Gondolatmorzsa Önmagunk megvalósítása Közzétett 2017-11-01 0 Sokan keressük a hivatásunkat vagy önmegvalósításunk konkrét módját az életben. Ám gyakran ez a keresés hiábavalónak tűnik, és reménytelen feladatként tornyosulhat elénk. Könnyedén azt tapasztalhatjuk, hogy a környezetünkben mások már vagy sikeresek valamiben, vagy pedig tudják, mit akarnak kezdeni az életükkel, és ahhoz esetleg kiforrott tervekkel is rendelkeznek. Mi pedig talán pontosan még azt sem sejtjük, mit is csinálnánk szívesen, hogy mi az, amiben örömünket lelnénk a mindennapokban… Elöljáróban két dolgot emelnék ki ezzel a témával kapcsolatban: Az első, hogy az, amit más emberekre tekintve sikernek nevezünk, nem mindig hordozza magában az elégedettség, a nyugalom érzését is. Sok ember úgymond „kényszerből” sikeres. Elindul az életben egy olyan pályán – vagy ha úgy tetszik ösvényen – , mely mögött például elismertséget, anyagi javakat, esetleg valamiféle státuszt, rangot sejt. Ám ezek az utak jó néhányszor igencsak messzire esnek attól, amerre az illetőt a szíve húzná, amerre az önmegvalósító élete csalogatná őt. Bár sikeres lehet abban, amit csinál, de abszolút eredménytelen valódi vágyainak megélése tekintetében. Ez tehát nem nevezhető önmegvalósításnak, vagy valódi hivatásnak. A második, hogy az önmegvalósítás nem valami olyan, amit megtalálunk, és nem is feltétlenül szorítkozik egyetlen, jól körülhatárolható tevékenységre. Az önmegvalósítás tulajdonképpen önnön lényegünk megjelenítése az életben. Ez nem egy olyan dolog, amibe belebotlunk, hanem inkább valami, ami belőlünk árad a környezetünk irányába. Tehát a hivatásunkat, az önmegvalósítás folyamatát sokkal inkább megteremtjük magunk körül, mint megtaláljuk. Ami bennünk formálódik, kiteljesedni kezd, azt tudatosan vagy tudattalanul kibontakoztatjuk a külvilágban is. Ha így teszünk, akkor egyszer csak ott találhatjuk magunkat egy helyzetben, melyben felismerjük, megpillantjuk önmagunk. Ekkor szoktuk azt mondani, hogy megleltük a hivatásunkat, az életfeladatunkat. Ám maga a jelenség, melyre ekkor eszmélünk, egy bennünk, a saját világunkban zajló átalakulás, változás egyetlen apró eleme, vagy ha úgy tetszik, a folyamat kicsúcsosodó pillanata, mozzanata. Ez gyakran egy munka, egy vállalt szerep képében ölt formát az életünkben. De nem minden ember életében érhető tetten ez a kicsúcsosodás, ez az intenzíven megjelenő élmény, melyet egy konkrét tevékenység, pozíció váltana ki. Az önmegvalósítás ugyanis nem erről szól. Ahogy fentebb írtam, ez önnön lényegünk megjelenítése az életben. Ez pedig nem szűkíthető le egyetlen tevékenységre, nem korlátozható az életünk egyetlen területére. „Önnön lényegünk” – ahogy neveztem –, egész lényünket és környezetünket áthatja. Bár életünk különféle területein változó mértékben hívhatjuk ezt életre, de ettől függetlenül valamiképp mindenütt előtűnik. Egyszerűbben fogalmazva, aki valódi vágyai, valódi életfeladata szerint él, az azt nem csak a munkában, nem csak egy konkrét tevékenységben jeleníti meg, hanem minden egyes mozzanatában, tettében, lépésében, lélegzetvételében. Vannak olyan emberek, akik, amikor úgymond megélik „önmagukat”, az-az önmaguk a sok más apró részlet és terület mellett egy adott tevékenység köré koncentráltabban szerveződik. Tehát önmaguk megélése egy tevékenységen keresztül fokozottabban megy végbe. Ekkor beszélhetünk rendszerint arról, hogy valaki egy munkában, hivatásban meglelte önmagát. Ám ez a koncentrálódás véleményem szerint nem minden embernél van jelen. Van, kinél az önmegvalósítás egyet jelent azzal, hogy az élet számtalan kisebb nagyobb területén éli meg egyidejűleg önmagát. Vagyis a mindennapokban találja meg azokat a pontokat, ahol valódi vágyai, mélyebb késztetései szerint cselekedhet, bearanyozva ezzel a környezetét. Ezek az emberek az élet számtalan szakaszát festik színesebbre pusztán jelenlétükkel és kicsinynek tűnő, világmozgató tetteikkel. Az önmegvalósítás tehát nem csak munkákról vagy konkrét szerepvállalásokról szól, hanem elsősorban önmagunk vállalásáról. Ez az „önmagunk” van, kinél meghatározhatóbban jelenik meg egy jól megfogalmazható tevékenységben, másoknál pedig inkább az élet ezernyi apró aspektusában ölt testet a tetteik által. A hivatást, az önmegvalósítást nem keresni kell, hanem önmagunk vállalásával életre hívni, megteremteni. Ez a vállalás mindenkinél más és más, de megjelenésétől függetlenül egyformán értékes és gazdagító a világunk számára. Kiss Tibor