A Gabi! – Történetek Ajkáról

0

Csak így hívta mindenki, akivel összehozta a sors. Legalábbis Csingerben, ahová a testvéreivel jött nyaralni minden évben. Ezek a nyaralások egy életre rabul ejtették fiatal szívét.

Korabeli gyerekek

Barátai, akik itteni bányászgyerekek voltak, szinte mindent megtanítottak neki. A bogarak neveit, a fák fajtáit, a madarak sokféleségét, hogy melyik növény mérgező és melyik ehető. Sokszor veszélyes helyzetekbe is kerültek. Azokban az időkben az egész ország forrongott. Azt még senki nem tudta, hogy világméretű háború jön, de mindenki érezte az előszelét. Egyre nagyobb volt a szegénység. A gyerekek is dolgoztak és a hiányzó élelmiszert megpróbálták a természetből beszerezni.

Egy alkalommal, amikor az erdőben barangoltak, találtak egy gombával gazdagon megterített rétet. Az akkori szokás szerint az szedhetett a belőle, aki először meglátta. Gabi volt a szerencsés, de nem szerette volna a barátait kizárni a szerencséjéből, ezért arra kérte őket hogy segítsenek összeszedni, majd kapnak belőle. Persze, hogy segítettek. Amikor végeztek, az összeset kiborították a földre és átvizsgálták. Már jól ismerték az összes gombát. Nem is találtak egy fia mérgező darabot sem. Aznap mindenki haza tudott vinni egy kosárral belőle.

Csingerben hamar megtanulta minden gyerek, hogy az életük múlhat a természet megismerésén. Talán ennek köszönhető az is, hogy errefelé soha senki sem evett mérgezett gombát.

Molnár Gábor, a “Fehér vadász”

A természet iránti szeretete egész életében elkísérte. Ki gondolta volna akkor, hogy ez a pesti srác Brazília őserdeiben fogja a Magyar Nemzeti Múzeum állat- és rovargyűjteményét fogja több ezer példánnyal gazdagítani és hogy egy iskolát fognak majd Ajkán elnevezni róla…

Sok évvel később, a nagyszülei felsőcsingeri temetőben lévő sírjánál döntötte el, hogy a közelükbe szeretne megpihenni ő is. Sajnos azt a temetőt még életében lezárták, így a közelükben lévő alsócsingeri temetőben kaphatott végső nyughelyet, amely hozzá méltó környezetet biztosít örökzöld fáival, madárénekével és mindig békés, meleg hangulatával.

Annak idején itt vadászhattak barátaival szarvasbogárra és talán itt keresték a törökök elveszett kincsét is a fák között…

Kopjafáját Medgyessy Miklós faragta 1986-ban

Rücker János Péter

Töltsön be több kapcsolódó cikket
Még több betöltés Történetek Ajkáról

Vélemény, hozzászólás?

Ezt már olvasta?

Ármin Bánya 2004-ben, a leállítás előtt