Teremtőnk világosságában járjunk – Lelki készülődés karácsony szent ünnepére

Az Advent legszebb ünnepünkre, a karácsonyra készülődés időszaka. Ilyenkor újból átéljük Isten eljövetele utáni vágyódást és a megtérést. Ilyenkor eggyé alakul a múlt és a jelen, december 3-án, vasárnap megkezdődik a lelki készülődés karácsony szent ünnepére. Az Agora-téren, a betlehemi jászol mellett felállított adventi koszorún fellobban az első gyertyaláng. Ezzel ránk köszönt az adventi időszak, megkezdődik a lelki készülődés karácsony szent ünnepére.

Advent a várakozás, a készülődés, az emlékezés időszaka. Krisztust várjuk, mert ő a mi reményünk, a megváltónk, szabadítónk, s ő a mi örök boldogságunk, az örök életünk forrása és beteljesítője. Hogy mire emlékezünk? Arra az időre, amikor az emberek várták a megígért megváltót. Isten ígéretet tett a megváltó elküldésére. Ezek az ígéretek teljesültek be az első karácsonykor, amikor az Isten öltött testet és jött a földre az emberek közé. Az adventi időszak ezért fontos lelki készülődés időszaka is. Karácsonyig négy hétvégén az Agora-téren felállított betlehemi jászolnál lévő adventi koszorún meggyullad egy-egy gyertya az ajkai történelmi egyházak rendezésében. A gyertya jelenti azt, hogy világosságra vagyunk hivatva. Isten meghívott bennünket az ő fia, Jézus Krisztus által a világosságra. Jézus mondja: én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága. Jelenti a gyertya, hogy ezt a fényt, ezt a Krisztusi világosságot nekünk tovább kell adnunk, és azt is jelenti, hogy meg kell gyújtanunk a szeretet tűzét. Önmagunk és embertársaink szívében, lelkében, mert szeretet nélkül nem tudunk élni. A szeretet adja meg életünk célját, mert Krisztus a szeretet forrása.

Az adventi belső elcsendesedés nélkül a karácsony az ember számára csak önámítás. Az Isten kétezer évvel ezelőtt megjelent a földi világban, hogy szeretetet, békességet, megváltást, üdvösséget hozzon az Istentől elszokott emberiségnek, hogy többé már ne sötétben tapogatózzunk, hanem a Teremtőnk világosságában járjunk. A mi fegyverünk nem más, mint a hitünk, és az a tudat, hogy Isten bizonyosan jön. Tehát a várakozás a remény iskolája.

Az emberek mind a négy hétvégén valamennyien hazaviszik lelkükben az egyre növekvő fényt, hogy karácsony estéjére valóban igazi lángra lobbanjon majd a szívekben! 

Tollár Sándor