Nem szolgálták ki, sőt megverték, mert magyarul beszélt

Megverték Imecs-Magdó Levente színészt, a kolozsvári Váróterem Projekt társulatvezetőjét a Deák Ferenc / Eroilor utcai TopDrinks italbolt előtt, mert a boltban magyarul beszélgetett a rokonaival – derült ki a sajtónak szombat délután elküldött beszámolójából.

Az incidens egy hete történt,

a színész pedig azt is részletezi, miért csak most hozta nyilvánosságra: nem történt nagy baja, a kényelem és az elhallgatás reflexe működött nála, és úgy ítélte meg, sok teendője mellett nincs ideje a feljelentéssel járó ügyintézésre. Most már bánja, hogy nem tett feljelentést.

Az Erdélyben is egyre erősebb társadalmi felelősségvállalás azonban és a Facebookon zajló #metoo kampány meggyőzte, hogy ha a hatóságot nem is, a nyilvánosságot azért értesítse a szerinte tünetszerű jelenségről. „Kifogás mindig van” – írja, és tudatában van annak, hogy későn lép, de így is állampolgári kötelességének tartja felhívni a figyelmet az ilyen ügyekre.

Beszámolója szerint múlt péntek este rég nem látott, többségében külföldön élő unokatestvéreivel sörözött egy belvárosi szórakozóhelyen, majd miután az bezárt, a négyfős társaság hazakísérte az egyetlen lányt közülük, majd az említett italboltba mentek, hogy további sör és kóla beszerzése után otthon folytassák a beszélgetést.

A bolt ajtajára „Revin imediat” (Mindjárt jövök) tábla volt kifüggesztve, de a pult mögött ott látták az eladót többedmagával, benyitottak, románul megkérdezték, hogy bemehetnek-e, az igenlő válasz után pedig hátrébb mentek a hűtőkhöz. Itt magyarul beszélték meg, mit vegyenek, mire az üzlet hátsó helyiségéből előre jött egy, Imecs szerint ittas férfi, és beléjük kötött, hogy miért beszélnek magyarul Romániában. A beszámoló szerint egyébként az eladó férfi is ittas volt.

Hasztalan az érvelés

Imecséknek se az anyanyelvhasználat jogosságáról, se arról nem sikerült meggyőzni a férfit, hogy hagyja őket gyorsan vásárolni és távozni. Dulakodás alakult ki közöttük, majd odament a pultnál álló, eladónak hitt férfi és a biztonsági őr is, akiről a dulakodást kezdeményező férfi egyik elszólásából – miszerint neki elnézi, ha magyarul beszél – azt feltételezik, hogy magyar, de nem a fizető ügyfelek, hanem a kötözködő és egyre hevesebb férfi pártjára álltak.

A színész budapesti unokatestvére – akit egyáltalán nem bántottak, megtudták róla, hogy külföldi állampolgár – kezdeményezte, hogy hagyjanak ott mindent, és távozzanak. Saját maguk számára is meglepően nyugodtan mindent visszatettek a hűtőbe, és bár a kötözködő férfi folyamatosan hadonászott és ütött feléjük, nem érte el őket, sértetlenül távoztak az italboltból, írja a színész.

Azt hitték, hogy ennyivel megúszták, de utánuk ment az őr és az ittas elárusító, azzal vádolták meg őket, hogy loptak a boltból, majd egyszerűen ütni kezdték őket. Imecs beszámolója szerint ekkor hatalmas ütést kapott az állára, amitől megtántorodva a szomszéd üzlethelyiség ajtajának csapódott.

Az ittas eladó először egy rúgáskísérlet miatt elesett, annyira részeg volt, majd felkapta az egyik utcai terasz székét, és hozzájuk akarta vágni, írja a színész. Erre az unokatestvére is feldühödött, felkapott egy széket, de rokonukat még időben lefogták és elvitték a helyszínről – áll a beszámolóban, amely azt sem hallgatja el, hogy bennük, vásárlókban is volt alkohol, illetve hogy az ökölütést leszámítva más fizikai bántalmazás nem érte őket.

Békét keresve

Imecs hangsúlyozza, nem provokáltak, nem ütöttek vissza, nem léptek fel agresszíven, ezért is lepte meg őket, hogy etnikai alapon bántalmazták őket. Az erőszakot és a hátrányos megkülönböztetést (ki se szolgálták őket) pedig a politikum által generált nacionalizmusnak a mindennapjaink biztonságára gyakorolt hatásaként értelmezi, és ezért is tette szóvá az esetet.

Fontosnak tartja ugyanakkor megjegyezni, hogy nem célja az incidenst a mindenkori románok ellen fordítani, sőt. „Célom sokkal inkább az lenne – még ha túlzottan idealizáló is –, hogy próbáljunk meg erről nyíltan, békét keresően dialogizálni, elkerülve a gyűlöletet, a szélsőséges nacionalizmust, előtérbe helyezve a széleskörű tájékoztatást, a közinformálást, az egymás mellett élő etnikumok történelmét bevezetni az oktatásba, és eleve egy közös történelemszemlélet kialakítását. Ez nem kevés, tudom. Ennyit szerettem volna mondani” – zárja beszámolóját a színész.

Forrás: Főtér.ro