Május 12. világszerte az Ápolók Nemzetközi Napja annak emlékére, hogy 1820-ban ezen a napon született Florence Nightingale brit ápolónő, az ápolóképzés kiemelkedő alakja. A modern betegápolás nagy úttörőjének születésnapja tiszteletére az egész világon megemlékeznek az ápolói hivatásról, az ápolókról, az egészségügyi szakdolgozókról, akik áldozatos munkájukkal a betegek gyógyulásáért fáradoznak.

A már életében legendává vált, rendkívüli akaraterővel megáldott hölgy 1820-tól 1910-ig élt. Az 1853-56-os krími háború idején a törökországi brit katonai kórházban a tisztaság és a megfelelő ellátás megszervezésével nagyságrendekkel csökkentette a halálozási arányt. Az emberfeletti lelkierejű fiatal nő ezrek életét mentette meg. Megtalálta azt a célt, amelyért egész életét áldozta: a betegek ellátásának, életkörülményeinek javítását. Ezek a körülmények a tisztaság, a gondos ellátás, a megfelelő táplálék, a nyugalom és a gyengéd tapintat a betegek kedélyállapota iránt. A katonáktól kapta a Lámpás Hölgy nevet, mert éjszaka is ápolta a betegeket a laktanyafolyosón berendezett kórházban. Mindig egy törökmécsest vitt magával, amikor a sérült katonákkal teli folyosón csendes lépteivel elhaladt. Angliába visszatérve az emberek hősként tisztelték és óriási hírnévre tett szert, a róla elnevezett ápolóképző iskolát 1860-ban nyitotta meg. Tehát nemcsak ápolt, hanem ápolni is tanított arra, hogyan kell élni segíteni a beteget a humanizmus olyan teljességével, amelyben a gyengédség az oroszlán erejével párosul. „Az ápolás szent és tiszta hivatás, hiszen a szenvedőnek enyhülést, a haldoklónak könnyebbséget, a gyógyulónak életet ad, de szent és tiszta hivatássá az emberszeretet teheti! Az ápolók valóban az egészségügy lámpásai, mécsesükkel melegítenek, fényt adnak, reményt nyújtanak” – idézzük a „lámpás hölgy” gondolatait, kiemelve a hivatást és emberszeretetet.

Akik ezt a hivatást választották, azoknak magas szintű elvárásokat kell teljesíteni a nap minden órájában fizikai és szellemi téren egyaránt. Erre a pályára születni kell: nagyon fontos, ha valaki gyermeket ápol, a sajátja jusson eszébe, ha idős emberrel foglalkozik, gondoljon a szüleire!

Amíg az ápolás évezredek alatt a legősibb formájától a mai ápolástudományig eljutott, sok ezer ápoló szorgos munkájára volt szükség. Az ápolás, mint hivatás, mint foglalkozás hosszú utat tett meg, célja minden időben ugyanaz volt: a beteg ember egészségének visszaadása. Az orvosi ténykedés a múltban sem volt meg segítség nélkül, a jövő medicinája pedig elképzelhetetlen nélküle. Az ápolás mindennapos gyakorlata és speciális területei igen magas színvonalú és sokoldalú ismereteket kívánnak. Hiszen azt, ha majd a betegágy mellett az ápolást egyre több jól képzett ápoló végzi, nemcsak a betegek, a lakosság elégedettségét érik el, hanem az ápolás hitelét és szakmai pozícióját is sikerül méltó helyre emelni. Az ápolói munka fizikai és szellemi erőpróba. A szakmában dolgozók ezt vállalják nap mint nap, vállalják a szülés örömét, a meghalás fájdalmát. Az ápolók azok, akik a bölcsőtől a sírig elkísérik a rászoruló embert, hogy bajában vigasztalást, testi-lelki panaszaiban gyógyírt találjon; teszik mindezt hivatástudatból, emberszeretetből!  

Az Ápolók Nemzetközi Napja akár ünnep is lehetne, de a nagy hagyományokkal rendelkező, mindig megbecsült ápolói szakma mára már sokat vesztett varázsából, mivel a figyelem az egészségügyben mostanában inkább a napi gondokra és küzdelmekre irányul. Nem könnyű ma hivatásról és küldetésről beszélni azért sem, mert az egészségügyi dolgozók gondolkodását is átjárja a gazdasági és pénzügyi szemlélet, amit nap mint nap bőrükön éreznek ők is. Talán megmosolyogni valónak tűnhet, hogy ebben a környezetben a hivatásra és küldetésre hivatkozva tart ki valaki az ápolói munka mellett. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a nagy többség kitart, mert a közösség számára óriási erő, ha valakiből sugárzik a hivatástudat! Mindannyian erőt merítünk betegként, amikor ezen a nagyon megterhelő pályán az ápolók meg tudják őrizni mosolyukat, derűjüket és hozzáállásukat. Ez tartja össze az ápolókat egy nagy közösséggé, egy igazi családdá, mert a hivatás soha nem öncélú, mindig kifelé irányul! 

A legnagyobb elismerés hangján szólhatunk az ajkai ápolókról, akik jól képzettek és kiválóan végzik munkájukat, folyamatosan bizonyítják, hogy a kedvesség, az emberség, a szakmai tudás és szakmai alázat a legfájdalmasabb esetekben is a leghatásosabb „gyógyszer” a betegek számára!  

E fontos nap alkalmából a 8400.Infó.hu valamennyi ajkai ápolót szeretettel és tisztelettel köszönt!   

Tollár Sándor

Töltsön be több kapcsolódó cikket
Még több betöltés Helyi Hírek

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Ezt már olvasta?

Fekete Istvánra emlékeztek az olvasópályázattal

A harmadik osztályosok voltak a legaktívabb résztvevői a Bogáncs gyermekkönyvtár által az …