Választás 2018 – A nemzetközi sajtó a magyar parlamenti választásokról

A nemzetközi sajtó mindenekelőtt a kormánypárt elsöprő győzelmét emelte ki a magyar parlamenti választásról szóló tudósításokban, de foglalkoztak a kormány várható politikájával is.

Az amerikai lapok közül a The New York Times Orbán elsöprő többséget szerzett, ellenőrzése alatt tartja Magyarország alkotmányát címmel közölte tudósítását, a The Washington Post szerzője, James McAulay Magyarország a miniszterelnök és a jobboldal hatalomban tartására szavazott címet adta riportjának. A The Wall Street Journal szerzőpárosa – Drew Hinshaw és Kőműves Anita – Orbán Viktor magyar miniszterelnök megnyerte negyedik ciklusát is címmel jelentette meg összeállítását, a Politico című lap pedig Anna Bayer tollából azt emelte ki címében, hogy Orbán földcsuszamlásszerű győzelemmel biztosította be harmadik ciklusát.
A The New York Times munkatársa a voksok 93 százalékos feldolgozottsága utáni adatok ismeretében azt írta, hogy Orbán Viktor, „aki a volt szovjet blokk e vibráló demokráciáját egyetlen politikai párt uralma alatt lévő, félautokrata állammá alakítja át”, valószínűleg elsöprő győzelmet aratott. A szerző úgy vélte: a parlamenti székek kétharmadának birtokában a Fidesznek – szövetségesével, a kereszténydemokratákkal együtt – „most megvan a hatalma ahhoz, hogy megváltoztassa az alkotmányt, és még jobban akarata alá vesse a nemzetet”. A lap szerint a Fidesz győzelme nem volt váratlan, kivált, hogy az ellenzék megosztott és „egyenlőtlen pályán volt kénytelen játszani”, és ez „aggasztja a nyugati tisztségviselőket”, akik a magyar kormány részéről „fenyegetést látnak az olyan értékekre nézve, mint a jogrend és a sajtószabadság”.
A The Washington Post leszögezte: a választás „lesújtó vereség volt a baloldali ellenzéki vezetők számára”, akik „nagyobb arányú parlamenti jelenlétben reménykedtek”. Az amerikai újságíró úgy vélekedett, hogy az eredmény „győzelem az európai szélsőjobboldal számára”. Ezzel összefüggésben emlékeztetett arra, hogy 2015 óta a magyar miniszterelnök fő üzenete „a migránsok démonizálása volt”. Majd fontosnak tartotta kitérni arra is, hogy a második világháború óta először fordult elő, hogy egy európai állam vezetője „egy zsidó pénzembert tett felelőssé a nemzet bajaiért”. A lap riportere megállapította, hogy még azok is a kormánypártra szavaztak, akik bizonyos vonatkozásokban ugyan nem értenek egyet a politikájával, de meggyőződésük szerint ez a kormány megvédi az országot és a társadalmat.
A The Wall Street Journal „az európai nacionalista jobboldal vezető alakjaként” mutatta be a magyar kormányfőt, és kiemelte, hogy a választási győzelemben nagy szerepe volt a migrációellenes politikai üzenetnek. Hasonlóképpen a migrációellenes állásfoglalások jelentőségét emelte ki a Politico című lapnak tudósítást küldő Anna Bayer. A szerző szerint a Fidesz győzelme valószínűleg felbátorítja majd Európában a szélsőjobboldali pártokat és a populistákat, akik ihletet merítenek Orbán Viktor politikájából.
Az újságíró ugyanakkor leszögezi: Orbán Viktor a Fideszt változatlanul az európai jobbközép csoportosulás, az Európai Néppárt berkein belül tartja.
A német konzervatív Die Welt Most Európa orbanizációja fenyeget című kommentárja szerint Orbán Viktor „az +illiberális demokrácia+ víziójával alávetettjévé tette Magyarországot”, a választási győzelem pedig „hátszelet ad neki ahhoz, hogy Európa-szerte exportálja a projektet” és ehhez vannak „tanulékony növendékei” is.
