A jövő nincs remény nélkül – Boldog karácsonyt mindenkinek

A hozzá vezető út dönti el, hogy milyen lesz az ünnep. Nem lehet megrendelni sem a percet, sem a hangulatot. Ezt az ünnepet nem lehet megvesztegetni. Ezért olyan értékes. A fa alatt ezért zörög bántóan oly’ sok áruházi aranypapír, és ezért melegíti fel a szíveket egyetlen igaz mosoly. Beütött tételek életünk kasszájában. Karácsony talán az egyik legszebb szavunk. Vagy csak a jelentéstartalma teszi azzá? Karácsony a béke, a bizalom, az életszeretet ünnepe.

A legszebb ünnepeink mindig a jövőről szólnak. Jövő nincs remény nélkül. A remény a boldogság megnyilatkozása, az élet talán legnagyobb adománya. Peregnek napjaink, dobálnak bennünket, és gyakran szem elől tévesztjük, hogy mihez van szükségünk a reményre, hogy mit akarunk a jövőtől.

Valószínű, erre egymagától nem is jön rá az ember. Mert ha egyedül van, akkor csak visszafelé néz. Senki sincs egyedül, az sem, aki azt hajtogatja, hogy minden ajtó bezárult előtte. Talán egy perc múlva már képes kimondani: köszönöm, amit látok, a teremtett világot, hogy még a rossz sem céltalan, mindennek jelentése van.

Az ember alighanem a múló idővel vívja a legnagyobb küzdelmet, és nem mondanám, hogy esélytelen, ha tudja, melyik napjának volt értelme, és melyiknek nem. Az jár jól, aki szigorú magához, hiszen az egymás után alábukó órákat életútnak is szokás nevezni. A magunk mögött hagyott napokat meg lehet magyarázni, le lehet tagadni, csak újra megélni nem lehet. Vannak egyszeri alkalomra rendelt cselekedetek és szavak, amelyek máskor csak utánzatok. Arra emlékeztetnek, hogy nem történtek meg, és nem hangzottak el, amikor ideje lett volna.

A karácsony szeretet ad, de nem azt pótolja, ami korábban elmaradt. Nem hiszem, hogy létezik emberfia, akinek nincs ilyen tartozása. Önzésben és hiúságban élők mindahányan egymásnak okozott veszteségeinkért meg kell próbálnunk megbocsátani egymásnak. Ha nem tesszük, a tegnap sokat elrabol a mától és a holnaptól. Megint az idő, megint az, ami volt, és ami elmúlt. Megint a kényszer, hogy visszafelé nézzünk, hogy sérelemben éljünk. Nem lesz nehéz, de magunkat büntetjük vele, hiszen megállunk.

Az élet több ennél, az a folytatásról szól. Az ember számára megszokott idő alatt elérhető örömcélokról szól. Nehéz megtalálni az irányt, de jó helyen keressük-e? Fölnéz az ember az égre, akar-e magának vezérlőcsillagot. Csak bátran, mert senki sem marad egyedül. Karácsony estén Babits Mihály költőnk Karácsonyi ének című versében így kérleli a kisdedet: „Szeress hát minket is, koldusokat! / Lelkünkben gyújts pici gyertyát sokat. / Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk / törékeny játékunkat, a reményt.”

Sokan élnek Ajkán, akik a legszükségesebbekért is naponta harcot folytatnak, vagy ami ennél is rosszabb, naponta elfogadják a körülményeket. Talán nem csapom be magam, ha hiszem, hogy oszlik a nyugalmasabb oldalon élők közönye. Talán nemcsak a látszat, meg az önigazolás mutogatja magát, talán már sokan, sokféleképpen és természetesen tudnak adni. Vannak, akik magányban, betegségben, csalódottságban ma Ady Endre szavaiban kapaszkodva akarnak életükön fordítani: „De jó volna mindent, mindent elfeledni, / De jó volna játszadozó gyermek lenni / Igaz hittel, gyermek szívvel a világgal kibékülni, / szeretetben üdvözölni.”

Milyen időket élünk valójában? Hiszen egyáltalán nem biztos, hogy a megpróbáltatások csak rombolnak. Vajon többen, vagy kevesebben hiszik-e el, hogy a szeretetnél nincs értékállóbb fizetőeszköz. És aki elhiszi, elégszer fizet, vagy fizetett ezzel? Akar közelséget családdal, közösséggel és azokkal, akikkel egy városban lakik?

Kívánjuk az ünnepi hangulatban, hogy Ajka minden lakója olyan javakkal gazdagodjék, amelyek hosszú évekre szólnak, s amelyik tudvalevően semmilyen boltban nem kaphatók: örömmel, szeretettel, békességgel, megértéssel! És meg-megújuló bizalommal reménykedjünk, hogy a megértés, a békesség és a szeretet valóban csodákra képes, képes megváltoztatni a világot. Képes újra és újra begyógyítani a sebeket; nemcsak évente egyszer-kétszer, gyantaszagú, fenyőfás ünnepeken tárjuk szívünket és ajtónkat szélesre az őszinte emberi érzések előtt, hanem – ahogyan József Attila megálmodta – egyre többen lesznek családok, igaz emberek, akik „…mindig várnak váratlan vendégre, / Az ő számára is terítenek / És megterítik a szívüket is.”

Ma minden megtörténhet, ma megszületik a gyermek, ma a legerősebb a remény. Családban, közösségben együtt erősek vagyunk, együtt megóvhatjuk a gyermeket, együtt méltók vagyunk az örömhírre. Megszületett!  

A 8400.info.hu BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁN MINDEN KEDVES OLVASÓJÁNAK ÉS AJKA MINDEN LAKÓJÁNAK! 

Tollár Sándor