Helyi Hírek Ötödik éve nincs közöttünk – Emlékezés Németh Györgyre Közzétett 2017-12-26 0 Németh György Az Ajka Hungalu, az Ajka SE szakosztályvezetője, majd az FC Ajka elnöke, Németh György huszonhat évig volt sportvezető Ajkán. 2012 karácsonya előtti napon a reggeli órákban ment el örökre hatvanhét évesen, egyik napról a másikra. Ötödik éve nincs közöttünk, a homokbödögei temetőben nyugszik. Csendesen távozott el közülünk, szerényen, ahogy végigélte rövidre szabott életét. Ajka város valamennyi sportrajongójának közös ismerőse volt. A futball, ez a csodálatos játék kötötte össze életünket. Öt éve hiányzik ez kéz a korábbi ajkai futballt átfogó élőláncból. A Napló december 24-i számában jelent meg egy keretes megemlékezés „Akik őrzik emlékét” aláírással. Azoknak öt év után is nehéz volt kifejezni azt a fájdalmat, amelyet sokan éreztek iránta, hiszen olyan élet szűnt meg elég fiatalon, amely az utolsó percig munkában, küzdelemben telt el. Ezen a szomorú évfordulón róla megemlékezni annyit jelentett, mint megbecsülni huszonhat éves ajkai sportvezetői tevékenységét, tisztelegni egy olyan ember előtt, aki egy életre elkötelezte magát a foci szolgálatával, amíg halála előtt néhány évvel legjobbnak hitt barátai ki nem „nyírták” onnan, és a városi lapot sportszerűtlen módon felhasználva többször is nyilvánosan megalázták, végül nemkívánatos személlyé nyilvánították a sportrendezvényeken. Nem volt egy utolsó dolog, hogy több mint negyedszázadon át tevékenykedett a „nemkívánatos személy” Ajka város sportvezetésében, a kilencvenes évek elején súlyos anyagi gondok miatt a megszűnés előtt álló ajkai futballt éppen ő mentette meg jelentős saját anyagi áldozattal! Rengeteg jogtalan támadást kellett elviselnie olyan személyektől, akiknek ő sokat segített. Ezután valami elszakadt nála, a mocskolódó cikkek hatására kialakult egy súlyos betegség, amely a homokbödögei temető magányos végállomásáig vezetett! Pedig csak az volt a bűne azzal a személlyel kapcsolatban – akinek Ajkára történő visszakerülésében oroszlánrészt vállalt –, hogy harcolni mert az igazáért. Az emlékezők nem felejtették el, hogy az egykori jó barát még azt sem engedélyezte, hogy a halála utáni első hazai bajnoki mérkőzésen egyperces gyászszünettel adják meg az utolsó tiszteletet Németh Györgynek, és a hangosbeszélőn néhány mondatban megemlékezzenek róla. Hiába kezdeményezte ezt az egyik korrekt elnökségi tag, de mégis elmaradt az utolsó tiszteletadás! Arra is emlékeztek, hogy a régi Hungalu játékosok emléktornát szerettek volna rendezni, amelyet szintén megakadályoztak, mert Németh György névvel nem lehetett focitornát rendezni Ajkán. Talán egyszer eljön az idő, amikor mindent pótolni lehet…! Ezek a „sportembernek” becézett vezetők emberségből elégtelenre vizsgáztak! Az emlékezők a normálisan gondolkodó emberekhez hasonlóan remélik, hogy eljön az az idő, amikor otthon rácsodálkoznak egy kicsit a tükörre, és elszégyellik magukat! És abban is bíznak, hogy előbb-utóbb a maguk ásta szakadékba zuhannak! Hiszen néha még a kapanyél is elsülhet. Kárt tehet bennük…! A barátok, tisztelői az ötéves évfordulón felidézték az emlékét, hiszen mindig fáradhatatlan volt, tele volt tettvággyal, tenniakarással, de a sors egyes hatalommal rendelkező személyek képében közbeszólt, és befejezetlenül hagyta élete sok megkezdett feladatát! Látszott a régi barátokon, hogy legalább ők őszintén őrzik Németh György emlékét! Tollár Sándor