A többi között hozzátették: a magyarok „imádják a sikert, és még jobban imádják, ha olyasvalaki felett győzedelmeskedhetnek, akikről azt gondolják, hogy fölényben lévőnek hiszi magát”. Ez a jelenség összefügg a „magyar kisebbrendűségi komplexussal, amelyben nem csak a magyar kormányfő szenved”. A magyar „nemzeti psziché” fontos eleme az alávetettség érzése, és az, hogy helyt kell állni, Orbán Viktor pedig „tökéletesen” tudja, hogy miként lehet erre építeni.
A hangulatkeltésen alapuló politizálás, amelyet Orbán „mesterien” végez, nemigen ad teret a tényeknek, így „semmilyen szerepe nincs a magyar vitában például annak, hogy Magyarország az EU-támogatások nélkül rövidesen csődbe menne, hogy alig van muszlim migráns, aki Magyarországon akarna maradni, és hogy Angela Merkel átvette a migránsokat Orbántól”.
Magyarországon egyébként sem lehet már beszélni „valódi politikai vitáról”, hiszen Orbán „alávetette országot és +vezérdemokráciává+ tette” – áll a Die Welt kommentárjában, amely szerint „Kelet-Európa orbanizációja” nyomás alá helyezi az EU-t, és az Orbán választási sikere révén megerősödő „keleti blokk” azzal fenyeget, hogy az EU az ENSZ sorsára jut, vagyis az értékekre vonatkozó egyetértés hiányában együttműködés helyett erőtlen, „fogatlan vitaklub” lesz.
Akár azt is ki lehet mondani, hogy Orbán Viktor „az EU sírásója” akar lenni – írta a Die Welt, hozzátéve, hogy „az EU-t egy kishitű szellemiség buktatja meg”.
A liberális Süddeutsche Zeitung Sikeres agymosás című kommentárja szerint Orbán Viktornak „sem autoriter vezetési stílusa, sem a korrupciós történetek tömege nem tudott tartósan ártani”, nem hagyta cserben hűséges követőinek köre, amelyet „agymosás” módszerének megfelelően „megdolgoz pátosszal és a muszlimok millióinak inváziójával szóló rémforgatókönyvvel”.
Így Orbán uralma folytatódik, ami „Magyarországnak semmi jót, Európának pedig sok bosszúságot jelent”, hiszen ez a „lélektelen stratéga a megosztás mestere”, aki hazájában „mély árkokat” hozott létre a társadalomban, most pedig folytathatja országában „az +illiberális demokrácia+” kiépítését, és ezzel „beviheti Európába a megosztás baktériumát”.

A francia konzervatív Le Figaro cikkének szerzője, Laure Mandeville úgy értékelte, hogy „az Orbán-csapat növekedő tekintélyelvűsége, a korrupciós botrányok és a nagyon egyoldalú, kizárólag a határokat áttörni képes migránshordák problémájára építő kampány egyre nagyobb felháborodást váltott ki a lakosság egy részében. De ez az elégedetlenség láthatóan nem volt elég ahhoz, hogy megtörje a Fidesz-szavazók erejét”. Orbán Viktor – a budapesti tudósítás szerint – megerősítette a kelet-európai konzervatív nemzeti forradalom élén vezető szerepét, politikájának középpontjába „a bevándorlás elleni küzdelmet és a nemzetállamnak a brüsszeli diktátummal szembeni védelmét helyezte”. A széttöredezett és gyenge ellenzék, amelyre egyébként a lakosság többsége szavazott, nem volt képes hatékonyan fellépni a Fidesszel szemben, amely a választási törvényt is megváltoztatta – írta a Le Figaro.

A balközép Le Monde tudósítója, Blaise Gauquelin úgy látja, hogy az általában militáns hangvételű Orbán Viktor, aki egész kampányát a bevándorlás elutasítására építette, vasárnap este megkönnyebbültnek látszott, miután az utolsó pillanatig nem lehetett biztos abban, hogy a stratégiája sikeres. A lap úgy látja, hogy a magyar miniszterelnök az eddig csak a szélsőjobboldal által hangoztatott összeesküvés-elméletekkel kampányolt, de „mostantól nyugodtan alhat, még négy évig irányíthatja ezt a 9,8 millió lakosú közép-európai országot, amelynek népét megmenteni és védeni kívánja a külvilággal szemben, amelyet ellenségnek és veszélynek tekint”.
