Jótékonysági gálaműsort tartottak október 28-án a lesencetomaji művelődési házban, adta hírül a veol.hu. A falu plébániájának felújításáért szervezett, egymillió forintot összegyűjtő akció zárásaként megtartott programon sok ajkai előadó is fellépett. Az eseményről az ajkai városi sajtó ennek ellenére nem adott hírt. Pedig megírtam, sőt az Ajkai Szó online felületére fel is töltöttem. A beküldött cikket azonban indoklás nélkül törölték. Ami számomra nem okozott meglepetést. Szerepelt ugyanis benne két tiltott név. Az egyik Fülöp Zoltáné, akinek a nevét nemcsak leírni, hanem nyilván kimondani is szörnyű, hiszen Schwartz Bélapolgármester még a képviselőtestületi üléseken is csak „egyes számú feljelentő”-ként aposztrofálja (bár lehet, hogy ő a kettes számú, amennyiben éppen Ravasz Tibor a fő ellenség, akinek a neve ugyancsak a tiltott szavak közé tartozik a városi sajtóban). A másik tiltott név a sajátom. Ami meglepő lehet azok számára, akik azt hitték, hogy Láng György Géza főszerkesztő a polgármester bizalmi embere és saját akaratából vonult nyugdíjba. A valóságban az történt, hogy Schwartz Béla valamiért a fejébe vette, hogy én „súgok” a Fidesznek. Nem tudom, miért tettem volna, normális ember nem is gondolna ilyesmire, de a szépen fejlett paranoiával bíró polgármester számára ez logikus következtetés volt azok után, hogy többször is vitába mertem szállni vele. Tehát először a városi televízió éléről, majd az online kiadás szerkesztéséről váltott le. A tévés vezetőcsere még egyezett az én akaratommal is, hiszen Augiász istállóját valamivel könnyebb lehetett kitakarítani, mint ott változást elérni, ezért magam ajánlottam a régi televízióst, Lékó Sándor barátomat helyettem. Utólag kiderült: vesztemre. Schwartz Béla ugyanis nem hülye, csak geci. Hamar kiszámolta, hogy ha Sanyink profi újságíró, akkor nyilván képes lesz hetilapot is szerkeszteni. Hogy igaza volt-e, azt ítélje meg a Nyájas Olvasó, az én munkaviszonyomat mindenesetre indoklás nélkül szüntették meg azonnali hatállyal, miután kilátásba helyeztem, hogy megjelentetném a Fidesz közleményét is Ajka pályázati „sikereivel” kapcsolatban (amihez egyébként a szerkesztő bizottság egy soha vissza nem vont, bár régóta nem alkalmazott határozata értelmében joguk volt – pontosabban lett volna…) A biztosítékot végleg egy, a Bakonyi Kilátóban megjelent cikk verte ki, amelyben homokozóban játszadozó óvodások szintjén zajló szócsatáknak neveztük a „Béla és Frici” (vagyis a polgármester és az erőművezér) között zajló bírósági perpatvarokat. Schwartz Béla ezután közölte a városi sajtó jelenlegi vezetőivel, hogy nem szeretné, ha az én nevem alatt a továbbiakban is cikkek jelennének meg az Ajkai Szóban. Ami eléggé elképesztő annak fényében, hogy a kifogásolt írás nem ott látott napvilágot, Schwartz Bélának pedig semmi köze ahhoz, hogy ki és mi jelenik meg az Ajkai Szóban. Mármint jogilag. Mert gyakorlatilag persze megvan a hatalma hozzá és habozás nélkül él is vele. Nem hibáztatom a kollégáimat, amiért nem bocsátkoznak egyenlőtlen küzdelembe miattam. Azt azonban nehezményezem, hogy tulajdonképpen természetesnek is tartják, és a mindennapi munkavégzés során is elfogadják, hogy a polgármesternek és néhány bizalmi emberének direkt beleszólása legyen abba, hogy mi jelenik meg a város közpénzen fenntartott sajtójában. Én pedig ezek után voltam kénytelen leírni, hogy nem okozott számomra meglepetést cikkem eltüntetése. Mert abban a világban, ahol mind az újságírók, mind az újságolvasók (nagy része) számára természetes, hogy mindenféle kiskirályok mondják meg hatalmi pozícióból, hogy mit lehet és mit nem ajánlott nyilvánosságra hozni, talán tényleg nem meglepő, ha a helyi sajtó számára nem hírértékű, hogy valahol a város olyan reprezentánsai léptek fel, mint a Pedagógus Női Kar, a Borostyán Férfikar, Németh Csaba, az Ajka-Padragkút néptáncegyüttes. Ezt ugyanis jócskán felülírja az a szempont, hogy viszont az egymilliós adományt maga a „Tudjukki” adta át. Láng György Géza
