Helyi Hírek Az ajkai emlékmű is figyelmeztetés legyen – Hősök Napját ünnepeljük Közzétett 2018-05-26 0 Ajka, I. világháborús emlékmű Május utolsó vasárnapján ünnepeljük a Hősök Napját Ajkán. Azért, hogy azt a hősi példát, amelyet elődeink mutattak számunkra, ismerje meg mindenki, és tekintse példának a mai fiatalság is. A hősökről és a hősiességről emlékezzünk, mert az emlékezés nemcsak kevesek kiváltsága, hanem mindenkinek kötelessége! A magyar hősök emléknapjának eredete az 1917. évi VIII. törvényre vezethető vissza, amely előírta, hogy Magyarországon mindenhol méltó emléket állítsanak elesett hőseiknek. A jogszabály kimondta, hogy megfelelő módon kifejezésre kell juttatni, és az utókor számára meg kell örökíteni a nemzet hősi halottainak kegyeletteljes tiszteletét. 1925. május 1-jén a honvédelmi miniszter hősök emlékünnepe elnevezéssel nemzeti ünneppé nyilvánította május utolsó vasárnapját. Nagyszabású rendezvénysorozat 1944-ben volt utoljára, 1945-ben még megemlékeztek a hősök napjáról, 1946-tól azonban elmaradtak a hivatalos megemlékezések. A magyar hősök emlékének megörökítéséről és a magyar hősök emlékünnepéről szóló 2001. évi törvény ismét a magyar hősök emlékünnepévé nyilvánította minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját. A Hősök Napja ma, 2018-ban a kegyeletadás mellett a béke jelentőségére is felhívja a figyelmet. Azt sugallja a mai kor emberének, becsülje meg, hogy közvetlenül háborútól mentes korban és helyen élhet. Nekünk, akik békében élhetünk, fokozottan kötelességünk kimutatni a tiszteletünket azok irányában, akik nem születtek olyan szerencsés korban, mint mi. Hiszünk a békés emberi élet lehetőségében és hiszünk az emberekben, akik előttünk jártak. Emlékezzünk rájuk, emlékezzünk áldozatukra és elkerülni igyekszünk mindazt, ami az ő életüket embertelenül nehézzé tette. A Hősök Napján azokra emlékezünk, azok előtt hajtunk fejet, akik életüket adták ezért az országért és ennek az országnak a lakóiért. A Templomdombon lévő világháború hőseinek emlékművére sok ajkai áldozat neve került. Nemcsak azt üzeni, hogy maradéktalanul telejesítették, amit követelt tőlük a haza, hanem üzenik azt is, hogy mi, kései utódaik legyünk méltóak hozzájuk! Az ajkai emlékmű is figyelmeztetés legyen. A két világháborúnak ajkai és környékbeli hősei voltak, akiket hiába vártak haza, soha nem érkeztek meg. Élnek még közöttünk azok közül, akik viselik a soha be nem gyógyuló sebeket, a hőssé vált kedves, édesapa vagy testvér emlékét. Ne feledkezzünk meg azokról az anyákról, feleségekről, gyermekekről sem, akik hiába várták haza szeretett fiaikat, férjüket, szerelmüket, testvérüket, vagy édesapjukat. Voltak, akik visszatértek a kegyetlen harcokból, de életükre örökre rányomta bélyegét az átélt rengeteg szenvedés. Hálával gondolunk azokra is, akik romjaiból újra és újra felépítették az országot. Ők hittek abban, hogy egy élhetőbb világot hagyhatnak utódaikra. Bíztak abban, hogy az utánuk következő nemzedékeknek nem kell átélniük a borzalmakat! Jézus azt mondta: „Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek.” Megértjük-e üzenetét? Sokszor hiszem, hogy nem. Gyűlölet-fegyverrel fordulunk egymás ellen azért, mert a másik nem úgy gondolkodik, mint mi. Minden szentmisén elhangzik ez a mondat, mégsem jut el hozzánk. Pedig a legnagyobb hős, Jézus Krisztus meghalt értünk. Minden emberért. És itt hagyta nekünk a legszebb emberi érzést, a szeretetet! Ha megértenénk őt, nem lenne szükségünk emberáldozatokra. Csak élő hőseink lennének: a tudomány, a művészet, a munka és a sport legjobbjai! Tollár Sándor
