Bárki is nyer ma Berlinben, szemben áll majd a Fidesszel

 Bárki is nyeri a mai németországi választásokat, mindenképpen új korszak kezdődik Európában és benne a német-magyar kapcsolatokban. Bár Martin Schulz okozhat meglepetést (ennek drukkolok magam is), azonban a várakozásoknak megfelelően vélhetően a néppárti keresztény-konzervatív Angela Merkel vezeti majd Németországot a következő években is, a szociáldemokratákkal közösen vagy valamilyen más konstrukcióban. Egy biztos következtetés azonban már most egyértelműen kijelenthető: függetlenül a kancellár személyétől Németországnak olyan Európa-párti vezetése lesz, amely alapjaiban formálhatja át az európai közösséget és amely világosan szembemegy mindazzal az illiberális tévelygéssel, ami Orbán Viktor bukásra ítélt kormányát jellemzi.

A Fidesz elnöke legutóbb csendes imára kérte híveit Angela Merkel győzelme érdekében, a kancelláriaminiszter Lázár János pedig pár napja már ennél hangosabb imádságot is hasznosnak mondott a német választások kapcsán. Tény, a Fidesz autokratikus és Európa-ellenes politikájának egyik legnagyobb németországi kritikusa a szociáldemokraták kancellár-jelöltje, Martin Schulz. Ha az EP volt elnöke vezetné a jövőben a német köztársaságot, az Európának és Magyarországnak bizonyosan előnyt, Orbán Viktoréknak pedig súlyos kudarcot és egy kérlelhetetlen politikai ellenfelet jelentene.

De tévedés ne essék, – hiába bármilyen hangos fideszes imádság – Angela Merkel győzelme esetén sem bonthat pezsgőt a korrupcióra és dölyfösségre épülő nemzeti együttműködés rendszere: a néppárti kancellár ugyanis merőben mást gondol az európai értékek meg- és betartásáról, keresztényi és demokratikus értékekről, mint a narancsmacsók gyülekezete.
Bárki győzzön a mai választáson, a francia-német tengely mentén új sebességre kapcsolnak a nyugati mag-országok és (most úgy tűnik, az euró-zóna mentén) egy szorosabban együttműködő belső szövetséget hoznak létre; az orbáni politika vállalhatatlansága miatt Magyarország kihagyásával. Sőt, Merkel már azt is belengette, hogy ha Magyarország nem változtat az európai közösség írott és íratlan szabályaival szembemenő politikáján, annak a 2020 utáni források elosztásában is lehet következménye. Maga Lázár János is utalt arra, hogy a német-magyar viszony a jövőben viharosabbra fog fordulni az Unió jövőjét illető vita miatt, ami – ezt már én teszem hozzá – annak ismeretében meglehetősen kockázatos, hogy Magyarország legfontosabb gazdasági partnere épp a német állam. De, Orbánéknak semmi sem számít, ha saját magukról van szó. Nekik nem az ország az első, a kampányszlogenjükből is tudjuk: „csak a Fidesz!”

Győzzön tehát bárki a mai választáson, Németország és Európa egy egészen másik világra ébred holnap reggel. Így vagy úgy, de új korszak kezdődik. Csak az a kérdés, hogy mi fel akarunk-e ébredni az orbáni rémálomból és hagyjuk-e, hogy közpénz-túladagolástól megtébolyult szellemi erőszaktevők kivezessék hazánkat az európai polgári világból. Jövő áprilisban mi is dönthetünk és mi is kiállhatunk európai jövőnk mellett.
A magyar miniszterelnök vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire.     Százötvenkilencedik alkalommal kongatom a harangokat, de addig folytatom, amíg szükség van rá. Mert európai demokrataként ez a dolgom.

(OS)