OTTHONTÓL HAZÁIG – Józsa Károly első verseskötete

Mindig öröm egy elsőkötetes ajkai – három éve AZ ÉV NYUGDÍJAS KÖLTŐJE című országos irodalmi pályázaton harmadik helyezett – tehetséges amatőr költő érdekében pártoló szót emelni. Még akkor is, ha már versei nem szorulnak külön ajánlásra, mert tartalmuk, szenvedélyes őszinteségük hírverés nélkül is megtalálják az utat az olvasó szívéhez. S valóban, a verseknek kell helytállniuk! A költő emberi erényei és tulajdonságai csak a versein keresztül nyerhetnek megerősítést, és mivel nincs ellentét a versekből kisugárzó eszmeiség és alkotójuk magatartása között, fel kell figyelni és leróni a tehetséget és emberséget megillető tiszteletet.

JÓZSA KÁROLY kötetének főcíme: OTTHONTÓL HAZÁIG. A költő Csöglén született, a Veszprém megye nyugati szélén található község huszonöt éves koráig volt az otthona; több mint negyven éve pedig Ajka a hazája.

Nem hozsannázni és kitüntetni akarom JÓZSA KÁROLY verseit. Erre nincs szükség, s talán elsietett is lenne a kritikátlan értékelés. Az aprólékos bíráló találna is néhány kifogásolni valót a versekben; de nem hallgathatunk a versek kifejezte egészről, a költő emberi magatartásának, belső világának, eszmei tudatosságának lényegéről, a külső világhoz és a közösséghez való kapcsolatáról.

Formai megoldásai folyamatosan gazdagodnak, letisztulóban vannak. Verstani szempontból azonban akad még egy kis javítanivaló. Tökéleteset alkotni egyébként sem lehet, de szüntelenül a tökéletesre törekedni igen. Úgy gondolom, az irodalomra, a versre, de természetesen a művészetekre és minden emberi alkotásra ez igaz. Igaz ez JÓZSA KÁROLY verseire, alkotásaira is.

Ő kísérletet tesz szülőföldje, Csögle bemutatására; nagy szeretettel ír családjáról, a természetről, a horgászatról, a hazáról, az emberekről. Mindezekhez az egyik legszebb eszközt, az irodalmat, a verset választotta. Verseiben nincsenek kis és nagy dolgok. Számára minden fontos, ami emberi. Alkotásaiban az emberi hite és emberek szeretete, optimizmusa fejeződik ki. Költészetének a mondanivaló az alapja. A verset nem csupán a művészi készség egyik megnyilatkozási lehetőségének tartja. JÓZSA KÁROLY költeményeinek minden sora, minden strófája világos, érthető és határozott, amelyek mögött az élmények és intő tanulságok sokasága feszül.

Hiszem, hogy JÓZSA KÁROLY versei nemcsak egy hatvanas évei vége felé járó tehetséges amatőr költő bemutatkozását jelentik az olvasó számára, hanem kiváltják a jogos további érdeklődést és szeretetet is költői munkássága iránt. Nem csalódnak benne, mert úgy érzem, megtalálta önmagát, de nemcsak a saját, hanem mások örömére is, akik verseit olvassák.

Kívánom és hiszek benne, hogy első kötetét még követik újabb és újabb írások. A versek tanúsítják, hogy szerzőjük optimista is, és ez az optimizmus adjon még sokáig erőt és hitet újabb alkotásokra, mert ahogy az ókori római költő, Publilius Syrus mondja: „Hitet veszítve, nincs mit veszítened!”

Tollár Sándor