Csak a szépre emlékeztek a szurkolók az úrkúti sporttelepen, 2017. június 3-án, amikor az Úrkút SK – Balatonfüred FC megyei I. osztályú bajnoki mérkőzés előtt a klub két obsitosa: Márton Gábor és Zsigmond Gyula, a két negyvenegy éves egykori ajkai labdarúgó búcsúzott az aktív játéktól.

A búcsú, a befejezés mindig fájó. Még akkor is, ha olyan baráti és bensőséges, mint a két játékosé volt. A két bátor labdarúgó helyett két meghatódott fiatalembert láthattak a szurkolók, akik tapsoltak, amikor elkezdődött a búcsúzkodás a zöld gyepen. Az egyesület és a község nevében Vágfalvi Norbert elnök és Fülöp Zoltánné polgármester búcsúztatta és adta át az ajándékokat a két játékosnak.

Az ünnepi aktus után elkezdődött a játék. Zsigmond Gyula kapus már nem lépett pályára, Márton Gábor viszont végigjátszotta a bajnoki összecsapást. Néhány perc múlva kiderült, hogy Márton Gabi negyvenegy évesen is szép dolgokra képes a labdával. Végig a tőle megszokott lelkes, csupa szív játékát nyújtotta, megállás nélkül végighajtotta a kilencven percet. A mezőny legjobbja volt!

A hármas bírói sípszó után Gabi a szurkolók tapsa kíséretében hagyta el a pályát, Gyuszi pedig a nézőtéren osztozott a tapsban. Még egyszer mindenki felidézte tízéves sikeres úrkúti szereplésüket.

A mérkőzés után kitűnő volt a hangulat az öltözőben, ahol az egész csapat koccintott az ünnepeltekre és a focira, amelyet annyira szerettek mindig…

***

Húszéves emlékem Márton Gabiról 

Serdülőkora óta Ajkán futballozott. Amikor fiatalon – a kilencvenes évek elején – bekerült a felnőtt csapatba, a védelemben stabil csapattag lett. Mint emberfogó, lelkesedésével, akarásával, keménységével kiemelkedett társai közül.

A történet éppen az idén lesz húsz éves. Az 1997-es bajnokság őszi idénye a fiatal labdarúgó életében nem nevezhető szerencsésnek. A Pápai Spartacus elleni 3 – 0-s győzelemmel végződött mérkőzés utáni órákat Márton Gabi soha nem felejti el. A meccs után néhány órával leghűségesebb szurkolója, édesapja 49 éves korában meghalt. Ez a szörnyű nap alapjaiban változtatta meg az életét. Onnan, abból a szédítő mélységből kellett levegőt vennie, erőt merítenie a folytatáshoz. Minden mérkőzésen szurkolt fiáért, gyűjtögette a róla és a csapatról írt cikkeket. Az édesapa temetése a Sümeg elleni vidéki mérkőzés előtti pénteken volt. Gabi kérte, hogy apja tiszteletére szeretne játszani. És hatalmas lelki teherrel, szívében teli szomorúsággal kifutott csapatával a zöld gyepre, néhány nappal apja elvesztése után. Mindjárt az elején a gólvonalról mentett. Csendben, sportszerűen végigjátszotta a meccset, s az 5 – 1-es ajkai győzelemmel végződött összecsapáson a csapat egyik legjobbja volt. Édesapja tiszteletére nagyot focizott!

A sors folytatta kegyetlen játékát. A következő bajnoki mérkőzés Ajkán, a pétiek ellen. A találkozó gyászszünettel kezdődött, a szurkolók néma vigyázzállással tisztelegtek. Gabinál a begyógyulatlan sebek még mélyebbre szakadtak. De ismét játszott, akárcsak a további mérkőzéseken. Egyszerűen és jól!

Hogy is mondta a temetés után? – Apám tiszteletére játszani akarok! Emberségből már húsz évvel ezelőtt is kitűnőre vizsgázott!

Márton Gabi harmincegy év aktív játék után végleg szögre akasztotta futballcipőjét. Az Úrkút – Balatonfüred bajnoki mérkőzésen negyvenegy évesen a csupa szív, megalkuvást nem ismerő focista futott, szerelt, passzolt, és játékával ismét kiemelkedett a mezőnyből. Rengeteget tett azért, hogy a második helyezettől pontot szerezzen csapata.

A legnagyobb szurkolója, aki haláláig az első lépések óta végigkövette pályafutását, büszkén figyelhette fentről. Úgy, ahogy csak egy apa tudja a fiát!

Gabi pedig édesapja halálának közelgő huszadik évfordulóján így tisztelgett édesapja emléke előtt: Futballal, küzdéssel – soha el nem múló szeretettel!

 Tollár Sándor

Töltsön be több kapcsolódó cikket
Még több betöltés Helyi- sport

Vélemény, hozzászólás?

Ezt már olvasta?

ISTEN VELED „CERUZA”! Búcsú Kovács Józseftől

Azt a döbbenetes tényt, hogy egyik napról a másikra itt hagyott bennünket, az első pillana…