Schulz szerepelt jobban a német kancellárjelöltek vitáján, de pártja elveszíti a választást

Martin Schulz szociáldemokrata (SPD) jelölt szerepelt jobban a német kancellárjelöltek vasárnap esti televíziós vitáján az egyik legtekintélyesebb német politikai tanácsadó szerint, aki úgy látja, az SPD Schulz jó teljesítményével sem tud fordítani, és már csak arra törekedhet, hogy méltósággal, emelt fővel bukjon el a szeptember 24-i szövetségi parlamenti (Bundestag-) választáson.

Michael Spreng hétfőn Berlinben egy háttérbeszélgetésen kiemelte, hogy Martin Schulz a vitán két fontos kérdésben sarokba szorította Angela Merkel hivatalban lévő kancellárt, a jobbközép CDU/CSU pártszövetség vezetőjét. Egyszer a német-török viszály ügyében, amellyel kapcsolatban zavarba hozta azzal, hogy kijelentette, megválasztása esetén kezdeményezi a török uniós csatlakozási tárgyalások megszakítását. Merkel szorult helyzetbe került a nyugdíjrendszer ügyében is, amikor Schulz színvallásra kényszerítette, megígértette vele, hogy nem emelik 70 évre a nyugdíjkorhatárt, és rámutatott arra, hogy a kancellár az előző, 2013-ban tartott tv-vitán megígérte, hogy nem lesz autópályadíj, de mégis bevezette.
Azonban a műsor szerencsétlen formátuma miatt a jelöltek nem tudtak valódi vitát folytatni, így Martin Schulz támadásai rendre „befulladtak”. Nem is szópárbaj zajlott, hanem a műsorvezetők által irányított „kérdezz-felelek játék”, ami Merkelnek kedvezett.
További gond, hogy a vita a múltra és a jelenre irányult, alig esett szó a jövőről alkotott elképzelésekről, például arról, hogy Németország miként birkózik meg a digitalizációval. Ezért a 90 perces műsor „elvesztegetett idő volt”, főleg a fiataloknak, akiket leginkább az érdekel, hogyan tudnak majd helytállni a digitalizáció miatt átalakuló munkaerőpiacon – mondta Michael Spreng, aki többek között Edmund Stoiber volt bajor kormányfő, a CDU/CSU 2002-es kancellárjelöltjének kampányfőnöke volt az akkori Bundestag-választáson, 1989-től 2000-ig pedig a Bild am Sonntag című lap főszerkesztője volt.
Szerinte a vita utáni azonnali felméréseknek nincs jelentőségük, mert a nézők többsége eleve elfogult. A pártok támogatottságát mérő felmérésekben a CDU/CSU 40 százalék körül, az SPD 25 százalék alatt áll, így kézenfekvő, hogy a vitáról végzett mérések is Merkelt hozzák ki győztesnek.
Az SPD „utolsó szalmaszálként” a bizonytalan szavazókban reménykedik, de valószínűleg nincsenek annyian, mint az a több mint 40 százalék, amelyről a szociáldemokraták beszélnek. Bizonyára sokan rejtőzködő szavazók, sokan pedig nem mennek el szavazni. Az SPD esetleg néhány százaléknyi bizonytalan szavazó támogatását szerezheti meg az utolsó három héten. A kancellárjelölti viták eddig sem hoztak trendfordulót, legfeljebb a már kibontakozott trendeket erősítették, vagy gyengítették kissé.
A kampányban szeptember 24-ig várhatóan „nem történik semmi”, a politikusok egyre fáradtabban mennek egyik gyűlésről a másikra, és már régen elmondtak mindent, amit akartak. Esetleg valamilyen külföldi fejlemény, például a Koreai-félszigeten kialakult válság mélyülése okozhat izgalmat, de ez inkább Merkel malmára hajthatja a vizet, egy esetleges németországi terrortámadásból pedig a CDU/CSU-tól jobbra álló Alternatíva Németországnak (AfD) profitálhat – mondta Michael Spreng.
Az SPD gyengesége miatt feljöhet a baloldali témákat meggyőzőbben képviselő Baloldal (Die Linke), jó esélye van a harmadik hely megszerzésére.
Martin Schulz a támogatottsága év eleji nagy növekedése után egy sor súlyos hibát vétett. A Saar-vidék tartományi választás kampányában jelezte, hogy pártja kész koalícióra lépni a Baloldallal, ami eltaszított sok támogatót és mozgósította a CDU bázisát.
Hiba volt az is, hogy tavasszal az észak-rajna-vesztfáliai pártszervezet kampányoló, és a tartományi választást végül elveszítő vezetője, Hannelore Kraft nyomására hetekre „eltűnt” az országos politikából, pedig akkor még erős pozícióból, győzelemre esélyes jelöltként ismertethette volna programját, nyomás alá helyezve Merkelt – mondta Michael Spreng.
A harmadik nagy hiba az volt, hogy nem követte az elnökválasztási kampányában az EU megújítását hangoztató Emmanuel Macron francia államfő példáját, nem lovagolta meg az EU iránti rokonszenv növekedésének Németországban is érezhető hullámát, pedig az Európai Parlament volt elnökeként hitelesen vihette volna az EU-s témákat.
Mindezzel egy időben a CDU és a CSU lezárta a menekültügy körüli konfliktusait, stabilizálta, majd ismét bővítette szavazótáborát. Az SPD pedig a három elveszített tavaszi tartományi választás után elveszítette lendületét, és Schulz leszálló ágba került – tette hozzá az elemző, kiemelve  hogy a német politikában egy kancellárjelöltnek „kihívóként csak egy esélye van”, ha meggyengül, már nem tud újra feljönni.
Az sem szerencsés, hogy az SPD a társadalmi igazságosság ügyét helyezi a középpontba, mert a németek 90 százaléka elégedett személyes anyagi helyzetével. További boldogulásuk zálogát pedig inkább a 12 éve megbízhatóan dolgozó, higgadt, szerény és a konfliktusok elől kitérő Angela Merkelben látják.
A határozott megnyilvánulásoktól ódzkodó, a homályos kijelentésekre alapozó retorikát már-már tökélyre fejlesztő kancellár politikai stílusa ugyan „borzalmas” a politikai elemzők számára és „az olyan ínyenceknek, mint nekem, de én is rá szavazok” – mondta Michael Spreng.