Phjongcshang 2018 – Buszra várás hóban-fagyban, kávé cukor nélkül

A phjongcshangi téli olimpia szervezésére sok panasz nem lehet, a létesítmények, a szállások kiválóak, az önkéntesek, a biztonsági emberek pedig kedvesek és segítőkészek, az egyetlen, ami felróható, az a gyakorlatiasság hiánya, ami főleg az utaztatásban nyilvánul meg.

A szervezők ugyan percre pontosan tartják a kiírt menetrendet, amelyet ugyanakkor nem életszerűen alakítottak ki. Az elosztóközpontokból, ahonnan a különböző helyszínekre el lehet jutni, negyedóránként jár a busz, csakhogy ez akkor is 15 perc, ha ott éppen nem zajlik verseny és akkor is, amikor igen. Emiatt az adott szám előtt odautazáskor és a végét követően a hazainduláskor is hatalmas tömeg torlódik fel.
Kiváltképpen kellemetlen a várakozás az esti események esetében, ugyanis akkorra többnyire mínusz tíz fok alá esik a hőmérséklet és mind az érdeklődők, mind az újságírók hóban-fagyban várakoznak a buszra. Legtöbbször ilyenkor csak a harmadik-negyedik járatra fér fel a sor végére beálló, azaz több mint félórásra nyúlik az ácsorgás. Amikor vasárnap véget ért a szánkósok küzdelme, kiabálásig fajult a helyzet a buszmegállóban, mivel nem állítottak több buszt szolgálatba, s Phjongcshangban akkor a viharos és jeges szél hatására -20 fok körüli volt a hőérzet, emiatt a várakozók nehezen viselték a megpróbáltatásokat.
Szintén menetrenddel kapcsolatos probléma, hogy Kangnung és Dzsongszon között mindössze kétóránként indulnak a járatok, s a buszok 70 perc alatt érnek egyik helyről a másikra. Ez alapvetően túl ritka, ráadásul a menetrend egyáltalán nem igazodik a versenyek kezdési időpontjához. Akkor is reggel 8-kor és délelőtt 10-kor indul el a busz, ha 10-kor kezdődik egy szám, de akkor is ha 11-kor.
Az sem logikus, hogy a kangnungi elosztó helyen több hősugárzó alatt lehet melegedni, miközben rendre ott kúszik legmagasabbra a hőmérő higanyszála. Ezzel szemben Phjongcshangban és Dzsongszonban, azaz a hegyen lévő helyszíneken nincsenek hősugárzók a buszmegállókban, pedig ott sokkal nagyobb szükség lenne rájuk.
Ezen túl olyan apróságokon is, mint például a kávé, lemérhető a gyakorlatiasság hiánya: aki édesebben szereti a meleg italt, annak be kell érnie a három az egyben instant kávéval, mivel a főzött kávéhoz nem adnak cukrot.
Biztonsági szempontból érdekes, hogy sok esetben még a kijáratoknál is elkérik a résztvevők akkreditációs kártyáját. Az önkéntesek pedig százával állnak mindenütt, ott is, ahol ez nem indokolt, úgy tűnik, csak azért, hogy széles mosollyal ráköszönjenek az érkezőkre. Ez a folyton tapasztalható kedvesség viszont kétségtelenül jó hatással van a vendégekre, így pedig sokkal könnyebb elnézni az apró kellemetlenségeket.