JÓ UTAT, BALLAGÓK! Köszöntjük a ballagó diákokat

0

A május a legszebb hónapok egyike, a természet újjászületésének emberszívet dobogtató időszaka. A megújuló tavaszban mégis előjön a búcsúzás fájdalmának pillanata, amely a mosolygós diákszemeket homályosítja el. Az esti szélben szerenádok szomorú dallama száll, majd elérkezik az a tavaszi délelőtt, amikor az iskola falaitól is búcsúzni kell. A ballagás szép szimbóluma azonban többet sugall: az elszakadás csak időleges, a tudást építő tanár, a csínynek, a szerelemnek is teret nyújtó iskola visszavár minden elköszönőt. S hátravan még a legnehezebb munka, a kemény és boldog éveket koronázó vizsgák sorozata.

Különös hangulatú a város ilyenkor május elején, a ballagók igazi évadján, hiszen ünnepel az ifjúság és ünnepeljük az ifjúságot. Bevallom, én ma is meghatódom ezen a könnyes-nevetős napon, összeszorul a torkom, amikor felberreg a csengő és felhangzik az örök ének: „Ballag már a vén diák, tovább, tovább…”

Annyi ünnepünk kopott meg az idővel! Szigorodó világunkban inkább a gondokra, mintsem a derűs pillanatokra figyelünk. A ballagás őrzi meghittségét, melegségét. Tele van büszkeséggel és féltéssel. Büszkeséggel, hogy lám, nem volt hiábavaló a lépteket igazító gondoskodás, az értelmet nyitogató követelés, mert felnőtté serdült az ifjú. És féltéssel, hogy jóra váltja-e tudását, s lesz-e alkalma, hogy beválthassa?

A kérdés mindig, minden útnak induló korosztálynál megfogalmazódik. A válasz a bizakodásé, hogy igen. Rettenetesen banális, de mégis igaz: övék a jövő, nekik dolgozik az idő. S ez nemcsak ígéret, ez a remény is, hogy jobban folytatják, amit mi elkezdtünk. Gondtalan világot nem ígérhetünk. Ma fiatalnak sem könnyű lenni. Az iskola és a család védő öleléséből kilépve bőrükön fogják érezni, mindenért keményen meg kell dolgoznunk. Nemcsak többet, mint tegnap, hanem jobban is, sokkal jobban. Nehéz időkben vágnak neki az életútnak. Nem kínálják tálcán sem az egyetemi, főiskolai felvételeket, sem a munkahelyeket. Miért hát mégis a bizakodás? A válasz tulajdonképpen egyszerű. Mert ez az élet törvénye. Ahogyan igaz az is, hogy minden fiatal zsebében hordja a marsallbotot. A lehetőséget! S az ifjúság természete olyan, hogy nagyot akar, s nem mond le könnyen arról, hogy megvalósítsa álmait.

Kedves Ballagók!

A világ, amelynek kapujában álltok, elvárja tőletek, hogy aktív életetek végéig tanuljatok, soha ne elégedjetek meg a megszerzett, de gyorsan elavuló ismeretekkel. Az igazi tanulás nem most fejeződött be, hanem most kezdődik el. Soha ne maradjatok közömbösek a megoldatlannak látszó problémákkal szemben. Bródy János dalszövegét is érdemes megjegyeznetek: „Ne kérdezd, merre visz az út, / a válasz biztonságot úgy sem nyújt. / Ne tudja senki, hogy hová érkezel, / magadtól indulj egyszer el.” Egy régi afrikai törzstől is találtam megszívlelendő gondolatot: „Mikor Isten a szürke ősidőkben a dolgokat teremtette, összegyúrta a Napot, és jön megy a Nap – és visszatér. Összegyúrta a Holdat, és jön megy a Hold – és visszatér. Összegyúrta az Embert, és jön megy az Ember – és nem tér vissza.”  Hanem folytatja útját: „tovább, tovább…” 

