Többet ér egy szál virág és néhány jó szó – Köszöntjük az Édesanyákat

Az ünnepek közül az emberek számára az anyák napja a legszebb és legőszintébb. Ennek a májusi vasárnapnak sajátos bája, varázsa van. Nehéz azt szavakba önteni, amit az ember a szívében érez… 

Egy gyönyörű kép rajzolódik ki a szemeim előtt, a csecsemőt a karján tartó édesanya képe. Felejthetetlen és mélyen megható pillanat a születés. A nemrég még gondtalan fiatal nő először pillantja meg, tartja kezében a saját gyermekét. Számára ő a legszebb kisgyermek a világon. Az Édesanya arcát még az elszenvedett kín torzítja, de a büszkeség, öröm, az anyaság érzése széppé teszi. Nem sejtheti, hogy mennyi felelősség, lemondás, elkötelezettség előtt áll… Órák alatt érik felnőtté, gondoskodó, féltő anyává. A teher, amit a természet ró rá, súlyos és nehéz. Nevelni, ápolni egy világra kéredzkedett kis jövevényt, nem könnyű feladat. A jó Édesanya egy mozdulatból, egy arckifejezésből kitalálja, mire van szüksége a kisgyermeknek. Szomorúak, bánatosak egymás nélkül, de mosolyognak, vidámak, ha egymás közelségét érezhetik.

Eltelik egy év… A kisgyermek ezt a szót mondja ki legelőször: „MAMA”. Nincs egy anya fülének ennél szebb zene! Míg felnő a gyerek, egyfolytában érte küzd, dolgozik. Sem hálát, sem ellenszolgáltatást nem vár a hosszú évekért. Értünk teszi… Csupán szeretetből és ragaszkodásból. Mégis, ha valami gondunk van, hányszor megbántjuk őt akaratlanul is! Őt, akit a világon a legjobban, máshoz nem hasonlítható szeretettel szeretünk.

De ő mindig megbocsát, mert ő az Édesanyánk. Csak addig vagyunk igazán szívünkben-lelkünkben gazdagok, míg van kinek mondanunk a bűvös szót: „MAMA”. A szeretetről, háláról mégis van, aki megfeledkezik. Hűtlenül elfelejti, milyen sokat köszönhet a mára már idős, ősz hajú, remegő kezű asszonynak… Most neki lenne szüksége a gondoskodásra, a féltő szeretetre, a segítségre. Mindennap a kaput figyeli: – Vajon ma eljön a gyermekem? – találgatja. De hiába vár! A hűtlen gyermeket leköti a munkahely, a családi gondok. Eszébe sem jut, hogy valahol egy anyai szív szomorúan vár rá.

Legalább anyák napján ne feledkezzünk meg róla! Nem kell nagy ajándék. Többet ér egy szál virág és néhány jó szó! A gyermek édesanyja elé áll, szemében a szeretet fénye izzik, kezében virágot szorongat, melyen hajnali harmatcseppek csillognak. Arcunk elárulja érzéseinket. Szívünket melegség járja át.

Az Édesanya átveszi a virágot. Szemébe a meghatottság könnyeket csal. Nem szól… Nem tud szólni, mert torka összeszorul.

Eddig tart az igazi ünnep, csak pillanatokig. Ez a néhány pillanat azonban gyönyörű. Nincs pompa, csillogás, agyondekorált színpad. Csak az anya és gyermeke van jelen, és a világ legnagyobb kincse: a SZERETET…!

Köszöntöm soraimmal az Édesanyákat. Azok az Édesanyák, akik szellemileg vagy fizikailag sérült gyermekeket nevelnek, külön tiszteletet érdemelnek! Ők tudják bizonyítani, mi az igazi anyai erő és szeretet! Kimondom, amit sok gyermek érez, de szavakkal nem mindig tud kimondani: Számunkra ők a legdrágábbak a világon!!! 

A 8400.INFÓ.HU lapunktól fogadják ezt a köszöntőt úgy, mint szerető szívünk tavaszi virágát, melyet Önöknek adunk gyermeki szeretetünk jeléül!

 Tollár Sándor