Gondolatmorzsa Önmagunkra várva Közzétett 2017-05-14 0 Gyakran azt mondjuk, hogy azért húzzuk az időt, azért várunk valamivel kapcsolatban, hogy kedvezőek legyenek hozzá a körülmények. Én viszont sokkal inkább arra hajlok, hogy nekünk magunknak kell kedvezőknek lennünk, kedvezőkké válnunk a dolgokhoz. Elsősorban nem a körülményeink alakítják az életünk, hanem mi magunk alakítjuk, teremtjük a körülményeinket. Tehát a valódi kérdés egy álmunk vagy célunk esetében az, hogy mi magunk készen állunk-e rá, hogy elérjük azt. Nem a körülményeknek, hanem nekünk magunknak kell erre az álomra vagy célra megérnünk, és bensőnkben azt életre hívnunk. Ekkor a cél, már nem egy rajtunk kívül eső dolog lesz, hanem saját részünk, mely kibontakozhat, és ki is bontakozik a külvilágban. Olyan dolgot magunkévá tennünk, mely valójában nem mi vagyunk, úgy sem tudunk. Voltaképp minden valódi álmunk és célunk ott él bennünk, csak esetleg még valahonnan mélyről előtérbe kell hoznunk, és eggyé kell vele válnunk. Ezt az átalakulást a környezetünk pedig követni fogja, hisz ezer szállal, elválaszthatatlanul kötődünk egymáshoz. Ha mi változunk, változik ő is… Ha egyet lépünk, ő egy lépéssel tovább rajzolja a teret előttünk. Így működünk, így működik az élet. Kéz a kézben járva, és még ha észrevétlenül is, de általunk közvetve, megfestve, színezve és alakítva a világot. Kiss Tibor