A baloldali Libération úgy látja, a nagyon magas részvétel egy ideig megkérdőjelezte a Fidesz várt győzelmét, s a késve érkező választási eredmények miatt nagyon feszült volt a hangulat vasárnap este Magyarországon. Az lett a kérdés, hogy marad vagy megy Orbán Viktor. Az eredmények végül azt mutatják, hogy „a Fidesznek megvan a kétharmados szupertöbbsége, amellyel lehetősége van módosítania az alkotmányt is. Magyarországi elemzőkre hivatkozva a lap úgy vélte, hogy a jelentős részvétel azt bizonyítja, hogy a Fidesz képes a saját választási bázisát mozgósítani, és hogy a félelemre építő stratégia működik Magyarországon, az „ellenzék számára pedig hideg zuhany” az eredmény.
A Corriere della Sera című olasz napilap Magyarország abszolút urának nevezte Orbán Viktort, hangsúlyozva, hogy Angela Merkel német kancellár után a magyar kormányfőé a leghosszabb kormányzási időszak Európában.
Az újság szerint Orbán Viktornak a magas részvétel mellett az is „bejött”, hogy a nemzet védelmezőjeként és a keresztény és nyugati kultúra bajnokaként lép fel az Afrikából és a Közel-Keletről érkező invázióval szemben. A Corriere úgy látja, a miniszterelnök igazi versenytársa a Jobbik: bekövetkezett az, amitől Brüsszel és Berlin tartott, vagyis „Magyarország folytatja útját jobboldalra”.
A jobbközép Il Giornale azt írta, hogy Orbán Viktor disszidens liberálisból a jobboldal jelképévé vált. Győzelme megijeszti Európát, pedig „fél-zsarnokság” helyett Orbán nem tesz mást, mint „ráérez” a magyar nép hangulatára ebben az új poszt-ideológiai korszakban.
A jobbközép Libero címe szerint Orbán képviseli az Európát pofon ütő jobboldalt. A kormányfő egyeztetni tudta a gazdasági növekedést a nemzeti identitás védelmével, tengelyt alakított Donald Trump amerikai elnökkel és Vlagyimir Putyin orosz elnökkel a globalizáció romlásával szemben – írta a lap.
Az Il Messaggero megjegyezte: ez az első alkalom, hogy kilométeres sorok álltak, hogy egy önkényuralommal vádolt kormányra szavazzanak. Az újság szerint Orbán Viktor választ ad a nemzetközi politikában tapasztalható demokratikus krízisre és a bürokrácia fojtogatta Európára politikai és kulturális kihívásra: ráérzett arra, hogy a politikai vezetésnek ma a gazdasági növekedéssel, továbbá a kulturális és nemzeti hovatartozás védelmével kell párosulnia. A római lap úgy látta, Budapest a migráció kérdésében Olaszország felé tekint, ahol a szintén migrációs szigorítást sürgető jobbközép és az Öt Csillag Mozgalom nyerte a választásokat.
Magyarország Orbán lábánál hever – írta a La Stampa. A balközép La Repubblica cikke szerint „nem állt le Orbán fekete hulláma”. A lap hozzátette, hogy Magyarországé az EU legerősebb gazdasági növekedése, alacsony munkanélküliséggel és ellenőrzés alatt tartott költségvetéssel.
Az ABC című spanyol konzervatív napilap azt írta, hogy a kétharmad megszerzése szabad kezet ad a miniszterelnöknek a kormányzásban. Hermann Tertsch budapesti különtudósító szerint az eredménynek következményei lesznek a magyar kormányfő és EU között kialakult konfliktusra nézve is. Úgy vélte, hogy bár Orbán Viktor kis országot vezet, de „meghatározó a jelenleg zajló ideológiai vitában” Európában, és „referenciává vált” sok új jobboldali erő számára.
