Gondolatmorzsa Ismeretlen ismerősök Közzétett 2017-04-23 0 Ahogy újabb és újabb helyekre tévedek az életben, és ahogy újabb embereket ismerek meg, észrevettem, hogy az ismeretlen arcokról ismerős tekintetek szegeződnek rám, ismeretlen hangokon ismerős mondatok hangzanak el, és ismeretlen egyének ismerős mozdulatai rajzolódnak ki előttem. Mintha ugyanazok a személyek jönnének velem szembe ismétlődően különböző álarcok mögé rejtve. Ez az egész a kis herceget juttatta eszembe. Az uralkodót, a hiút, az iszákost, az üzletembert… Bár a sort még tovább folytathatnánk, de mégis olybá tűnik, mintha az életben is ezeket a személyeket pillantanám meg folyamatosan, viszont mindig más ember bőrébe bújva. Ezek között a szerepek között vannak számomra kedvesebbek, illetve terhesebbek is. Persze minden egyén teljességgel egyedi és különleges. Csupán az álarc, az életszerep, melyben élnek, melyet felöltenek magukra az, ami ismerős. Bizonyára mások bennem is felfedezhetik ismeretlenül az ismerőst. Hogy miért van ez az ismétlődés, ez a ciklikusság? Én sem tudom pontosan… Talán üzennek vagy tanítanak nekünk valamit ezek az ismétlődően felbukkanó szerepek. Vagy talán az is lehet, hogy mivel mindannyian egy tőről fakadunk, hasonló eszközökkel, hasonló módszerekkel próbáljuk felépíteni magunk köré jellemünk várát is. És bár a lehetőségek végtelenek, mégis kirajzolódik némi hasonlóság az építmények között, hisz mindannyian ugyanolyan téglákból, ugyanolyan varázsból formáljuk azokat… Talán pont ez az építményünk, melybe varázsoltuk magunkat az, ami meghatározza életünk látogatóit. Kiket tudtunkon kívül talán mi hívunk meg és marasztalunk. Lehet, hogy tanulni szeretnénk tőlük valamit. Valamit magunkról, valamit az életről… Ha pedig nem megy elsőre, meghívjuk hát őket újra, majd talán újra és újra… Kiss Tibor
