Bábics Gábor emlékére – Győr Sándor emlékezett a harcostársra

Az ajkai Bányász Közösségi Ház előtti parkban szép számmal jöttek össze az egykori bányászok, akik a március közepén elhunyt szakszervezeti vezetőre, Bábics Gáborra élőfa ültetésével emlékeztek.

A 67. Bányásznap előtti napon rendezett faültetés a Borostyán Férfikar emlékműsorával kezdődött, majd Osváth Imre, 89 éves költő szavalta el Bányászok búcsúznak társuktól című versét.

A műsoros részt követően Győr Sándor, a Bányászokért Alapítvány Kuratóriumának elnöke emlékezett az egykori szakszervezeti harcostársra, jó barátra. Külön kiemelte Bábics Gábor munkásságát, hangsúlyozva, hogy az életét a bányászat töltötte ki, hiszen több mint húszéves vájármunka, és több mint négy évtizedes bányász-szakszervezeti vezetőpozícióban töltött tevékenység áll mögötte. A bányászokért örömmel dolgozott, ennek rendelt alá mindent. A közösségért, a rászorultakért való cselekvés határozta meg életét, és ezáltal érezte boldognak magát az utóbbi években még betegen is. Következetes, csupa szív embernek ismertük, aki mindig átlagon felül többet tett le a közösség asztalára, s mindezt természetesnek, magától értetődő dologként kezelte. A bányászok érdekeit mindig szívügyének tekintette, s több mint hat évtizedig képviselte érdekeiket. Bábics Gábor mindig ott volt, ahol segíteni kellett, mindig megtette, amire kérték, mindig pontos és megbízható volt. A Bányaipari Dolgozók Szakszervezetében is kivívott tekintélyét nagyrészt munkájának, emberségének köszönhette. Iskolát teremtett hivatástudatból, munkaszeretetből, fegyelemből, a bányászok összetartozásából és nem utolsó sorban a bányászok szeretetéből. Gábor személyében a bányász-szakma egyik legkiválóbb, legelkötelezettebb képviselőjét, sokunk barátját veszítettük el – hangsúlyozta Győr Sándor, aki nem véletlenül választotta a Bányász Közösségi Ház előtti parkot a faültetés helyszínére, hiszen ez a Ház volt Bábics Gábor második otthona. Átkozott múlt idő! Hosszú hónapokig hősiesen viselte a gyógyíthatatlan betegség okozta fájdalmakat, küzdött, mint a bányában, tartotta magát a kemény ellenféllel szemben. Volt egy időszak, amikor felülemelkedett a szenvedő betegségen, a remény felvillanása és a visszazuhanás árkai között utazott az idei márciusi magányos végállomásig.

Az emlékfát Herendi József, az Ajkai Bányász Nyugdíjas Szakszervezet elnöke (Bábics Gábor utódja) és Blaskó Sándor, a Padragi Bányász Hagyományőrző Kör elnöke ültette el. Az élőfa ültetésével azt üzenték, hogy a bányászat ápolása örökéletű! A fa gondozásával a bányászok egyben Bábics Gábor emlékét is ápolni kívánják!

Az emlékünnepély zárásaként a jelenlévők közösen énekelték el a Bányászhimnuszt. Felemelő érzés volt, s látszott a barátokon, tisztelőkön, bányásztársakon, hogy szívükben Bábics Gábor nem halt meg!

Sajnos, most jöttünk rá, hogy nincs többé köztünk, hiszen most már csak ez a japán díszcseresznyefa emlékezteti a bányászokat, tisztelőit, barátait arra az emberre, aki sokat tett azért is, hogy az ajkai Közösségi Ház a bányászok tulajdonába került több mint tíz éve. Ám az ő helye most már örökre üresen marad a Petőfi Sándor utcai Bányász Közösségi Házban. Viszont ezt a díszcseresznyefát az ő szelleme lakja, onnan őrködik azok felett, akiknek hajdan az érdekeit képviselte! Ebben nyugodtak lehetünk, mert a bányászok odafent is ugyanolyan szépen, becsületesen dolgoznak, mint ahogy azt idelent tették!

Tollár Sándor

Az Ajkai Borostyán Kórus tiszteletére
Bábics Gábor barátom emlékére.

Dalotokat hallgatva
lelkem megremeg.
Felhangzik benne
halványuló üzenet.