A valódi kincseket nem kalózok markában, gazdagok széfjeiben kell keresni, hanem másokban. Embertársaink ezeknek a csodáknak a birtokosai. Mindannyiunk szívében temérdek kincs van, csak elrejtettük őket mások elől. Méghozzá olyan mélyre, hogy már talán mi magunk sem hiszünk a létükben. Pedig ott vannak! Mindenkiben. Egy rozsdás, lezárt láda mélyén hevernek arra várva, hogy olykor-olykor, ha csak pillanatokra is, de beragyoghassák a külvilágot. El mondok neked egy titkot. Bárkinek a ládáját kinyithatod, csak ismerned kell hozzá a varázsszót. Mindenki zárját más oldja fel, néhány kedves szó, egy gesztus, és már nincs is lakat. Van, hogy a puszta jelenléted is elég. Neked kell kitalálni mi is a kulcs pontosan, de hidd el nekem, megéri. Ugyanis egy csodának lehetsz általa a szemtanúja. Láthatod, amint a rejtegetett ragyogás, a felbecsülhetetlen kincsének fénye, betölti lényét. Ez a csoda leggyakrabban egy mosolyban, egy őszinte nevetésben, egy csillogó szempárban, vagy egy meghitt könnycseppben tör a világra. Ezek azok a pillanatok, melyekért igazán érdemes élni. KISS TIBOR Fotó: Molnár Gergely