Az El País című baloldali spanyol napilap budapesti különtudósítója szerint a magyarok harmadik mandátumával díjazták Orbán „populista és idegengyűlölő politikáját”. A cikket jegyző María R. Sahuquillo párhuzamot vont a márciusi olasz és a múlt decemberi osztrák választásokkal, amelyeket a populista és szélsőjobboldali pártok sikereként értelmeztek. „Ami Magyarországon történt, az újabb elismerése ezeknek az áramlatoknak” – írta.
A szerző megállapítása szerint Orbán Viktor győzelme erősíti a visegrádi négyeket, ami újabb repedéseket okozhat az Európai Unióban.
Hozzátette: az EU „szinte közönyösen” nézte a reformokat, amelyeket Orbán végrehajtott 2010-es hatalomra kerülés óta, és amelyekről legfőbb kritikusai úgy tartják, hogy aláássák a demokráciát Magyarországon, ahol létrehozták az önkényuralom „puha formáját”.
Brüsszel ugyan fenyegette Magyarországot szavazati joga megvonásával, de eddig semmi sem történt, és ez megerősítette a magyar vezető nimbuszát sajátjai körében – értékelte a helyzetet az El País újságírója.

A lengyelországi kommentárok a Fidesz határozott győzelméről írnak, kiemelik a magas részvételi arányt, valamint azt, hogy Orbán Viktor vasárnap éjjeli beszédében megköszönte Jaroslaw Kaczynski, a lengyel kormánypárt elnöke és Mateusz Morawiecki kormányfő támogatását.

A Gazeta Wyborcza balliberális napilap meglepőnek minősíti az eredményeket. A demokratikus Magyarország történetében most a legkevésbé lehetett előre látni, ki fog győzni – szögezik le.
A Sieci című konzervatív hetilap főszerkesztője, Jacek Karnowski szerint a Fidesz immár harmadik győzelme nagyon jó hír Lengyelország számára, mert a két ország az alapvető kérdésekben, elsősorban a szuverenitást illetően, egymás mellett áll ki. Orbán annak ellenére győz, hogy „nem hízeleg a posztkommunista-liberális elitnek” – véli Karnowski. Szerinte a lengyel politikusok okulhatnak abból, hogy a magyar miniszterelnök „nem gondolja, hogy létezik egy csodagépezet, melynek beindítása az ország gyors és ámulatos fejlődését eredményezné”, tudja, hogy mindenért meg kell harcolni, öntudatos politikát kell folytatni.
A Rzeczpospolita című független jobbközép napilap szerint a választások tétje nemcsak a Fidesz pozíciójának megőrzése volt, hanem a Brüsszellel szembeni politika folytatása is. A kommentár szerint az ellenzék „képtelen volt akármilyen választási téma érvényesítésére”.
A központi cseh napilapok Orbán Viktor és a Fidesz hatalmas sikereként értékelik a választás eredményeit. A Mladá Fronta Dnes című liberális napilap Orbán Viktor, a magyarok királya címmel terjedelmes portrét közöl a miniszterelnökről, amelyben részletesen bemutatja a kormányfő politikai pályafutását. A lap rámutat, hogy Orbán Viktor immár negyedszer lesz magyar miniszterelnök, és akár élete végéig is hatalmon maradhat. A szerző, Lubos Palata szerint a miniszterelnök már fiatal korától kezdve mindig nagyon céltudatos és bátor politikus volt. Nagy Imre 1989 júliusi újratemetésén elmondott beszéde „első ízben tette Orbánt politikusi csillaggá”. A kormányfő a Fidesz 2010-es választási győzelmével „nem csak a magyar történelmet, hanem rövidesen az alkotmányt is átírja”, és a magyar állam „egy párt és egy személy kezébe kerül”. Orbán ezt követően egy sor olyan konzervatív törvényt fogadtat el, amelyeket a következő kormányok csak nehezen tudnak majd megváltoztatni. Az ellenzék széttöredezett, gyenge, és nem tudja Orbánt megállítani. „Most vasárnap újra ez történt. És valószínűleg nem utoljára. Orbán Viktorból, akinek a kezében az ország minden hatalma összpontosul, most újra választott király lett. A magyarok királya” – zárja írását Lubos Palata, a magyar témákkal gyakran foglalkozó cseh szerző.
