Üresen talált barlangok porából vontak ki ősi emberi DNS-t egy új módszerrel

Üresen talált barlangok üledékének porából vontak ki ősi emberi DNS-t egy új módszerrel, melyet egy nemzetközi kutatócsoport fejlesztett ki.

Az ősi emberi DNS fő forrásai a csontkövületek, ám ezekből nagyon kevés van még azokon a helyeken is, ahol a körülmények nyilvánvalóvá teszik, hogy ott az ember ősei élhettek.
„Számos barlangban találunk kőszerszámokat, csontokat viszont nem” – mondta Matthias Meyer, a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Kutatóintézet munkatársa, a Science tudományos lap aktuális számában megjelent tanulmány egyik szerzője.
A kutatók hét európai és oroszországi barlangból gyűjtöttek össze 85 üledékmintát. Az üregekről ismert, hogy ember járt vagy élt bennük a 14 ezer-550 ezer évvel ezelőtti időszakban.
A korábban növényi és állati DNS megtalálására használt módszert addig finomították, amíg alkalmas nem lett ősemberek és emlősök genetikai anyagának megtalálására.
Az úgynevezett mitokondriális DNS-re koncentráltak, ami anyai ágon öröklődik, mivel ez különösen alkalmas arra, hogy a közeli rokon fajok közötti különbségeket megállapítsák.
Sérült molekulák elemzésével képesek voltak elkülöníteni az ősi genetikai anyagot mindenféle olyan szennyeződéstől, ami mai látogatóktól származott. Végül 12 emlősfajra utaló anyagot találtak, köztük olyan kihalt fajokét, mint a gyapjas mamut, a gyapjas orrszarvú, a barlangi medve vagy a barlangi hiéna.
A mai ember mitokondriális DNS-e alapján kidolgoztak egy érzékeny „DNS-csalit”, amivel ki tudták halászni azokat a szekvenciákat, amelyek a leginkább hasonlítanak rá. Így négy barlangban talált üledékből kimutatták a titokzatos, Szibériában felfedezett gyenyiszovai ember genetikai nyomait, valamint a neandervölgyi emberét is.
Az egyik lelőhely, amelynek porából a neandervölgyi ember DNS-ét mutatták ki, a belgiumi Trou Al’Wesse barlang volt, ahol soha emberi csontot nem találtak, bár kőszerszámok és vágások jeleit viselő állati csontok arra utaltak, hogy járt ott ember.
Meyer elmondta, hogy az új módszerrel megnövekszik azoknak a lelőhelyeknek a száma, ahol a régészek olyan genetikai bizonyítékokat találhatnak, melyek az emberi evolúció és a fajok vándorlásának hiányzó láncszemeit pótolhatják, többet tudhatnak meg a például a gyenyiszovai emberről, akinek DNS-e a mai melanéziai és ausztrál őslakókban még mindig megtalálható.