KELLEMES CSALÓDÁSOK AZ AJKAI KÓRHÁZ OLTÓPONTJAIN

1

Mostanában kísérőként és saját ügyemben is többször megfordultam az ajkai Magyar Imre Kórház oltópontjain, s mivel az oltások után legalább félórát figyelik a pácienseket, én is a kórházi dolgozók munkáját figyeltem többször félórákban. Tapasztalataimat megpróbálom összefoglalni, hiszen rendszeresen kellemes csalódásokban volt részem!

Az oltópontokon dolgozó egészségügyi szakembereken látszik a nagyfokú szakmai tudás, az emberség, emberszeretet, és magas fokú elhivatottság él bennük munkájuk, az emberek irányában. Személyesen tapasztaltam: türelmesen, villámgyorsan, odaadással, emberséges hangnemben végzik hatalmas munkájukat. Ösztönösen udvariasak és kedvesek, egyszerre érzékenyek és határozottak, kérés nélkül halkan képesek olvasni a beteg arcáról, megjelenésének, külsejének minden változásáról, s teherbírásuk olykor végtelennek tűnik. Igényességük, betegközpontú gondolkodásuk, lendületük az a többlet, amit egyenként tesznek hozzá a mindennapi munkához, hangulathoz, a betegellátás minőségének javításához. Ezek a tulajdonságok jelentik azt, hogy értékükön kezeljük őket, munkájukat megbecsüljük és elismerjük! Ez a magatartás megerősödött bizalmat jelent a Magyar Imre Kórház dolgozói iránt! Bebizonyosodott, hogy a kedvesség, az emberség, a szakmai tudás és szakmai alázat, a jó szó a vírussal való küzdelem legfájdalmasabb időszakában is a leghatásosabb „gyógyszer” az emberek számára!

Hát igen, így is lehet! Vagy talán így kell! Magas szintű szakmai tudás, komoly szervezettség, emberség, szolgálatkészség, segítőkészség, ami az ajkai ápolók (és a katonák) oltópontokon végzett munkájára jellemző, és rajtuk keresztül nyilván az egész kórház munkatársaira is! Ami felettébb ritka manapság, mindig kiegyensúlyozottnak látni őket. Ezek az ápolók és orvosok csúcsteljesítményei! Csak sajnos, ezek nem mindig „piacképes áruk” egyeseknél manapság…! Eddigi tapasztalataim szerint a többségében normálisabb emberek körében kivívott tekintélyüket nagyrészt munkájuknak, emberségüknek köszönhetik. Iskolát teremtettek hivatástudatból, munkaszeretetből, fegyelemből, és nem utolsósorban az emberek szeretetéből! Ez követendő mérce mindenki számára!

Lám, az emberek saját példájukon tudják értékelni az ilyen rendszeres cselekedetet. Ezért nekünk – pácienseknek – sem szabad megfeledkezni arról, hogy a kedvességet kedvességgel, a mosolyt mosollyal kell megköszönni, és feltétlen bizalommal kell lennünk az életünkért küzdők iránt! Mert az ilyen kórházi dolgozók lelkiismeretessége tartja fenn a jelenlegi egészségügyet! Tehát a munkájukért az emberi érzés, ami kialakult bennem: az elismerés, a hála, a köszönet – szeretettel és bizalommal kiegészítve!

Csak gratulálni lehet a vírusjárvány idején eddig kifejtett másféléves kimagasló munkájukhoz, amellyel bizonyították, hogy magasztos emberi és felelős tudást igénylő tevékenységük nem allűrök, hanem szolgálat és nem szolgai munka kérdése! Így kell: felelősen, őszintén, Ajka város lakosságának nagy részével kialakított kölcsönös bizalommal! Ez bizonyára a jövőben is így lesz, ezt most a koronavírus járvány idején fényesen bizonyították! Ebben a zűrös másfél évben különösen magas szintű elvárásokat kellett (és továbbra is változatlanul kell) teljesítenie valamennyi kórházi dolgozónak a nap minden órájában fizikai és szellemi téren egyaránt! Bízom benne, hogy nagyon sokáig bírják még energiával. Soraimmal igyekeztem kifejezni nagyrabecsülésemet, kedvességgel, türelemmel, gyorsasággal, okossággal és sugárzó jóindulattal végzett munkájukért!

Tudom és rendszeresen olvasom, hogy sajnálatosan vannak, akik nagy nyilvánosság előtt többször is megpróbálták és folyamatosan próbálják a kórházi dolgozókat egy kicsit padlóra küldeni, de ők szerencsére soha nem adták fel. Megmutatták és nap mint nap megmutatják, hogy tisztességes körülmények között is lehet a lakosság túlnyomó többségével együtt dolgozni. Bár sajnos vannak, akik keresik, hogy miben köthetnek bele, de a régi tapasztalat beigazolódik: a komolyan gondolkodó emberek azok mellé állnak, akikbe sorozatban belerugdalnak. Különösen a járvány idején igazán csattanós választ adtak és mindennap adnak a mocskolódóknak, a pofátlan hazudozóknak. Régi tapasztalat: egyszerűen levegőnek kell nézni az ilyen alávaló, sivár lelkületű, szánalmas figurákat! Mióta világ a világ, az efféle emberek elhullanak, s a maguk ásta szakadékba zuhannak! A kórházi dolgozók maradjanak meg ilyennek, ne higgyék, hogy káruk lesz belőle. Ez az út ugyan nincsen rózsákkal teletűzdelve, de ez az egyetlen járható út minden igaz ember számára!

További munkájukhoz nagyon sok sikert, jó egészséget, és belátható időn belüli vírusmentes gyógyító munkát kívánok!

Tollár Sándor

Töltsön be több kapcsolódó cikket
Még több betöltés Helyi Hírek

Vélemény, hozzászólás?

Ezt már olvasta?

ISTEN VELED „CERUZA”! Búcsú Kovács Józseftől

Azt a döbbenetes tényt, hogy egyik napról a másikra itt hagyott bennünket, az első pillana…