A szlovák liberális Sme főszerkesztői kommentárjában azt írta, bár senki sem számított arra, hogy Orbán elveszti a választást, kritikusai azt hitték, hogy jobban szerepel majd az ellenzék, amelyet az együttműködésre való képtelenség kényszerített térdre. Az írás szerzője, Beata Balogová megjegyzi: már semmi sem áll Orbán Viktor útjában ahhoz, hogy még szorosabban a kezébe vegye a hatalmat, és levetkőzze még megmaradt politikai gátlásait, de ennek a győzelemnek a számláját generációk fizetik majd meg, és még nem biztos, hogy erre Európában kerül sor.
Teljesen leszerepelt az ellenzék, a Fidesz pedig a várakozásokkal szemben nem gyengült, hanem erősödött – állapította meg szerkesztőségi írásában a magyar nyelven megjelenő pozsonyi Új Szó, amely szerint ez egy nyolc éve kormányzó párttól rendkívüli teljesítmény. Hozzátették: Orbán Viktor ereje tovább nőtt, a szuverén győzelemmel legmerészebb terveinek megvalósításához is erős mandátumot kapott, s egyre inkább Közép- és Kelet-Európa regionális vezetőjeként tekinthet magára, hiszen a térség kétségtelenül legsikeresebb politikusa lett.
A legolvasottabb horvát napilap, a Vecernji List szerint négy ok vezetett a Fidesz elsöprő sikeréhez: Orbán Viktor tehetséges politikus, nem létezik ellenzék, a miniszterelnök szeret nosztalgiát ébreszteni 1956 iránt, valamint „kihasználja a Trianoni békeszerződést”. Az újság szerint nőtt ugyan a gazdaság Magyarországon, de az EU-ban Bulgária után ez a legkorruptabb ország. Megemlítik továbbá, hogy Magyarországon a média 90 százaléka a Fidesz ellenőrzése alatt áll.
A Jutarnji List című horvát liberális napilap arról írt: semmi nem változik Orbán Viktor győzelmével, továbbra is erős ellenfele lesz az EU-nak, de vigyázni fog arra, hogy ne ártson az uniós alapokhoz való hozzáférésnek.
Az ukrán Ukrajinszka Pravda hírportál szerint nem várható lényeges változás a magyar kormány Ukrajna-politikájában. A kiadvány két vezető újságírója, Szerhij Szidorenko szerkesztő és Dmitro Tuzsanszkij politikai rovatvezető szerint a Fidesz-KDNP választási győzelmében fontosak voltak, de nem játszottak döntő szerepet a határon túli magyarok szavazatai, hiszen Magyarországon belül is az egyéni választókerületek döntő részében a kormánypártok jelöltjei nyertek, a listára leadott voksoknak pedig csaknem felét szerezték meg. A szerzők kiemelték, hogy a magyarországi választási kampányban jelentős szerepet játszottak a pr-technológiák és a média fölött gyakorolt ellenőrzés. „A hatalmon lévő párt (koalíció) megmutatta, hogy magabiztosan lehet választásokat nyerni, sőt kétharmados többséget is szerezni fiktív mitológiai ellenségeknek – Sorosnak és a migránsoknak – a kampány középpontjába helyezésével” – állapították meg. Megjegyezték: nem kizárt, hogy a magyar kampány „tankönyvekbe illő politikai technológiáit” más országokban is alkalmazni fogják. Mindent összegezve leszögezték ugyanakkor, hogy „senkiben a legkisebb kétség sincs afelől”, hogy a választások demokratikusak voltak, és „Orbán pártját a magyar szavazók egyértelműen támogatják”. A kérdés szerintük az, hogy Orbán Viktor hogyan kezeli majd ezt a rendkívül magas támogatottságot és legitimitást.