Higgyétek el Kedves Diákok, hogy a nemes szép élethez nem kellenek nagy cselekedetek, csupán tiszta szív és sok-sok szeretet. Életetek során állítsatok magatok elé célokat, akarjatok tenni magatokért és egymásért. Soha ne feledjétek: „Élni való minden élet, csak magadnak maradj hű, akkor veszteség nem érhet!” A siker és a kudarc együtt jár, része az életnek. Bízzatok magatokban, legyetek sikeresek a munkátokban, de ami a legfontosabb, legyetek jó emberek! Legyen segítőkészség bennetek, tudjatok szeretettel fordulni mások felé. Ügyeljetek gondolataitokra, mert azok szabják meg tetteiteket. Ügyeljetek szavaitokra, mert azok szabják meg jellemeteket. Ügyeljetek jellemetekre, mert azok szabják meg szokásaitokat. És ügyeljetek szokásaitokra, mert azok szabják meg sorsotokat! Ady Endre szavai is megszívlelendők: „Nem kívánom senkitől, hogy csodás dolgot tegyen, / de joggal elvárom mindenkitől, hogy mindig ember legyen.”

Ezen a napon szimbolikus pogácsák kerülnek tarisznyáitokba. Az első pogácsa az emlékekből készült, amelyből táplálkozik a jelen is a jövő. A második pogácsát a tudásba, becsületbe vetett hit jelenti számotokra. A harmadik pogácsa, melyet magatokkal visztek – a szeretet és a hála pogácsája!

Kezetek még a kilincsen, az ajtót résnyire nyitottátok, mint a betörőtől rettegő öregasszony, s felvirágzott szívvel, de félénken is riadtan toporogtok küszöbén a felnőttkornak. Odakinn fúj a szél. És nem köszön előre senki. Jöttötökre nem kapják fel fejüket az emberek, hogy megcsodáljanak benneteket. A világnak nincs anyatermészete. Nem pátyolgat, nem óv, bizalmat is csak cserébe ad!

Tudom, nehezen nélkülözitek majd azt a figyelmet és szeretetet, melyet iskolátok megadott. Tudom, hogy nemcsak a csengőszótól, a tanárok izgalmától, a diákszerelemtől, az útbaigazító, felelős tanári szótól, a televésett padoktól búcsúztok: ifjúságotok egy részét is örökre itt hagyjátok. De ne legyetek szentimentálisak. A világ nem méltányolja a könnyeket!

Lépjetek ki az ajtón. Mert bármennyire idegennek és hidegnek látszik ez a világ, bármennyire nem vagytok még hitelesítve rá, azért várnak rátok. Fontosak vagytok. Számítanak rátok az egyetemek, főiskolák, a munkahelyek. Számon tart mindnyájatokat ez a haza!

Ne egyezkedjetek, lépjetek ki az ajtón, nincs alku. Az iskola nektek már többé nem menedék. Nem is tudnátok maradni, hiszen a mögöttetek tolakodók kiszorítanak. A tömegben hátul törekvők még nem érzik az ajtórésen bezúduló szelet. Ők még ki akarnak jutni mielőbb. Egészen addig, míg a küszöbig nem érnek…

Most búcsúzunk és elmegyünk…” Találkozás, búcsúzás, újrakezdés… Erről szól az életünk. Ezekben a pillanatokban sokan adnak majd „használati utasítást” az élethez. Nem kell mindent elfogadnotok. A „használati utasítást” azok szokták írni, akik bukásra állnak belőle. Ne hallgassatok rám se. Találjatok rá a nektek szánt sorsra, és legyetek boldogok. JÓ UTAT, BALLAGÓK!  

Tollár Sándor

Töltsön be több kapcsolódó cikket
Még több betöltés Helyi Hírek

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Ezt már olvasta?

Fekete Istvánra emlékeztek az olvasópályázattal

A harmadik osztályosok voltak a legaktívabb résztvevői a Bogáncs gyermekkönyvtár által az …