Helyi Hírek Egy legendás bányászfocista szíve örökre megállt – Végső búcsú Máté Mihálytól Közzétett 2017-12-23 0 Szívfájdítóan ritkulnak a sorok. A nagy idők Ajkai Bányász futballistái egymás után hagynak itt minket. Úgy látszik, az égi futballpályán most hiányzott egy baloldali védő, mert „átigazolták” Máté Mihályt, az Ajkai Bányász egykori kitűnő balhátvédjét, aki a hetvenes évei felett is igazi sportember volt. Akiknek megadatott a szerencse, hogy láthatták játszani, azt mondják, minden idők egyik legjobb Ajkai Bányász játékosai közé tartozott. Máté Mihály Ismét szegényebbek lettünk egy felejthetetlen sportemberrel, aki hetvenhét éves korában távozott el végleg közülünk. Élete egybeforrt, egyet jelentett a futballal. Pályafutása az ötvenes évek közepén a Tatabányai Bányászban kezdődött, majd az Oroszlányi Bányászban folytatódott. 1961-ben igazolták az Ajkai Bányászhoz. (Pályafutása során mindig Bányász-csapatokban szerepelt!) Nagyon jó kollektív szellem volt akkoriban, tudtak egymásért küzdeni a játékosok. Nagyszerű védelem alakult ki, ha a csatárok tudtak egy gólt rúgni, akkor nagyon ritkán kapott ki a Bányász csapata. Sok száz Bányász-mérkőzésen szerepelt, s alig akadt olyan találkozó, amelyiken ne lett volna ott a legjobbak között. Volt valami nagy titka, amit ma kevesen tudnak: ha Bányász-mezben a pályára lépett, nem ismert mást, csak az odaadást. Közelről bámulhattuk azt az alázatot, azt a szorgalmat, amivel kivívta magának az ajkai futballban elfoglalt előkelő helyét. A pályán nyújtott alakításairól lehetetlen rövid áttekintést adni, annyi káprázatos megoldással ajándékozta meg a bányászközönséget, hogy azok számbavételéhez egy külön Ajkai Bányász futball-lexikont kellene szerkeszteni. Azt a tiszteletet, ami őt megillette, nem adták ingyen! A „nagy szív” azonban nemcsak a fekete-fehér mezben dobogott hevesen közel két évtizedes aktív labdarúgó-pályafutása alatt. Melegszívű emberségét, odaadó segítőkészségét rengeteg barátja, sok-sok ismerőse és tisztelője tanúsíthatja. Az aktív játék befejezése után játékvezetőként szolgálta kedvenc sportágát, rövid idő alatt egészen az országos utánpótlásig vitte, de korán abba kellett hagynia, mert felesége megbetegedett, a gyermekei pedig kicsik voltak. Utána több mint húsz évig az ajkai Játékvezető Testület elnöke volt. Több ajkai játékvezetőt indított el a pályáján, hogy csak néhányat a nevesebbek közül említsek, akiknek a neve hirtelen eszembe jut hosszú évek távlatából: Kaibás Dezső, Lémon Oszkár az NB I-ig és FIFA kerettagságig vitte, NB II-ig jutott Vajda István, Uszkai György, Wenczel Imre, Lovasi István, Tihanyi György. Sokat emlegetett legendás szíve azonban a veszprémi kórházban egy urológiai vizsgálat előtt hagyta először cserben – ám visszavonhatatlanul és végérvényesen. Egy legendás bányászfocista szíve örökre megállt, de ezzel egyidejűleg egy másik – immár örökérvényű – futballcsapatba igazolt: a feledhetetlen futballisták sorába. Mert elfeledni őt sem lehet… Labdája viszont gurul nemzedékről nemzedékre, s ha az évek tovaszállnak is, mindig, minden ajkai focirajongó tisztelettel ejti ki Máté Mihály nevét, hiszen tettei az Ajkai Bányász több mint kilenc évtizedes sporttörténelmének lapjain örökké aranybetűkkel tündökölnek! Máté Misi nem várta a halált – hiszen Ajkáról Veszprémbe a kórházig saját maga vezette a gépkocsiját – ám az meglepte, alattomosan, észrevétlenül lopakodott utána, s durván, szabálytalanul „leszerelte”. Egy igaz: kegyetlenül szakította szét nála a remény fonalát örökre a sors. S rá kellett jönnünk, hogy a halál nem ismeri a sportszerűséget! Máté Mihály Egy japán költő szerint az emberi élet gyenge dráma, mert nincs több, csak egy előadása. Nos, ha így van, akkor különösképp méltányolni kell minden mozzanatát. Még az utolsót is! Hetvenhét évesen, csendesen távozott el közülünk, szerényen, ahogy végigélte teljes életét. Egy másik „játékvezető” nagyon korán lefújta Máté Misi mérkőzését, s szívtelen módon nem hosszabbított… Barátai, a Bányász egykori focistái, játékvezető sporttársai, szurkolók igyekeztek még egyszer a közelébe kerülni az ajkai újtemetőben. Ha mást nem, csak fejet hajtani a ravatala előtt. S megköszönni emberségét, tisztességes sportmunkáját. A ravatalról képzeletben így szólt egykori, még élő játékostársaihoz: – A régi Ajkai Bányász az ötvenes-hatvanas-hetvenes években a város legcsodálatosabb együttese volt. Öröm volt veletek együtt játszani. Már nem látlak többé benneteket. Ne sírjatok. Most is a focipályára megyek. Ám ez a Mennyország stadionja… Köszönettel és hálával emlékezünk Máté Mihályra, s emlékül küldünk neki most egy szál virágot. Egy krizantémot, mert az olyan, mint a fehér focilabda! Így őrizzük valamennyien örökké emlékét! Tollár Sándor
